Tudjátok, hogy miért füstöl a kórház kéménye? Mert fő az egészség! És mivel tudjuk, hogy ezt mindenki így gondolja, kezdjük is stílusosan az újabb dolgos évet az újévi fogadalmak sztárjával: „idén jobban odafigyelek majd magamra!”
Ez az írás „Az Elég Jó Vezető” sorozat tizenhatodik része. Az előző részek a sorozat weboldalán olvashatóak vissza.
Rendhagyó írás ez, mert segítséget kértem hozzá: ketten raktuk össze, hogy igazán hasznotokra lehessen. Az történt ugyanis, hogy az elmúlt években egyre többször hallottam – különösen az Elég Jó szintet magasan túlteljesítő vezetőkkel zajló – coaching beszélgetésekben a lenti alcímekben idézett helyzetekről, és ezzel párhuzamosan feltűnően sok ügyfelemről derült ki, hogy valamiféle egészségügyi problémával küzd. Elkezdett érdekelni, hogy van-e bármilyen összefüggés, és erős lett a gyanúm, hogy igen.
Megkértem ezért MacPherson Éva egészség és táplálkozás terapeutát, hogy segítsen megfogalmazni, milyen élettani háttere lehet az egyes jelenségeknek.
Fontos, hogy mindezeket úgy olvassátok, hogy egyikünk sem orvos, és nem is akarunk senkit diagnosztizálni, inkább csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy ha valami olyat teszel, amivel magadat is megleped, elképzelhető, hogy a szervezeted kémiája változott meg, aminek érdemes lehet utánajárni. Nézzünk néhány példát, amely egyébként nem csak vezetőkkel fordulhat elő!
„Egész délelőtt meetingelünk, a végére már ölni tudnék”
Talán nincs is olyan szervezet ma Magyarországon, ahol ne telne a vezetőknek legalább heti egy napja végeláthatatlan megbeszélésekkel. Habár kitartóan küzdök a 30 percnél hosszabb meetingek ellen, kicsinek bizonyul a hullám, amit verni tudok, így újra és újra hallom a sztorikat a déltájban bekövetkező vitákról, személyeskedésekről, asztalcsapkodásokról. Éva szerint ez nem is a véletlen műve, olvassátok csak:
A szellemi tevékenységhez is energia kell, nem csak a fizikai aktivitáshoz. Energiát pedig leggyorsabban és legtisztábban a szénhidrátokból nyer a szervezetünk. Feltéve, hogy biztosítjuk számára, például azzal, hogy reggelizünk a maratoni megbeszélések előtt (is).
Ha nem reggelizünk, az agyműködéshez szükséges energiát testünk egy darabig még előteremti a raktáraiból (tévhit, hogy a zsírpárnák apadnak ilyenkor), aztán vészesen leesik a vércukorszint (ez a hipoglikémia állapota), és előáll az „ölni tudnék egy kis darab csokoládéért”, vagy a „de ha más nincs, akkor a kollégáknak esek neki” állapot. Ez a fajta agresszivitás a hipoglikémia állapotának egyik jellemzője.
De tegyük fel, hogy reggeliztünk. Például egy pogácsát kávéval, vagy tejeskávéval. Ebben a reggeliben igazi tápanyag szinte alig van, gyorsan felszívódó szénhidrát viszont rengeteg, ami aztán rövidesen az egekbe emeli a vércukorszintet. A szervezet erre adott túlzó inzulinválasza viszont lenyomja azt, újra leesik a vércukorszint, ismét szénhidrátot követel a testünk, és máris felültünk a vércukor-inzulin hullámvasútra. Minden mélyrepülésben a hipoglikémia megállójába érkezünk, és ismét előáll az „ölni tudnék…” állapot.
Mi a megoldás?
A tápláló, lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmazó reggeli, és ha már maratoni a megbeszélés, akkor a tárgyalóterembe bekészített frissítő falatok és víz. Tápláló reggeli például egy zabkása dióval, mandulával, néhány szem friss gyümölccsel gazdagítva, de ha ragaszkodunk a kenyéralapú megoldásokhoz, akkor tehetünk rá vajat, humuszt, levegőn szárított sonkát, marinált halat, vagy ehetünk hozzá rántottát, érlelt sajtot és kerti zöldeket. A tárgyalóbeli állapotok normalizálására pedig remek megoldás, ha felszeletelünk néhány almát, és készítünk mellé mogyorót, diót, tökmagot az asztalra.
„Éjjel három körül rendszeresen felébredek”
Néha hallok hajnali öt óráról is, de az éjjel három viszi a pálmát. Ha mondjuk csak félperces félálomba emelkedésről lenne szó, nem is lenne gond, viszont aki erre panaszkodik, az rendszerint azt mondja, hogy teljesen felébred (akár ki is megy a nappaliba, nem ritkán könyvet/tabletet is elővesz) és egy-két órán keresztül nem tud visszaaludni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a reggeli ébredés ideje valószínűleg behatárolt (mondjuk, mert vinni kell a gyereket suliba vagy időre be kell érni a munkahelyre), akkor kapásból kevesebbet aludt, mint amire a szervezetének a regenerációhoz szüksége lett volna.
A szervezetünk biológiai folyamatai szabályos napszaki ritmus szerint ismétlődnek. Ez a cirkadián ritmus. Mint ahogy az elnevezésben is benne van, a „nap körül” ismétlődik, tehát bizonyos folyamatok mindig ugyanakkor zajlanak, például hajnali 3 órakor a máj méregtelenítési folyamata ér véget. A cirkadián ritmus felborulása, és az alvászavarok között kapcsolat van, ráadásul ez számos betegség kialakulásának a kockázatát is növeli.
A napszaki ritmus megváltozásának szerepéről a különféle betegségek kialakulásában Dr. Patócs Attila írt egy 2016-os cikkében, illetve a téma további kutatása 2017-ben orvosi és élettani Nobel-díjat is ért három amerikai tudós számára. Viszont, ha szemléletesebbé szeretnénk tenni a jelenséget, akkor kereshetünk párhuzamot a kínai szervóra működésével, melyet 4000 évvel ezelőtt ismert fel a kínai orvostudomány. Lényege, hogy a Hagyományos Kínai Orvoslás szerinti 12 fő szervünk aktív időszakai 2 óránként váltják egymást. Hajnali 1 és 3 óra között a máj ideje van.
Tehát, ha valaki rendszeresen hajnali 3 óra körül ébred, akkor valószínűleg a máj mikrolaboratóriumában túlterhelés van a méregtelenítés miatt. A szénhidrát anyagcsere zavarral küzdő pácienseimnél szintén megfigyeltük a hajnali 3 óra körüli ébredést. Náluk az éjszaka bekövetkező hipoglikémia kompenzálására a máj a raktáraiban lévő glikogént (= elraktározott glükóz) alakítja vissza glükózzá a vércukorszint normalizálása érdekében, ezért kénytelen többet dolgozni az optimálisnál.
Egy labor-, és ultrahangvizsgálatot mindenesetre megér, hogy közelebbi képet kapjunk a máj működéséről. Nem feltétlenül olyan félelmetes dolog az, nézzétek csak:
„Elsírtam magam a megbeszélésen, mert mindenki engem támadott”
Gyorsan megjegyzem, simán el tudom képzelni, hogy van olyan helyzet, amikor egyszerűbb egy szervezetnek bűnbakot keresnie mondjuk egy hiba esetén, mint együtt vállalni a felelősséget, és megkeresni a tanulás leggyorsabb lehetőségét, de itt most nem erre gondolok, hanem arra a sírásra, amit utána az érintett sem ért és szeretne meg nem történtté tenni. Olyan is előfordult már, hogy „sírós” vezetőt küldtek coachingra, hogy majd ott jól megerősödik és fel tudja venni a kesztyűt az erőszakosabb vezetőtársakkal vívott csatákban. Volt is, hogy ezt megugrottuk együtt, de két esetben is bukkantunk pajzsmirigyproblémára a nyomozás során.
Holisztikusan szemlélve az emberi szervezet működését, minden mindennel összefügg. Sok mindent fogunk életünk során a hormonokra, többé vagy kevésbé jogosan. A stressz hat a hormonrendszerre, az pedig kapcsolatban áll az idegrendszerrel. A folyamatos stressz kezeléséhez (a szervezet alkalmazkodásához) kortizol hormon szükséges, melyet a mellékvesekéreg termel. Ha sok a stressz, akkor folyamatosan sokat, utána pedig már egyre kevesebbet, mert elfárad. Ilyenkor akár a nők menstruációs ciklusa is megváltozhat, mivel annak optimális működéséhez szükséges progeszteron hormon egy része kortizollá alakul át a hiány pótlására.
A mellékvese az úgynevezett stressz-tengelyen (HPA-tengelyen, azaz a hipotalamusz-hipofízis-mellékvesekéreg tengelyen) helyezkedik el, mely összeköti a mellékvesét, a hipofízist, – ahol többek között a pajzsmirigy működését szabályozó hormon is termelődik –, és a hipotalamuszt, ahol a hormonrendszer és az idegrendszer kapcsolata valósul meg.
Ha szeretnénk megelőzni a kiborulásokat, akkor a stresszkezelés mellett fordítsunk külön figyelmet a mellékvese támogatására is. A hormonszintek vérből történő meghatározása után az esetek nagy részében táplálkozásterápiával, vitaminok, nyomelemek, ásványi anyagok célzott pótlásával, fitoterápiával is sokat tehetünk az egyensúly visszaállításáért. Egyéb esetben pedig érdemes egy endokrinológiai szakrendelést felkeresni.
„Egyfolytában jár az agyam, képtelen vagyok elaludni”
Ezt annyi maximalista mondta már, hogy kommentárt sem fűzök hozzá. Nézzük a lehetséges élettani hátterét:
Hogyan is várhatnánk el a testünktől, hogy parancsszóra, egy általunk meghatározott tetszőleges időpontban „kikapcsoljon”, ha minden nap más és más rendszer(telenség)ben zsákmányoljuk ki? A korábban említett cirkadián ritmus felborulása okozhatja az alvászavarok kialakulását. A ritmus felborulását a rendszertelen életmódunkkal, a túlzott koffeinfogyasztással, az elmulasztott kikapcsolódással, az elektroszmoggal, a monitorok sugárzásával idézzük elő.
A megoldást itt is az hozza el, ha kialakítunk egy napi rutint. Legyen egy rendje annak, hogy mikor kelünk, mikor fekszünk, közben persze rendszeresen és táplálóan étkezzünk, mozogjunk, és így tovább.
A pihentető alváshoz, az elalvás megkönnyítésére érdemes az „Elég Jó Vezető” sorozat korábbi részében írt szabályokat betartani, illetve a feszültségoldó gyógynövények, mint például az orbáncfű (Hypericum perforatum), a macskagyökér (Valeriana officinalis), a golgotavirág (Passiflora incarnata), a levendula (Lavandula angustifolia), a komló (Humulus lupulus), vagy a citromfű (Mellissa officinalis) is elősegítik a relaxációt és az elalvást, akár tea formájában, akár készítményeikben fogyasztjuk őket.
És a végére a sokat feszegetett kérdés: vajon függ ez az egész az életkortól?
Körülbelül 35 éves korig jól kompenzál az emberi szervezet. Utána gyakori a hiányállapotok kialakulása, melynek okai lehetnek:
- már nem állítja elő a szervezet, amire szüksége van (pl. esszenciális zsírsavak);
- nem viszünk be a táplálkozásunkkal elegendő vitamint, nyomelemet, ásványi anyagot, élő enzimeket, antioxidánsokat;
- a káros élettani folyamatok miatt bizonyos vitális elemek fokozottan ürülnek (pl. a magnézium a stressz miatt);
- a tápanyagok felszívódása akadályoztatva van (pl. a bélrendszer mikrogyulladásai, fel nem tárt ételintoleranciák vagy ételallergiák miatt);
- a pótlásra használt étrendkiegészítők nem a megfelelő kémiai formában tartalmazzák a kívánt nyomelemet, vitamint.
A hiányállapotok problémás működésekhez, diszfunkciókhoz vezetnek, amelyek a betegségek kialakulásának előszobáját jelentik. A diszfunkciók feltárásával, a hiány pótlásával, tudatos életmóddal és táplálkozással legtöbbször megelőzhető a betegségek kialakulása, a teljesítmény romlása.
Gondolj bele, hogyan is lehetnél „Elég Jó Vezető”, ha megvárod, míg lemerülsz annyira, hogy muszáj legyen orvostól orvosig szaladgálni?!? Ha már eljutottál odáig gondolatban, hogy 2019-ben többet foglalkozol az egészségeddel, szerintünk kezdd ezzel, és ajándékozd meg magad egy vérvétellel, amit utána szakemberrel ki is elemeztetsz!
Ha nem akarsz lemaradni a további cikkekről és a cikkek közötti extra tartalmakról, iratkozz fel ’Az Elég Jó Vezető’ Facebook oldalára!
Bánhidi Brigitta, vezetőfejlesztő, „Többet, kevesebbel!”
MacPherson Éva, egészség és táplálkozás terapeuta, „Élet. Minőség. Természetesen.”
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.
