F1! Zsír!

Ritkábban csöng a telefonom, mint azt sokan gondolják, de ha hívnak, eléggé kiszámítható, hogy ki mit akar tőlem. A legtöbben be szeretnének kerülni az újságba, néhányan kimondva-kimondatlanul rögtön fel a címlapra. Ritka, de […]

Bővebben

Ezek a Földközi-tenger legszennyezettebb partszakaszai

A Földközi-tengeren rengeteg magyar nyaral – a világtengerek műanyagszennyezettségével most már ők is találkozhatnak. Tudom ám, mire gondol az olvasó. Na, tessék, még egy világvége cikk, először a klímaváltozás, most a műanyag öl meg, a kenyér bezzeg drágul. Pedig utóbbi szorosan összefügg Földanya ipari kínzásával, a környezetszennyezést ugyanis nemcsak bolygónk élővilága, de a gazdaság különböző szektorai is megsínylik – és nemcsak a turizmus.

Közreműködött: Zsiborás Gergő

„Évente 570 ezer tonna műanyag kerül a Földközi-tengerbe, ez percenként 33 800 műanyag flakonnal egyenértékű mennyiség.” Így kezdődik a WWF friss jelentése, ami a régió országainak azonnali beavatkozását sürgeti.

A világkormány tagjai is lehetnek idióták, de a reményt nem szabad feladni

A szervezet szerint nincs idő teketóriázni – ha minden a mostani ütemben megy tovább, a tengerbe jutó műanyag mennyisége megnégyszereződik 2050-re.

A szennyezés rossz üzlet

Több mint 247 milliárd műanyag darabka úszik a tenger felszínén, és naponta hozzávetőlegesen 5 kilogramm műanyag ér tengerpartot minden kilométeren a mediterrán országokban.

Ez nemcsak a zöldeket és a helyi élővilágot zavarja, hanem a gazdaságot is: a régiót meghatározó turizmus például évi 268 millió eurót bukik a szezonban megnövekedő szennyezésen, ennyibe kerül ugyanis, hogy legalább a turisták által látogatott helyeket feltakarítsák az amúgy is leterhelt cégek.

A magyar turisták 57 százaléka megy tengerpartra, a három legnépszerűbb célpont: Horvátország, Olaszország és Görögország – mind a Földközi-tenger partján fekszenek, partszakaszaik közül több ott van a leginkább szennyezettek között is.

 

A rengeteg műanyaghulladék azonban nemcsak a turizmusnak, a hajózásnak sem tesz jót a vízben úszó műanyag, évi 235 millió euróba kerül a tengeri járművek motorjainak javítása, miután a rotorok és vízelvezetők elkopnak és megtelnek a folyton beléjük akadó szennyeződéstől. A szintén fontos regionális szektornak számító halászat pedig 138 millió eurót veszít, részben a hajókban keletkezett kár, részben a műanyagba belefulladó halak okozta fogásarány-csökkenés miatt.

Honnan ez a sok műanyag?

Az, hogy a turisták a nyáron termelt szemétmennyiség 30 százalékáért felelősek, egy dolog, a környező országok hulladékmenedzsmentjének inkompetenciája, valamint a megelőzés teljes hiánya pedig egy másik.

Három ország teszi ki ugyanis a szóban forgó eszelős mennyiség termelésének kétharmadát: Egyiptom, Törökország és Olaszország, utóbbi két állam a régió két legnagyobb műanyagtermelője is.

Bár Franciaország és Spanyolország sem kell hogy a szomszédba menjen egy kis szennyezésért, Egyiptom kilóg a sorból, mert bár előállításban csupán ötödik a régióban a maga 10,2 százalékával, a környék 6,57 millió tonna rosszul kezelt hulladékának 43,1 százaléka (azaz majdnem fele) ebből az országból származik.

A fent említett 570 ezer tonna műanyagból Egyiptom egymaga 250 ezer tonnáért felelős.

A mediterrán országokban évente 24 millió tonna műanyaghulladék keletkezik és ennek csak 85 százalékát sikerül szervezett keretek között összegyűjteni, csak 10,2 tonna kerül ellenőrzött hulladéklerakóba (42%), 3,3 tonnát égetnek el és 3,9 tonnát hasznosítanak újra. Hogy a hulladékkezelés mennyire professzionális és ellenőrzött igen nagy eltérést mutat a régió országai között. Évi 6,6 tonna olyan műanyaghulladék halmozódik fel ezekben az országokban, amit nem szednek össze szervezetten.

„Az, hogy a legnagyobb szennyező és a legnagyobb termelők között ekkora különbség van, mutatja, hogy sokkal hatékonyabb hulladékmenedzsmentre volna szükség” – mondja az adatok alapján Antal Miklós, a University of Leeds ökológiai közgazdásza. Bár Miklós bevallása szerint nem ezen a területen tevékenykedik (elsősorban az éghajlatváltozás és az energetika érdeklik), úgy véli, a megelőzésre is sokkal nagyobb súlyt kéne fektetni a régióban.

Soklépcsős probléma

A WWF szerint a műanyagszennyezés folyamata a gyártók felelősségének hiányától indul, a felhasználók nemtörődömségével folytatódik, majd a korlátozott szelektivitáson és a szervezett szemétgazdálkodás korszerűtlenségén át jut el odáig, hogy az újrahasznosítás nem profitábilis, ezekben az országokban másodlagos piacként van jelen.

Ellenben sok a betemetett, illegálisan gyűjtött, vagy épp a folyókba, és így végül a tengerekbe kerülő szemét.

A szervezetnek persze megoldási javaslata is van. A régió országait egy olyan egyezség megkötésére sarkallják, amiben vállalják, hogy 2030-ra megszűntetik a műanyagszennyezést. Ennek eléréséhez fontos lépés, hogy betiltsák az egyszerhasználatos műanyagokat (ebben az EU egyébként pont nemrég döntött), hatékony újrahasznosítási eljárásokba fektessenek, valamint népszerűsítsék a környezettudatos életmódot a lakosság körében.

Ez persze nemcsak a mediterrán régióra igaz:

a WWF figyelmeztet, hogy világszerte 700 állatfajt fenyeget kihalás a műanyagszennyezés miatt, őket is csak a nemzetközi összefogás mentheti meg.

Főoldali kép: Hermes Rivera // Unsplash

Olvasd el Legyél jobb rovatunk további cikkeit!
Ezeket láttad?
Címkefelhő