Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Krists Luhaers / Unsplash

Focimeccsre menni, fesztiválozni, felülni egy repülőre? Lehet, hogy 2020-ban már csak álmainkban csinálunk ilyeneket

A világ egyes gazdaságainak az újranyitása lett az elmúlt napokban a kulcsszó a tőkepiaci híráramlásban. Látva a járványügyi ajánlásokat, az emberek vírustól való félelmét és a közösségi események elmaradásait a védőoltás kifejlesztése előtt, mintha túlzott lenne az optimizmus ezzel a dologgal kapcsolatban.

A jelentősen szolgáltatásokra épülő modern világgazdaság egy nagy vidámparkká vált 2020 elejére. Az emberek szórakoztatására épülő iparágak elképesztő növekedésen mentek keresztül, legyen szó a turizmus bármelyik ágáról, a sportgazdaságról, az étkezésről és még sok minden másról. A tavalyi évben egy átlagos napon 189 ezer repülőjárat szelte át a bolygó égboltját, kisváros méretű utazóhajók vittek turistákat egzotikus helyekre, globálissá vált a megállíthatatlan mindennapos pörgés.

A World Travel & Tourism Council felmérése szerint a turizmus „iparág” a globális GDP 10,4 százalékát adja jelenleg. A turizmus 319 millió munkahelyet biztosít az embereknek világszerte, ami a teljes globális foglalkoztatás 10 százaléka. Az elmúlt öt évben a Földön minden ötödik új munkahely a turizmusban keletkezett. Kiragadott példaként a turizmus elmúlt évtizedének masszív növekedésére álljon itt a Thaiföldet felkereső turisták számának éves alakulása 2005 és 2019 között:

Az előző 2008-2009-es válság óta gyakorlatilag a háromszorosára nőtt az ázsiai országot meglátogató utazók száma. Arról pedig, hogy milyen szerepet tölt be a foglalkoztatásban az Egyesült Államokban az ételkiszolgálási szegmens (éttermek, bárok, hotelek, szórakoztatóközpontok étkeztetése), érdemes meghallgatni Steve Ballmer ex-Microsoft vezért (az alábbi videón 2:25-től):

Ballmer elmondása szerint bár csak 2,4 százalékkal járul hozzá a „food services” az Egyesült Államok GDP-jéhez, a munkahelyek több mint 8 százaléka ide köthető az országban.

Az elmúlt évtized egyre inkább szolgáltatásokra alapozó vidámpark-világgazdasága az emberek szabad mozgására épül(t), ahol a különböző felkapott helyeken és tömegrendezvényeken mérhetetlen számban kerültek kontaktusba egymással az emberek.

Ha az idővonalat a koronavírus kapcsán szakaszokra osztjuk, akkor megkülönböztethetjük egymástól a világjárvány előtti „normál” működés időszakát, a járványkezeléssel járó világleállás és a globális karanténintézkedések időszakát és a járvány utáni újranyitott gazdaságok időszakát. Véleményem szerint nagyon sokan a lakosság és a tőkepiac szereplői közül ezt a hármas tagolást egy-nulla-egy számokkal jellemezhető állapotokkal leírhatónak gondolják. Megmondom őszintén, hogy sokáig én is így láttam a helyzetet, ám a húsvéti hétvége néhány eseménye eddigi gondolataim gyökeres átalakítására kényszerített rá.

Aki most jól küzd meg a krízissel, aranytartalékot képez a jövőre. Interjú Orvos-Tóth Noémi pszichológussal.

A floridai Orlando mellett fekvő Disney World 43 ezer (!) alkalmazottjának függesztette fel a munkaviszonyát április 19-i hatállyal. A március közepén bezárt park ez alapján nem igazán reménykedik abban, hogy újból kinyithat a következő hónapokban. Olasz kormányközeli forrásokra hivatkozva közölte a Sport Mediaset, hogy a Serie A (olasz labdarúgó bajnokság) mérkőzései 2021 januárjáig zárt kapusak lehetnek. Napvilágot látott egy közvéleménykutatás is, amit a vezető amerikai csapatsportok szurkolóival készítettek. Ezen felmérés szerint 72 százalék csak azután hajlandó újra mérkőzésre menni, ha már lesz koronavírus elleni védőoltás. Mindössze 13 százalék nyilatkozott úgy, hogy meccslátogatási szokásait semmilyen mértékben nem fogja befolyásolni a mostani járványhelyzet.

Mindezen hírek mellé egyre gyakrabban olvashatunk az úgynevezett szuperfertőző helyszínekről és szuperterjesztő eseményekről is.

Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy például fél Skandináviát Ischgl síparadicsomából fertőzték szét. Miközben már a kisebb osztrák boltok kinyitnak, Ischgl, St. Anton és Sölden még mindig karantén alatt van. Valószínű, hogy a február 19-én Bergamóban rendezett Atalanta–Valencia Bajnokok Ligája labdarúgómérkőzés is – ahová ötezer spanyol vendégszurkoló kísérte el csapatát – egy ilyen esemény volt.

„A macsóizmus gyilkosabb a koronavírusnál” felirat alatt több mint százezren vonultak Madrid utcáin a március 8-i nőnapi tüntetésen (Barcelonában eközben körülbelül 50 ezren voltak). A vírus pedig köszönte szépen, hogy így semmibe nézték és robbantott egyet Ibériában. A Biogen nevű biotechnológiai vállalat február végi bostoni közel 200 fős globális vezetői tanácskozása is több amerikai államba importálta az egyes számú helyi fertőzöttet.

A vidámpark-világgazdaság újranyithatatlan, helyette jön idén a „post-corona wreckonomy”

Sajnos a napnál világosabban látszik mostanra, hogy a koronavírus kedveli a kisebb-nagyobb emberi összejöveteleket, imádja az aprés-ski bárokat, a sportrendezvényeket és koncerteket. A hajókról és az idősotthonokról pedig már ne is beszéljünk. Nem csoda, hogy például a sport-szórakoztatóipar csúcsán a labdarúgó Bajnokok Ligája, az angol Premier League, illetve az amerikai professzionális kosárlabda bajnokság, az NBA immár egy hónapnyi állás után sem tud még egy gondolatmorzsát sem megfogalmazni az idei szezon lehetséges folytatását illetően.

Számomra úgy tűnik, hogy a globális részvénypiac – ami ugye mindig a jövőt árazza – egyre inkább tényként kezeli az egyes gazdaságok újranyitását és a koronavírus fertőzöttek számát ábrázoló görbék ellaposítását és ennek kapcsán optimistán tekint a következő hónapokra.

Mindenképpen lesz újraindulás, egyszer csak elkezd talpra állni a világ. Mi fogjuk eldönteni, hogy mi alapján szervezzük újra magunkat, egyénileg, csoportosan, intézményesen, mondja Pál Ferenc katolikus pap.

Az „újranyitás” szóval kapcsolatban azonban teljesen hiábavaló a régi életünkbe való visszatérést vizionálni, akár a közösségi, akár a gazdasági életről legyen szó. Felülni egy repülőre, kimenni egy focimeccsre, meginni egy sört a sínap végén a pálya alján egy bárban, részt venni egy fesztiválon, elmenni egy fürdőbe – ezek mind-mind az életünk megkérdőjelezhetetlen részei voltak a vírus előtt, ám könnyen lehet, hogy 2020-ban már csak álmainkban csinálunk ilyeneket.

Egyre inkább úgy tűnik, hogy mindaddig, amíg nem lesz védőoltás a koronavírus ellen, egy, a közösségi távoltartás szabályainak megfelelő se-nem-karantén, se-nem-normál menetrendű világban fogjuk élni életünk következő hónapjait, vagy akár egy–másfél évét. Ez egyben a 2019 és 2020 fordulóján még létező vidámpark-világgazdaság végét is jelentheti, nem pedig csak a szüneteltetését.

Ebben a világban nem lesznek nagyobb (fizikai) közösségi élmények és közösségi költések, amik újabb totális világgazdasági sokkot okoznak majd komplett iparágak összeomlásával, vállalati csődhelyzetekkel és újabb munkahelyek akár százmillióinak a megszűnésével.

Egy ilyen szcenárió sajnálatos megvalósulását nagymértékben elősegítheti az, hogy a globális lakosság egyre jobban fél a vírus elkapásától. Ennek köszönhetően nagyon nem kívánatos idegennek lenni most a világban, legyen valaki afrikai Guangzhouban, vagy budapesti például Badacsonytomajban. Még ha világszerte a különböző kormányok és járványügyi hatóságok szabadon is engednék az embereket pár hét vagy hónap múlva, látva a mostani félelmet, vélhetően nagyon sokan maradnának otthon önként akkor is. Ez pedig megint a szolgáltatási és szórakozási költekezés drámai lemorzsolódása felé mutat.

Zsiday Viktor ritka higgadtsággal rendezte át negyvenmilliárdos portfólióját, még mielőtt a járvány betört Európába. A hazai piacon szinte egyedül bukás nélkül úszta meg a vérfürdőt a tőzsdéken.

A mostani rendelkezésre álló információk alapján úgy látom, hogy egyszerű emberként nagyon korlátozott közösségi életre kell készülnünk 2020 hátralévő részében. A gazdasági előrejelzéseket tekintve pedig nem árt felkészülni az idei harmadik és negyedik negyedéves előrejelzések fokozatos, de összességében drámai romlására. A közösségi távoltartásra épülő társadalom ugyanis csak egyfajta roncsgazdaságot lesz képes üzemeltetni, amit angolul illethetünk a „post-corona wreckonomy” névvel.

Ne legyen igazam!

A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.

Borítókép: Krists Luhaers / Unsplash

 

Mehettem volna akárhova a világon, és úgy döntöttem, hogy ide szeretnék jönni, Magyarországot választottam.