Változott a munkaerőpiaci helyzet az elmúlt hónapokban, de egy dolog még mindig igaz: fontos energiát fektetni a megfelelő emberek kiválasztásába és megtartásába, hosszú távon a túlélést jelenthetik.
Az employer branding szárnyalásának lehettünk tanúi az elmúlt négy-öt évben, mintha az lenne mindenre a megoldás. Pedig tudjuk jól, hogy jól működő vállalatot létrehozni, fenntartani: csapatmunka. Egyik terület sem fontosabb a másiknál, mindenkire szükség van, a marketing hiába jó, ha a HR nem, vagy a középvezetők alatt magas a fluktuáció.
Pár évig másról
sem szóltak a hírek, mint hogy a HR és a hozzá kapcsolódó támogató csapatok
egyre kedvesebb, már-már csábító hangon hívogatták az egyre magabiztosabb
munkavállalókat. Akik néha be sem mentek az egyeztetett állásinterjúra, néha a
szerződés aláírásának napján maradtak el, vagy szóltak oda (jó esetben)
telefonon, hogy meggondolták magukat. Ha alá is írtak, akkor sem ment
ritkaságszámba, hogy két-három hónap múlva odébbálljanak.
Megtehették, mert a munkaerő-piaci helyzet, a munkaerő-hiány, a fluktuáció, a gazdasági pörgés mindezt lehetővé tette.
Az üzleti
sajtóban gyakran olvashattuk (akár csak pár hónappal korábban is), hogy
„vérzivataros” időkben kell helytállnia a HR-nek, a toborzónak. Hát most
kiderült, hogy mi is igazából az a vérzivatar… S nagy kérdés, hogy a közelmúlt
gyors változásai, a mai helyzet kialakulása milyen változást igényel a
munkáltatók hozzáállásában és a vezetői kommunikációban. Hallunk róla, hogy nem
egy helyen kisangyalként masíroznak vissza mindazok, akik pár hete még kérették
magukat, és sosem látott teljesítményt produkálva igyekeznek megszilárdítani a
helyüket. Ami most, lássuk be, gyakran bizonytalan. Emiatt aztán a vezetők
között is akad, nem is kevés, aki máris váltott, és fenyegető hangnemmel,
karcsúsított feltételekkel akarja rövid pórázon tartani az (újra)
kiszolgáltatottnak hitt alkalmazottakat.
Hosszú távon azonban biztos, hogy nem ez az út. A jó szakemberre ugyanis mindig szükség lesz, és mindig keresett lesz a munkaerőpiacon – akkor is, ha L-alakú jövőre, akkor is, ha felpattanó folytatásra számíthatunk. A túlzásba vitt kedvesség vagy szigor helyett a fix pontokra épülő, konkrétumokat közvetítő, határozott vezetői kommunikációra van szükség. Békeidőben és „háborúban” is: leépítésnél és kapacitásbővülésnél is. Ugyanis csak a kiegyensúlyozott, következetes, stabil alapokról induló vezetői kommunikáció teremthet olyan környezetet a munkavállaló számára, ahol biztonságban érzi magát, és ahol transzparens módon megértheti a vállalati célokat is. A megrendelés-állomány csökkenését és növekedését is, és azt is, hogy ebben neki mi a szerepe, a felelőssége.
Ha a vezető a
kommunikáció eszközeivel lehetővé teszi a számára, hogy ezt megértse, akkor nem
fog pár forintért odébbállni egy megbízható munkakörnyezetből, ahol jó a
közösség, és ahol számíthat a vezetőjére. Tudni fogja, hogy a vezetője is
számít rá – hiszen jó munkaerő, ezért meg is becsüli –, így a helye is fix, és
meg fogják találni az útját-módját, hogy válság vagy krízis idején is kerüljön
valahonnan egy áthidaló megoldás. Ami, ha nem is ideális, de átmenetileg
megfelel mindkét félnek.
Addig is
tudatosítania kell a vezetőnek, hogy most sokkal fontosabb az egyértelmű, akár
gyakran ismétlő, rövid üzenetek szerepe. Válság idején se idő, se hely nincs a
hosszú, érthetetlen, tekergőző körmondatoknak: mondjuk el egyenesen az
embereinknek, mire számíthatnak, és mit várunk.
Minden bizonyosság jobb a bizonytalanságnál – még a rossz bizonyosság is.
A bizonyosságot
pedig nyílt és gyakori, a másikat partnerként kezelő kommunikációval lehet
létrehozni és megerősíteni. Készülve azokra az időkre – legyen ez néhány hét
vagy pár hónap –, amikor lehet, hogy új helyzet áll elő a gazdaságban: és ezzel
a munkaerőpiacon is. Abban bizonyára egyetértünk, hogy egy vezetőnek sem lesz
kedve újra elővenni a behízelgő, kedveskedő stílust. Ami, tudjuk jól, már a
járvány előtt is természetellenes volt: annak is, aki mondta, és annak is,
akihez szólt.
Fektess be a
mérésbe, kiválasztásba, fejlesztésbe, megtartásba most is, most a leginkább,
mert csak akkor maradsz életben, ha jó embereid lesznek. Ne veszítsd el őket,
ne mondj le róluk, hosszú távon mindig megéri!
Kristóf Györgyi,
a Hammel & Hochreiter ügyvezetője.
A vendégszerzők külső szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
Borítókép: Arlington Research / Unsplash
