Sokkal nagyobbat üt, ha valami nemcsak dizájnos, de üzenni is tud. A Nothing to hide és a Sonder tagjai tizenévesen ráéreztek erre.
A teljes transzparencia és az egyéniség, mint érték – az Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG) idei diákvállalkozásai közül ketten fontos üzenetek köré építették termékeiket. Sikeresek is lettek.
Nothing to Hide
„Mindenképpen be akartunk valami mögé állni, ki akartunk választani egy problémát, ami sokakat érint, és mutatni rá valami megoldást” – Dózsa Ági 17 éves, de egy profi, felnőtt sales-est simán megszégyenítő lendülettel és hitelességgel vezeti elő, hogyan gondolkozott a Nothing to Hide, amikor a tanév elején céget kellett alapítaniuk a vállalkozás óra keretében. Ő és nyolc alapítótársa – valamennyien osztálytársak az AKG-ban – végül abból indultak ki, ami a saját korosztályukat különösen foglalkoztatja, ez pedig a testképzavar.
A ’fogadd el önmagad’, az ’úgy fogadd el magad, ahogy vagy’, valamint a ’mutasd meg önmagad’ gondolatok mentén nekiálltak, és megterveztek egy teljesen átlátszó kabátot.
A kabát mellett aztán nagyon hamar átlátszó táskával és szintén átlátszó pénztárcával egészült ki a kollekció, és mélyült tovább az üzenet: merd vállalni, hogy mi van nálad, mutasd meg, mit hordasz magaddal, ne szégyelld, ha nincs pénzed, és azt se titkold, ha van!
A Nothing to Hide csapata (jobb szélen Julcsi, a főnök, jobbról a harmadik Dózsa Ági, saleses/PR-es) és Müller András, a mentoruk (hátul középen) – Fotók: Sebestyén László
A teljes transzparenciára épülő koncepció volt meg tehát elsőre, kellett hozzá anyag, szabásminta, varrónő és némi kezdőtőke. Az anyagot a neten találták. Mivel először angolul keresgéltek, japán és kínai gyártókat dobott ki a gép, ezt a vonalat értelemszerűen nem erőltették. További kutakodás után bukkantak egy csepeli cégre, tőlük veszik a transzparens fóliát. Ez így leírva egyszerűbbnek tűnik, mint amilyen a valóságban volt: diákokról beszélünk, akiknek óráik vannak délutánig, autót nem vezetnek, és az AKG viszonylag messze van Csepeltől. Márpedig a csepeli telephely délután 4-kor bezár, Ágiék pedig tartották magukat ahhoz, hogy szülők semmit sem segíthetnek, mindent maguk oldanak meg. A varrónőt is maguk találták, alapvetően ruhaigazítással foglalkozik egy kis varrodában, piaci alapon, de nem túl drágán dolgozik a Nothing to Hide-nak.
A kilenc cégtárs (plusz a mentoruk a suliban) fejenként 8 ezer forintot összeadott, és nagyjából az első megbeszéléseken leosztották a szerepeket is. Bár tizenévesek, így nem láthattak még belülről munkahelyet, sem céges hierarchiát, mégis természetesen adódtak a pozíciók.
„Julcsi a főnök, mert ő mindenkitől behajtja keményen határidőre a dolgokat, Blanka a mindenes, de főleg marketingben, logisztikában erős, és mindig mindenben lehet rá számítani, én sales-es vagyok, és szeretek kommunikálni”
– hadarja egy szuszra Ági az AKG aulájában, utóbbi munkaköre a homlokára van írva.
Igazgatóhelyettes is van – Viki –, ő csinálta a webshopot, ami a Facebookon üzemel. A cégben mindenki nagyjából 17 éves, 3 fiú is van közöttük, és bár ők az elején nem voltak annyira lelkesek, végül mindenki megtalálta a helyét. A legjobb matekos, Petya lett a pénzügyes (úgy viselkedett, mint bármely multi pénzügyese: „miközben mindenki kreatívan ötletelt, ő egy ponton mindig megszólalt: na, ezt nem lehet, nincs rá pénzünk”), Misi a logót tervezte (végül nem került rá a termékekre, túl drága lett volna), Dani meg a „patentolós”, jó műszaki érzéke van, ezért a gyártásból veszi ki a részét.
Átlátszó táska, övtáska, pénztárca, kabát – Nothing to Hide
Mint minden AKG-s diákvállalkozásnak, a Nothing to Hide-nak is a decemberi karácsonyi vásár volt az első megmérettetés: addigra rohamtempóban 2 kabátot, 16 táskát és 40 kis tárcát készítettek el, a táskák mindegyike azonnal elkelt. Azóta részt vettek a WAMP-on, új termékekkel (neszesszerrel, övvel, övtáskával) bővítették a kínálatot, és most készülnek a júniusi bécsi WAMP-ra. Az eurós árakon még agyalnak, de valószínűleg 10 százalékkal drágábban adják majd ott a portékáikat, mint itthon.
Hála szigorú pénzügyesüknek, körülbelül 120 ezer forintos pluszban vannak, és ha kisöprik a még meglévő készletet, simán vissza tudják fizetni az alapítók hozzájárulását, hozzá némi nyereségrészesedéssel. Merthogy a céget most év végén felszámolják, annak ellenére, hogy vannak köztük, akik akár szívesen folytatnák, és a jelek szerint kereslet is volna a termékekre. Ráadásul Ági szerint rákaptak a vállalkozósdi ízére – megszervezni, alkotni, eladni valamit és fontosnak érezni magad jó dolog –, de úgy gondolják, hogy
„ha csapatként kezdtük el, akkor csapatként is fejezzük be”.
Sonder
„Sonder [szandör]: annak felismerése, hogy minden egyes szembejövő embernek ugyanolyan komplex az élete és a története, mint a sajátod.”
A Sonder 12 fős csapata – 7 lány és 5 fiú – nem az üzenetet, hanem a terméket találta ki előbb. Valami praktikus dolgot kerestek, olyasmit, ami variálható, személyre szabható és hordható (az első ötleteléseken felmerült auravédőt később elvetették). Így jutottak el a brit Velcro által gyártott tépőzárak speciális anyagához, amiből táskát terveztek, rátapasztható patch-ekkel. A táskák elejére tapad a tépőzárak keményebbik fele, ebből készülnek a kitűzők, rengeteg variációban, színben, formában, mintában.
Ez adja az egyébként is sokféle színben varrott táskák egyediségét, és ez vezetett el végül a küldetésig: „fejezd ki önmagad, légy egyéniség a tömegben”.
A névválasztáshoz a Pinteresten kerestek inspirációt (a szót egyébként a klasszikus angol szótárak sem ismerik), az anyagot Angliából rendelték, a varrónőt ismerősön keresztül találták. Azután, hogy a terméket tavaly októberben megtervezték és novemberben elkészítették a prototípust, decemberben elindulhatott a sorozatgyártás, majd az értékesítés. A karácsonyi vásáron debütáltak ők is, addigra 5 színből összesen 27 táskát és több tucat kitűzőt tudtak legyártatni – darabját 6500 forintért árulták.
Minden táska más, hogy kitűnhess a tömegből
A finanszírozást a 12 alapító fejenként 5000 forintos kezdőtőkéje biztosította, de menet közben volt, hogy pótbefizetésekkel segítették a működést, ahogy Lázár Lili mondja: a cég hitelt vett fel a tulajdonosoktól. Lili amúgy a kreatív igazgató, Fédra az ügyvezető, Johanna marketinges, Zsófi mindenes – néhányan alkotják az aktív magot (mindannyian 16 -17 évesek).
A csapatmunkát találták a legnehezebbnek, Fédra szerint azért, mert 12 ember nem tud egyformán ugyanolyan sokat dolgozni. „Volt, hogy az információ is elakadt, és adódtak nehézségek pénzügyi vonalon”. Magyarán, túlköltekeztek, a nem teljesen precíz elszámolás miatt például akkor is rendeltek anyagot, amikor erre épp nem volt fedezet. Óriási problémát szerencsére ez sem okozott, maga a termék ugyanis nagyon kapós.
Decemberben a Sonder learatta a legjobb diákvállalkozás címét az AKG-ban, árultak már a WAMP-on Pesten és Bécsben, és egész komoly gyártási mennyiség van mögöttük.
Legalábbis, ha diákvállalkozós mércével és suli melletti gyártóbázissal nézzük: 70-80 táska (12 színből), és körülbelül 300 rátapasztható patch.
Kilencen a Sonder csapatából (balról a második: Fédra, az ügyvezető, jobbról a harmadik: Lili, a kreatív igazgató)
Közben folyamatosan keresik az együttműködést hazai dizájnboltokkal. „Ez is egy nehézség, azt tapasztaljuk, hogy elsőre nagyon tetszik nekik, de mivel diákvállalkozók vagyunk, nem mindig bíznak bennünk, nem vesznek minket igazán komolyan” – mondja Lili. Mindenesetre néhány napja már a webshopjuk is működik, és ha a jelenlegi készletükön túladnának, a korábbi pénzügyi ingadozások ellenére is nyereséggel zárnák az évet. Erre pedig minden esélyük megvan, a Sonder ugyanis árul majd az idei Szigeten is, az lesz a következő dobásuk.
