Megújult a Forbes magazin, odatették magukat Amerikában

Új dizájnt kaptunk Amerikából, és boldogok vagyunk vele. A legtöbb változáshoz kell egy kis idő, míg hozzászokik az ember, ehhez nekem igazán nem kellett. Kézbe vettem az új amerikai lapot […]

Bővebben

Feszültség, szorongás, kifogások keresése – Mik a munkamánia jelei?

Szorongás, tagadás, nem létező szabadidő: sok jele van annak, ha valaki annyit dolgozik, hogy az már ártalmas, de nem mindig egyértelmű, mi az, amit munkamániának hívunk.

Nehéz lefordítani magyarra az angol workaholism szót, ebben a cikkben az egyszerűség kedvéért munkamániának vagy munkafüggőségnek hívjuk, még ha kevésbé is adja vissza, mit takar a jelenség. Bár a munkamánia kifejezéssel sokszor dobálózunk könnyelműen, egy valós függőségről van szó, ami gyakran kihat a mentális és fizikai egészségünkre is. A Business Insider felkért egy fizioterapeutát, Ana Jovanovicot, hogy elmondja, milyen jelekre érdemes figyelnünk, ha munkamániára gyanakszunk.

1. Feszültség és szorongás

A munkamánia egyik tünete, hogy a munkamániás illető a munkát (mint cselekvést) megnyugtatónak, jelentéssel bírónak találja, és

bűntudatot, nyugtalanságot, tehetetlenséget érez, amikor épp nem dolgozik.

Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy szereti, amit csinál, Jovanovic szerint a munkamániások gyakran gyűlölik a munkájukat, de nem tudnak nem dolgozni, időpazarlásként élik meg, amikor nincs semmi. Bár egyébként sincs sok szabadidejük, ritkán engedik meg magának, hogy kiélvezzék azt a kevéske időt is, amit egyébként munka nélkül töltenek.

2. A munka az első

Karácsony van? Nem számít. Nagycsaládi vacsora? Felejtsd el. Beteg vagy? Kit érdekel?

Jovanovic szerint gyanús jel lehet, ha mindig a munka az első: egy munkamániás számára nem dolgozni még nehezebb, mint dolgozni. Nem bánja, ha a munka oltárán az egészségét is feláldozza, de könnyen előfordul az is, hogy lenézik azokat, akik a magánügyeiket a munka elé helyezik. (Arról nem is beszélve, hogy gyakran nem is igazán barátkoznak másokkal, se a munkahelyen, se azon kívül.)

3. Nincs idő semmi másra

A szabadidő kifejezést munkamániások nem ismerik.

Folyamatosan elérhetőek a kollégák számára, és bármikor képesek visszazökkenni „dolgozósba”, ha kell.

A szabadidőt munkával kapcsolatos eseményekkel vagy történésekkel töltik ki, és nem jut idő a barátokra, családra, hobbikra és saját magukra. Jovanovic külön kitér a munkamániás főnökökre: az ilyen vezetők például előszeretettel alakítanak ki olyan rendszert, ahol mindig szükség van rájuk. Nem fordítanak időt és energiát arra, hogy a csapatuk nélkülük is meglegyen, nincs mikromenedzsment, nem delegálnak, és nem bíznak túl sokat a kollégákra.

4. Tagadás

Mint a legtöbb függőség, a munkamánia esetében is nehéz felismerni, hogy valós problémáról van szó, azaz egy munkamániás emberek ritkán vannak tudatában a függőségüknek. Gyakran előfordul, hogy a körülményekre fogják a túlzásba vitt erőfeszítéseket (lusta kollégák, előléptetés iránti hajsza, vagy csak úgy általában „túl sok a dolog”). Pedig a háttérben Jovanovic szerint sokkal nagyobb problémák állhatnak:

„A túlzásba vitt munka a társadalmilag elfogadott módja annak, hogyan fojtsuk el, ha az élet más területein vannak komoly problémáink.”

5. Boldogtalanság

Az, ha valaki szenvedéllyel szereti a munkáját, és sok energiát fektet abba, amit csinál, nem jelenti, hogy munkamániás. Jovanovic szerint ugyanis a munkamániások boldogtalanok.

Kényszeres igényük van arra, hogy szélsőségesen sokat dolgozzanak, de nem a munkában rejlő öröm hajtja őket, hanem hogy ellensúlyozzák a nem dolgozással járó negatív érzelmeiket.

Bár gyakran tűnhet úgy, hogy a munkamániából nincs kiút, Jovanovic szerint van néhány mód arra, hogy beazonosítsuk, ha baj van. Jó ötlet lehet szerinte, ha visszajelzést kérünk a kollégáinktól a viselkedésünkkel kapcsolatban, mint ahogy az is, ha programokat szervezünk a munkaidő végére (így biztosíthatjuk, hogy valóban pontot teszünk a nap végére). Olvasni, zenét hallgatni pedig sosem árt. Jovanovic szerint minden, ami inspirálásra vagy önelemzésre késztet, hasznos lehet, végső szükség esetén pedig ne féljünk szakmai segítséget kérni.

 

"Különös szervezetem van. Nem emlékszem rá, hogy munka közben valaha is elfáradtam volna, csak a semmittevés merít ki végképp."