A poszttraumás szindróma kialakulására azokban az esetekben számíthatunk, amikor valaki komoly megrázkódtatáson, stresszhatáson esik át. Régen elsősorban a háborúkat megjárt katonáknál diagnosztizálták, de később kiterjesztették ezt a diagnózist egy közeli barát vagy családtag halála, súlyos betegsége, válás, szexuális zaklatás, vagy erőszak utáni reakcióikra is. Sőt, a terrorcselekmények szemtanúi, természeti katasztrófák túlélői is a poszttraumás stressz tüneteit mutathatják.
A karantén és a jelenleg körülöttünk zajló koronavírus okozta bizonytalanság lélektani szempontból mindenképpen traumás helyzetnek címkézhető. Emiatt fontos, hogy a jelenség akár egyénileg, akár a cégek világában kezelve legyen.
Különböző reakciók
A járványügyi helyzet, illetve a vele társuló karantén a következő lehetséges hatásokat váltotta ki a társadalomban:
- Nem érzékeljük traumának a koronavírus okozta stresszhelyzetet, mert olyan stabilak és kiegyensúlyozottak vagyunk és olyan jó megküzdési stratégiáink vannak, hogy jól kezeljük az ebből adódó problémákat.
- Pár hónapig kísér minket a bizonytalanság érzése, de ha a helyzet visszaáll egy mindennapi normális állapotba, akkor ez a szorongás elmúlik. Sajnos, ahogy látjuk a helyzetet és a második hullámot, ez a szorongás továbbra is fent maradhat ezekben az emberekben is.
- Megmarad egy állandósult mélyebb szorongás és félelemérzés, ami akár a személy, vagy a cég napi tevékenységeit is lassíthatja, vagy akadályozhatja hosszabb távon.
A fáradtság jelei
Az első hullám alatt is érzékelhető volt, hogy bár a munkavállalók felvették a ritmust és alkalmazkodtak a külvilág és a szervezetek változásaihoz, pár hét után elfáradtak a megemelkedett lelki szorongás és bizonytalanság miatt.
Bár továbbra is nagyobb terhelést bírtak, utólag értékelve a helyzetet, azoknál a cégeknél,
ahol nem hoztak meg minőségi emberközpontú változásokat és csak kihasználták az embereket, magasabb lett a felmondási hullám a karantén után.
Ha a jövőbeni hasonló kihívásokra akar felkészülni egy cég, akkor fontos, hogy tudatosan kezelje a poszttraumás stresszt, az emberek megnövekedett szorongását és bizonytalanságát: meg kell hoznia olyan döntéseket és változásokat, amivel biztonságban tartják őket.
Lehet csökkenteni
Fontos leszögezni, hogy a helyzetbe nem muszáj belenyugodni, léteznek a poszttraumás stressz csökkentésére megfelelő lépések. Az alábbiakban négy ilyet soroltunk fel:
- Egyéni fejlesztés, ahol a munkavállalók stabilitását erősítik, és ahol kibeszélhetik a félelmeiket.
- Csapatfejlesztés annak érdekében, hogy a jövőbeli kihívást jelentő helyzeteket hatékonyabban tudják majd megoldani. Látszott az első hullám alatt, hogy sokkal jobban együtt kellett működni a csapatoknak, nagyobb bizalommal és elfogadással. Egyedül, otthonról nehezebb volt megoldani a problémákat.
- Vezetőfejlesztéssel, pontosabban a közép- és felsővezetők szakmai és lélektani működésének megerősítésével. Pontosan látszik, hogy vészhelyzetekben az emberek beszűkülnek, és ezáltal tudásuknak csupán 30-40 százalékát tudják használni. Vagyis jóval kevesebb megoldást hoznak, ezért erőteljesebb és meghatározóbb vezetésre van szükségük ahhoz, hogy megfelelően reagáljanak és teljesítsenek. A vezetőket előre fel kell készíteni az esetleges problémákra, kihívásokra, nehézségekre szakmai és emberi oldalról is, hogy őket se billentse ki a következő hullám.
- Cégkultúra-fejlesztéssel és szemléletváltással: mégpedig olyannal, ami egy emberközpontúbb rendszert épít fel. A jövőbeni kihívások megoldásához ugyanis nem a folyamatokat kell fejleszteni, hanem a külvilág bizonytalanságai miatt szorongó emberek stabilitását kell megtartani, akik a folyamatokat végrehajtják.
Kristóf Györgyi ügyvezető és Tóvári Zsuzsanna vezető fejlesztő, Hammel & Hochreiter
A vendégszerzők külső szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
Borítókép: Tim Gouw / Unsplash
