Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

Christian Erfurt / Unsplash

Ezért nem akar senki együtt dolgozni egy maximalistával

Fontos erény, ha valaki a legjobbat várja el magától, de még fontosabb, ha ezt a realitás talaján teszi. A kollégák és a főnök sem ájul el attól, ha elveszel a tökéletesség felé vezető úton, leginkább azért, mert a teljesítmény és a perfekcionizmus között nem feltétlenül van kapcsolat.

Mindannyiunknak beugrik egy kép, ha a perfekcionista típusra gondolunk. Van ilyen kollégánk, rosszabb esetben a főnökünk, aki a lehetetlenségig nyomaszt minket, hogy teljesítsünk, miközben mi már rég tudjuk, hogy irreális, amit elvár. A hét végére mégis ő lesz, aki kifacsarodva és fáradtan ér haza. A BBC a perfekcionizmus csapdáiról írt.

Advertisement

Sokszor szívesen hangoztatjuk, hogy „egy kicsit maximalista vagyok”, hogy a munkamorálunkat kiemeljük a többiekétől. Ki ne akarna felvenni egy tökéletességre törekvő alkalmazottat? A marburgi egyetem pszichológus professzorainak új kutatása szerint mégis megéri megfontolni, hogy kihangsúlyozzuk-e ezt a tulajdonságunkat.

Maximalista < realista 

Legtöbbször a csapat egy maximalista és egy realista kolléga közül a realistát fogja választani. Amíg a beteges maximalizmus az életünk bármely részét érintheti, legtöbbször mégis a munkánkkal kapcsolatban merül föl. Itt van a legnagyobb szükség a fókuszáltságra és a teljesítményre, a kutatás pedig nem is lehetne időszerűbb. Egyre több önbevallású maximalista létezik szerte a világon a fokozott feszültségű mukaerőpiaci helyzet és a munkahelyen jelenlévő növekvő stresszfaktor miatt.

Egy 2018-as felmérésből, ami negyvenezer egyetemi hallgatótól kérdezte meg, hova sorolja magát, az derült ki, hogy a Z generáció képviselői között sokkal gyakoribb ez a tulajdonság, mint idősebb társaik között. 

Az utóbbi évtizedben jelentősen megváltozott a maximalizmusról alkotott konszenzus és a negatív következményei kerültek előtérbe. Gyakran kapcsolható össze mentális betegségekkel, mint a szorongás, a depresszió és az étkezési zavarok. Ha nem vagyunk időnként lazák és megengedőek magunkkal, az egyékbént elkerülőhető kiégést sokkal nehezebb elkerülni. Hogy ne csak a rossz dolgokat említsük: a maximalista emberek általában motiváltabbak és lelkiismeretesebbek. A legjobb verzió szerint a lelkiismeretes munkatársak magukat mindig tartják a magas léchez, de a kollégáikkal nem ilyen szigorúak.

A 2018-as felmérésben számos negatív tapasztalatról beszámoltak a tökéletességre törekvők:

a legtöbbször kiközösítettnek érzik magukat, kollégáik hűvös érzelmekkel fordulnak feléjük és nem mindig hívják meg őket a társasági eseményekre. 

Egy másik, harminc év adatait összesűrítő analízis szerint kétféle perfekcionista létezik: az egyik a legmagasabb minőségre törekszik, a másik pedig minden áron el akarja kerülni a hibákat. A legmeglepőbb adat, hogy nagyon kevés kapcsolatot találtak a kivételes teljesítmény és a perfekcionizmus között.  Egyszerűen nem ettől függ. 

Christian Erfurt / Unsplash

 

„Tele vagyunk ötletekkel. Én a megoldásokat kedvelem.”