Egy vállalkozás akkor lesz sikeres, ha a főnök megtalálja a megfelelő embereket a megfelelő pozíciókra. A csapból is az folyik, hogy mennyire nehéz szakképzett munkaerőt találni, és akkor még mindig csak ott tartunk, hogy valaki képes ellátni az adott pozíció feladatait – de extra lépéseket már nem tesz. Aztán időnként felbukkannak olyan emberek, akik másokat lekörözve teljesítenek, akiknek van egy csomó extra ötletük, motiváltak, tehetségesek, és tudják fújni a szelet a cég vitorlájába. Bevállalják a legnehezebb feladatokat, nincs számukra lehetetlen, élvezik amit csinálnak – és aztán egyszer csak felmondanak. Az amerikai Forbes összegyűjtött néhány indokot, amire ha alkalmazottaid vannak, érdemes odafigyelned.
Hagyod, hogy túlhajtsák magukat.
Azok, akik egyébként is odateszik magukat, általában azért állnak fel, mert besokallnak. Az ilyen típusú alkalmazottra rengeteg munkát lehet rálőcsölni, és egy idő után ebből könnyű szokást csinálni (“Majd XY megoldja, ahogy eddig is!”). Tudni kell vonalat húzni az extra munka, meg a túldolgoztatás között – azért, mert valaki képes arra, hogy hatékonyan kezeljen problémás feladatokat, nem jelenti azt, hogy folyamatosan terhelni kell, hiszen ez egy idő után nagyon frusztrálóvá válik. Miért? Mert így az alkalmazott azt fogja érezni, hogy mások inkompetensek, és igazából több ember helyett dolgozik. Ezt azzal lehet kompenzálni, hogy előléptetik, amivel nyilván fizetésemelés is jár. Ha kompenzáció nélkül növeled a rá nehezedő terheket, akkor egy idő után találni fog magának egy másik munkaadót.
Nincs kihívás
Az ilyen alkalmazott keresi a kihívásokat. Szeretnek célorientáltan dolgozni, és pont ezért hajlandóak extra feladatokat is bevállalni. A könnyű győzelmek egy idő után unalmassá válnak. A kihívás egyszerre igényli a kreativitásukat és az intellektusukat is. Érdemes olyan projektekre állítani őket, amik gyengélkednek, mert valószínűleg be tudják indítani a szekeret.
Nincs fejlődési lehetőség
A legjobban teljesítő alkalmazottak nem csak új képességeket szeretnek elsajátítani, hanem szeretik a már meglévőket a gyakorlatban is bevetni. A képességfejlesztésre sokan feleslegesként tekintenek olyan munkaerőnél, aki egyébként is tehetséges. De attól, hogy alapból jól teljesítenek, még szeretnének tanulni. Ilyen lehetőség az úgynevezett shadowingolás, amikor egy vezető beosztású kollégát követhetnek, bármilyen kurzus, vagy akár mentorálás.
Nincsenek megbecsülve
Semmi sem vág oda jobban az ember önbecsülésének, mint amikor azt érzi, hogy a munkája nem fontos, különösen azoknál, akik egyébként is nehezebb feladatokat oldanak meg. Ha folyamatosan az átlagon felül teljesítenek, a visszajelzés és jutalmazás hiánya nagyon demotiválóan fog hatni. Egy jó főnök felméri, hogy az alkalmazottai milyen elismerésre vágynak. Van, akinek elég, ha négyszemközt kapja meg, vannak, akik azt szeretik, ha a nyilvánosság előtt méltatják a teljesítményét. A vállveregetés nem kerül semmibe, és csodákat tesz.
Nincsenek rendesen megfizetve
Ha megvan a szuper munkaerő, aki tehetséges, motivált, tényleg odateszi magát, és tudja is magáról, hogy átlagon felül teljesít, akkor nagyon könnyen tovább fog állni, ha a fizetésén nem köszön vissza a beletett munka. Mivel tisztában vannak a saját képességeikkel, gyorsabban fogják rávenni magukat a váltásra, és keresnek egy másik helyet.
Igazából a lényeg az, hogy a tehetséges munkaerő nem nő bokorban. Ha azt akarod, hogy a legjobb embereid veled maradjanak, akkor legalább annyira teljesítened kell az ő elvárásaikat is, mint nekik a tiedet.
