Motivációra vagy önfegyelemre van szükségünk ahhoz, hogy kitartsunk céljaink megvalósítása mellett? Vendégszerzőnk az utóbbi mellett érvel, és azt is kifejti, mi köze mindennek az alázathoz és a felelősségvállaláshoz.
A siker felé nem vezetnek könnyű utak és nincsenek titkos receptek sem. Azt, aki a siker „titkát” keresi, hamar csalódás érheti, amikor rájön, hogy csak az idejét, a pénzét és az energiáját pazarolja, miközben egy lépéssel sem kerül közelebb a céljaihoz. A siker, sok ember hiedelmével ellentétben, nem egy misztikus jelenség, ami csak a kiválasztottaknak jár. Sokkal inkább következetesen elvégezett, napi rutinfeladatok hozadéka.
Az az ember nevezhető sikeresnek, aki eléri a céljait. A vágyott céljaink pedig lépésekből, elvégzendő feladatok sorozatából állnak. Bárki, aki teljesíti ezeket a feladatokat, vagyis megteszi azt, ami feltétlenül szükséges a céljai megvalósításához, sikeres lesz. Emögött semmiféle „titok” nem húzódik meg.
Ahhoz
pedig, hogy elvégezd a szükséges munkát, önfegyelemre van
szükséged. Ennek a szokásnak a jelenléte vagy éppen a hiánya
gyakorolja a legerősebb hatást mind az üzleti, mind a magánéleti
sikereidre.
De mit is jelent fegyelmezettnek lenni?
Az önfegyelem leegyszerűsítve három dolgot takar:
- Bárhol és bármikor képes vagy rávenni magad arra, hogy megtedd azt, amit meg kell tenned.
- Fejben képes vagy elvonatkoztatni egy téged zavaró, felkavaró gondolattól, és a figyelmedet helyette az elvégzendő feladatokra irányítani.
- Képes vagy az aktuális érzelmi állapotodon felülkerekedni és a hosszú távú céljaid érdekében a logikára és észszerűségre hagyatkozni.
Sokan gondolják úgy, hogy motivációra van szükségük ahhoz, hogy erőt vegyenek magukon és elvégezzék a szükséges munkát. A motiváció azonban semmi egyéb, mint egy érzelem, egy átmeneti érzés, ami az egyik pillanatban még velünk van, de a másikban már tova is száll. A motiváltság egyetlen csettintéssel előidézhető, ugyanakkor egy félmondattal le is rombolható. Amikor igazán nagy kihívásokkal és problémákkal találod szemben magad, akkor nem számíthatsz arra, hogy a motiváltság érzése folyamatosan veled lesz.
A motiváció nem fog arra késztetni, hogy sokáig fennmaradj és befejezd a projektmunkát, hogy mozogj minden nap egy órát vagy, hogy rendszeresen reggel öt órakor kelj. Ebben az önfegyelem fog a legtöbbet segíteni.
Az önfegyelem egy szokás
A fegyelem a motivációval ellentétben nem egy kósza érzelem, hanem egy szokás, amit te alakítasz ki tudatosan és irányítasz száz százalékban. Az önfegyelem szokása egy döntés, méghozzá a te döntésed, amit minél előbb meg kell hoznod, ha az élet bármely területen fejlődni szeretnél. A fegyelem nem törődik a kifogásaiddal vagy, hogy éppen milyen hangulatban vagy.
Ha a szokásoddá válik, akkor idővel automatikusan fog rávenni arra, hogy az aktuális érzelmi állapotodtól függetlenül megtedd azt, ami a célod eléréséhez szükséges.
Ha
további sikerekre törekszel, akkor elengedhetetlen, hogy fejleszd
magadban ezt a készséget, amit csak úgy tudsz megtenni, ha
tényleg, igazán el akarod érni a célod, alázattal viseltetsz
eziránt a cél iránt és teljes felelősséget vállalsz a sikereid
mellett a kudarcaidért is.
Magától értetődő dolog, hogy ha nem akarod igazán elérni a célodat, akkor nem fogsz mindent megtenni azért, hogy megvalósuljon, mint ahogy az is, hogy alázat nélkül sem fog sikerülni.
Az alázatosság egy döntés, amivel úgy határozol, hogy a célodat tudatosan önmagad és az aktuális kényelmed fölé helyezed.
Az életben sok mindent meg kell tenned, amit egyáltalán nem akarsz. Fárasztó, kényelmetlen, akár fizikai fájdalommal járó dolgokat. Ha a célodat önmagad fölé helyezed, akkor mindez nem fog számítani. Ha a célod nemcsak rólad szól, hanem esetlegesen a családod biztonságáról és jövőjéről, akkor nem fog számítani, hogy van-e kedved dolgozni vagy sem. Nem fog számítani, hogy az elvégzendő feladat sérti az egód, hogy megterhelő, mástól veszi el az időt vagy, hogy a jelen pillanatban nem látsz belőle hasznot. Ha elfogadod, hogy a célod fontosabb, mint te és az aktuális kényelmed, akkor sokkal fegyelmezettebben rá tudod venni magad arra, hogy megtedd azt, amit meg kell tenned.
Mindig vállald a felelősséget!
Az
alázat mellett nagyon fontos, hogy hozd meg azt a döntést is, hogy
felelősséget vállalsz mindenért, ami veled történik. Az üzleti
életben a legjobb vezetők és a legkiemelkedőbb alkalmazottak
azok, akik felelősséget vállalnak mindenért a környezetükben.
Nemcsak azokért a dolgokért, amik közvetlenül hozzájuk köthetők,
hanem minden kihívásért és problémáért, ami hatással van a
cégük életére. Ha fejleszteni akarod magadban az önfegyelmet,
akkor magadévá kell tenned ezt a mentalitást.
Ha bármi probléma történik, ne mutogass másokra, ne keresd a kifogásokat, hanem vállald a felelősséget és oldd meg a feladatot. Ez a hozzáállás nemcsak a munkádban, de a magánéletedben is nagyon kifizetődő. Hagyd meg másoknak, hogy a helyzetükért a szüleiket, a főnöküket vagy a rendszert okolják és arról panaszkodjanak, hogy az élet nem igazságos.
Míg mások csak sodródnak az árral, te legyél irányítója az életednek, hiszen te döntesz arról, hogy mikor kelsz fel reggel, milyen minőségben végzed a munkádat, hányszor edzel a héten, vagy egészségesen táplálkozol-e.
Az önfegyelmed fejlesztéséhez kulcsfontosságú, hogy úgy érezd, te irányítod az életedet.
A fegyelmet nem lehet könyvekből tanulni vagy szemináriumokon elsajátítani. Az önfegyelem egy döntés. A te döntésed! Ha valóban fontosak számodra a céljaid, akkor mindent meg kell tenned annak érdekében, hogy elérd őket. Ha szükséges, akkor tizenkét órát kell dolgoznod egy nap, vagy rendszeresen reggel öt órakor kell kelned.
Ne hagyatkozz a motivációra, hogy ebben a segítségedre lesz, hanem határozottan hozd meg a döntést, hogy fegyelmezetten, minden nap elvégzed azt a szükséges munkát, amit a céljaid megkövetelnek. Alázattal gondolj a céljaidra és vállalj felelősséget az életedért, az egészségedért, a pénzügyi helyzetedért és az emberi kapcsolataidért.
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
