Bognár Zsófia egész életében kutatónak készült, a kutyák viselkedése gyerekkora óra foglalkoztatja. Az MTA-ELTE Lendület Társállat Kutatócsoportban végzett munkájával, tudományos cikkeivel hazai és nemzetközi elismerést vívott ki magának és az intézménynek. Az egészségügyi problémák tucatjaival küzdő rövidfejű kutyák problémáira hívja fel a figyelmet – a Szeretem a munkám sorozatunk következő részében.
Nagyon sok kislány legkedvesebb állata a kutya és rajong a „cuki” négylábúakért, de kevesen vannak közülük, akikben felnőve is változatlanul megmarad az érdeklődés. Még kevesebben, akik innen egészen odáig jutnak, hogy már tizenhat évesen eltökélik: egyszer az ELTE Etológia Tanszékén akarnak dolgozni.
Bognár Zsófiával, a tanszék doktoranduszával, az MTA-ELTE Lendület Társállat Kutatócsoport tagjával az intézmény egyik viselkedéskutató laborjában, a zöld szobában találkozunk. Zsófi a idei 30 sikeres magyar 30 alatt (30/30) összeállításunkban is szerepelt. Kutyája, a négyéves keverék, dr. Joel Fleischman közreműködésével mutatja be, hogyan zajlottak a megfigyeléses kísérletek, melyekkel azt vizsgálták, feladatvégzés közben a különböző fejhosszúságú kutyák milyen gyakran néznek gazdijukra segítségért, kapcsolatfelvételért.
Fotók: Sebestyén László (12 kép)
Zsófi fő kutatási területe a kutyák fejformája és viselkedése közti összefüggések, ezek esetleges hatása az emberek kutyák iránti preferenciájára. Legutóbb május közepén, az Applied Animal Behaviour Science című folyóiratban jelent meg tanulmánya. Arra keresték a választ kollégájával és témavezetőjével, a Junior Prima-díjas Kubinyi Enikővel, hogy
súlyos egészségügyi problémáik ellenére miért annyira népszerűek a rövidfejű kutyák, mint a francia és angol bulldog, a Cavalier King Charles spániel vagy a mopsz.
A dunaújvárosi lány egészen kicsi kora óta szinte megszállottan érdeklődött a kutyák iránt. „Megtanultam kívülről a kutyafajtákat, mindent tudtam a viselkedésükről, a társaim cikiztek is emiatt.” Amikor az iskolában megismerkedett az evolúció jelenségével, elkezdte tudományos szempontból is érdekelni, miért van ennyi kutyafajta, miként alakultak ki, miért ilyenek lettek? Van-e összefüggés a viselkedésük és a kinézetük között?
Tizenhat évesen biológiatanára, Márkus Zoltán javaslatára látogatott először az Etológia Tanszékre egy pályázat miatt.
„Akkor találkoztam Gácsi Márta főmunkatárssal, aki mondatról mondatra végigvette, miért nem tudományos, amit írtam. Rengeteget segített és számos könyvet adott, hogy ezeket kéne elolvasni.”
Így amikor Zsófi elsőéves egyetemistaként végül megérkezett a tanszékre, ezeknek a könyveknek köszönhetően már tudta, ki milyen területtel foglalkozik. Felkereste Kubinyi Enikőt, remélve, hogy bekapcsolódhat a farkas és a kutya viselkedését összehasonlító kutatásaiba, de addigra már kifutottak ezek a tesztek. „Végül néhány éve legalább találkozhattam a tanszéken nevelt farkaskölykökkel.”
Nem csak játszunk a kutyákkal
Elsőéveseknél ritka, hogy azonnal kutatásokban vegyenek részt, Zsófi számára is megterhelő időszak volt, a tanrendben nagyon nehéz időt találni erre a munkára.
„Sok lemondással járt, az alapképzésem is hosszabbra nyúlt emiatt, de megérte. Mára már változott ez a rendszer, azt látom, a mostani diákok idejébe könnyebben beilleszthető.”
Kubinyi Enikő ötlete alapján kezdte vizsgálni, van-e összefüggés a fejforma és a kapcsolattartó szemkontaktusok gyakorisága között. A vizsgálat eredményei szerint minél rövidebb egy kutya feje (a méréseknél a teljes fejhossz és fejszélesség arányát nézik), annál gyakrabban néz az ember szemébe.
A Scientific Reportsban 2021-ben megjelent kutatás hatalmas nemzetközi figyelmet kapott, több médiahivatkozást ért el, mint az összes tudományos cikk 95 százaléka. Írt róla a The Times, az NBC News és a Daily Mail is. Zsófi Országos Tudományos Diákköri Konferenciát is nyert vele.
Az ok valószínűleg az egyes fajták szemének különbözőségében is rejlik. A rövid fejű (brachycephalikus) kutyák retinája úgy épül fel, hogy az emberhez hasonlóan látóterük középpontjában nagyobb az információ feldolgozásáért felelős idegsejtjeik sűrűsége, tehát fókuszáltabban látnak élesen, ami megkönnyítheti a szemkontaktust. A hosszú fejű kutyák, mint az agarak ellenben széles panorámaképet látnak, az idegsejtjeik nagyobb felületen oszlanak meg, kevésbé képesek egy pontra, az emberi szemre összpontosítani.
Zsófi az MTA-ELTE Lendület Társállat Kutatócsoportjának és a kutyák öregedését vizsgáló Szenior Családi Kutya Programnak a munkatársa is. Utóbbi projektjeiben rengeteg kutyás tesztet végzett el, gyors számítása szerint ennek is köszönhetően egyetemei évei óta mintegy 200-300 kutyával volt dolga.
„Az egyik kutatásban négy éven át félévente újrateszteltük a kutyákat. Hatalmasat dobott a karrieremen, hogy ekkora laborgyakorlatot szereztem a viselkedésteszteken.
Bár sokan azt hiszik, mi egész nap csak játszunk a kutyákkal, ez nem így van. Munkám alig 10 százalékát jelenti a velük való foglalkozás, főleg az elemzések, statisztikák, cikkírás teszi ki a munkaidőmet.”
Tanulmányai alatt rengeteg tudományos elismerést és díjat kapott, ezek közül a 2021-ben kapott Az év ifjú viselkedéskutatója díjra és a Pro Scientia Aranyéremre a legbüszkébb.
Az Etológia Tanszéket Csányi Vilmos etológus alapította, aki 1994-ben kezdett a kutyaviselkedés kutatásába. „Ma már szinte hungarikumnak számít a kutyaetológia, és az intézmény valóban világszinten elismert” – mondja Zsófi.
A fiatal kutató szerint az elmúlt harminc év eredményei az ő generációja munkáját jelentősen megkönnyíti. „Nagyon sokat tudunk a kutyákról, a viselkedéstesztek mikéntjéről. Tudjuk, melyik módszertan működik, nem kell mindig újat kidolgozni.
Jól teljesítő kutatócsoport vagyunk, egyre kevesebben húzzák a szájukat, hogy mi csak kutyákkal labdázgatunk. Sok külföldi jön hozzánk tanulni és kutatni.”
Dr. Joel Fleischman számára a kísérlet csak egy újabb lehetőség a játékra, jutiafalatért. Fotó: Sebestyén László
A kutyatartásba is beszivárgott a fast fashion?
Bár más területeken is besegít a vizsgálatokra, Zsófi számára „örök szerelemnek” megmaradt a fejforma kutatása. Eközben egyre több tudása lett arról is, milyen súlyos egészségügyi problémákkal küzdenek a világ szinte minden pontján rendkívül népszerű rövidfejű kutyák. Extrém gyorsasággal, két év alatt jelent meg kérdőíves vizsgálódása nyomán a legújabb kutatása ebben a témában.
Az volt az elméletük, hogy a súlyos betegségekkel küzdő kutyákat választók nincsenek tisztában a problémákkal. De a rövidfejű fajtákat kedvelő megkérdezettek mind tudták, hogy nehézlégzés, nehéz ellés, szaruhártyafekély és egyéb betegségek várnak ezekre az állatokra.
„Paradox helyzetnek tűnik, hogy akkor mégis miért választják ezeket a fajtákat, mikor valószínűleg rövid ideig fognak élni. Egy francia bulldog várható élettartama 4-5 év.
Lehetséges, hogy ez is egyfajta fast fashion? A fogyasztói társadalmunk lenyomata? Vagy ezek a kutyák státuszszimbólumok? A jövőben szeretném ezt is megvizsgálni.”
Magyarországon és az Egyesült Államokban is a francia bulldog a legkedveltebb. Bár Angliában csak a második, az elmúlt tíz évben a szigetországban kétezer százalékkal nőtt a fajtaregisztrációk száma. Őrült léptékben nő a népszerűségük, ami szintén nem tesz jót a populáció egészségi állapotának.
A probléma része, hogy a betegségeket már fajtajellegnek gondolják a leendő gazdik, sőt, a betegségekre hajlamosító tulajdonságok a fajtasztenderdek előírásaiban is szerepelnek. Amikor Norvégiában betiltották az angol buldog és a Cavalier King Charles spániel tenyésztését – utóbbit kisméretű koponyája neurológiai betegségekre hajlamosítja –, a Nemzetközi Kinológiai Szövetség (franciául: Fédération Cynologique Internationale (FCI, belgiumi székhelyű nemzetközi ebtenyésztő egyesület) szót emelt a tilalom ellen.
„Hatalmas pénz van ezekben a kutyákban és ha ilyen intézmények is így nyilatkoznak, akkor alulról indított edukációs kampányokra van szükség” – mondja Zsófi.
Szeretne egy nagyobb kutatócsoportot létrehozni, melyben pszichológusok, állatorvosok és egyéb szakemberek segítségével keresnék a megfelelő kommunikációs módszert az emberek edukálásához ezen a területen.
Tavaly hatrészes, tudománynépszerűsítő videósorozatot készített kollégáival Viselkedésbiológia Nektek-Veletek címmel, hogy így mutassák be a tanszék munkáját, elért eredményeiket és minél szélesebb körbe eljuttassák üzeneteiket. Az első lépés az edukáció felé.
Forbes.hu: Hogy hogy néz ki egy átlagos munkanapod?
Bognár Zsófi: Ugyanúgy, mint bármilyen irodai dolgozóé. Ülök a gép előtt, és javarészt Excel-táblázatokon és statisztikai programokon ügyködöm. A munkám alig 10 százalékában vagyok konkrétan kutyákkal. Nemrég zárult egy nagy viselkedésteszt-programunk, ez több száz kutya több éven keresztüli mérésével járt, rengeteg adat gyűlt össze, az utóbbi időben ezek elemzésével foglalkoztam.
Mi jelenti a legnagyobb feladatot?
Az, hogy nagyon sokat kell konferenciákra járni, kiállni és előadni. Ez nekem nagyon megterhelő, szorongok tőle. De muszáj, ez ezzel jár.
Másrészt mivel kutyákkal dolgozunk, nem patkányokkal, amiket az épületben tarthatunk, így az alanyainknak kívülről kell jönniük. Ezért fontos, hogy megfelelően tudjuk kommunikálni a laikusoknak az eredményeinket és be tudjunk vonzani új embereket és új kutyákat. Tanulom, hogyan kell ilyen célból közleményeket írni, előadásokat tartani, nemcsak tudományos, hozzáértő közönség előtt. A kutatás része a kifelé kommunikálás is.
De mindezek mellett a legnagyobb feladat: megélni.
Mennyit lehet keresni ezen a területen?
Sokat kell pályázni, hogy az ember megéljen. A PhD-ösztöndíj az első két évben havi 140 ezer, a második kettőben havi 180 ezer forint. Utána az egyetemi állásoknál nincs nagy ugrás az elején. Nekem szerencsém van amiatt, hogy a témavezetőmnek van pályázata, ami pluszban alkalmaz is engem. Ezzel és az ösztöndíjjal már normális összeghez lehet jutni, de ez nem az a munka, amivel az ember meggazdagszik.
Pályázatról pályázatra élünk. Ha dolgozunk egy ötéves pályázaton, a befejezése után lehet, hogy nem indul következő, és másnap már nulla forintot keresünk. A kutatók élete igazából nomád élet. A mi karrierutunk ilyen: oda mész, ahol lehetőség adódik. Lehet, hogy külföldön lesz munkahely és akkor költözöm. Ez nem való annak, aki ezzel nem tud együttélni.
Ez is a karrierünk része, el is várják a pályázatokban a külföldi tapasztalatot. Pont most pályáztam meg egy Fulbright-ösztöndíjat a Columbia Universityn, még nem jeleztek vissza.
Kikkel dolgozol együtt?
Hetente van közös meetingünk a teljes tanszékkel, ahol bemutatjuk, milyen kísérletet terveztünk, hogy állunk a projektekkel, megbeszéljük az eredményeinket. Ezen kívül kisebb kutatócsoportokban – például neuroetológiai, társállat csoport, szaglással foglalkozó csoport – dolgozunk a többi etológussal. Mindenkinek megvan a maga szűkebb területe, témája, de sohasem egyedül dolgozunk, ez a megszülető cikkek szerzőségén látszik is. Minimum két ember jegyez egy tudományos cikket, de a legutóbbi nagy projektben például 12 kísérletvezető volt.
Mitől lesz valaki sikeres ebben?
Sikernek az számít, amikor elismernek, de én azt is annak élem meg, amikor az emberek érdeklődnek aziránt, amit csinálunk. Hogy figyelemmel követik a munkámat.
Mi az a tulajdonságod, ami a legtöbbet adott hozzá a karrieredhez?
Kutatóként a sikerhez szorgalmasnak és kitartónak kell lenni. Emellett én makacs és fafejű is vagyok. Ha eldöntök valamit, azt véghez viszem. Élvezek eljutni A pontból B pontba és mindig ki is tűzök magam elé egy B pontot és megtervezem az odavezető lépcsőfokokat. Tudatos vagyok.
Zsófinál a kutya családtag, de saját magára is rászól, ha véletlenül az anyukájának érezné magát. Fotó: Sebestyén László
Ki tudsz emelni egy dolgot, amit máshol nem, csak ezzel a munkával kaphatsz meg?
Ahhoz, hogy kérdéseket tehess fel a világról és felkutathasd a válaszokat, kutatónak kell lenni. Ezt én nagyon élvezem, minden nehézsége ellenére. Szeretek megküzdeni a dolgokért.
Ráadásul ez egy nagyon sokszínű munka: kísérletet tervezünk, laborban dolgozunk, lekódoljuk a videókat, statisztikai elemzéseket végzünk, előadásokat tartunk, cikkeket írunk. Egyáltalán nem monoton.
Milyen lemondásokkal jár?
Most már kezd jobb lenni a helyzet, de sokáig nem volt szabadidőm, időm magamra, barátokra, elmenni szórakozni. Folyamatosan határidőim voltak, az órák mellett kutatásokat végeztem. Munkaorientált voltam, mindent ettől tettem függővé, hétvégéken is folyamatosan dolgoztam.
Nem tudom, talán lehetett volna jobban csinálni. Szinte belebetegedtem ebbe, most már próbálok változtatni rajta. Látom, hogy sokkal hatékonyabb vagyok, ha figyelek magamra is.
A rugalmas munkaidő megengedi, hogy akkor dolgozunk, amikor szeretnénk. Munkamániásként viszont emiatt bele lehet szaladni abba, hogy egész nap dolgozol.
Mit teszel a stressz ellen?
Gyógynövényes teával harcolok ellene, nekem ezek rengeteget segítenek, amikor határidő határidő hátán és aludni sincs idő. Igyekszem figyelni arra, hogy a munkanapnak is legyen valahol vége. Érzem magamon, hogy akkor sokkal könnyebben indul a következő nap is.
Hogyan válaszolsz olyan kérdésekre, ha valaki megkérdőjelezi a kutatásaid fontosságát? Hogy kit érdekel, merre néz a kutya, ez nem viszi előbbre a világot, miért nem a rákbetegséget kutatjátok?
Szerintem nem kell mindenkinek rákkutatónak lenni. Régen is nagyon sok felfedezőre húzták a szájukat az emberek, mégis fontos dolgokra derítettek fényt.
A tanszékvezetőnk, Miklósi Ádám dolgozik az etológia legújabb kutatási irányán, az úgynevezett etorobotikán. Többek között azzal is foglalkozik, hogyan lehet olyan segítő robotokat alkotni, amelyek nem emberszerűek. Az emberek ugyanis egy bizonyos szintig viselik el a humanoid jellemzőket, afelett taszítóvá válnak számukra. (Ez az uncanny valley, vagyis a borzongások völgye jelenség Mori Masahiro japán professzor 1970-es vizsgálata nyomán. A túlságosan humanoid robotok az interakciók során idegenkedést, viszolygást váltanak ki az emberekből – a szerk.)
Itt jött az ötlet, hogy a kutya, mint társállat lehet a mintája a segítő robotoknak: együttműködő, nem verbális. Ehhez meg kell vizsgálni a kutyák viselkedésének elemeit, mitől érzékeli azt az ember, hogy egy kutyával áll szemben. Ebben például kiemelt jelentőségű a munkám.
De a kutatásaim állatjóléti szempontból is fontosak. Az emberiségnek sem jó ez a helyzet, érzelmi és anyagi teher. Rengeteg pénzért megvásárolni és milliókat költeni olyan kutyák egészségére, amelyek négy év múlva meghalnak.
Az ember logikus gondolkodásra képes, nem kellene tönkretennie egy másik fajt.
