Az előítéletes vagy a túlságosan előítéletes gondolkodás hátrányokkal jár. Az Ukrajnából menekülő embermilliókkal kapcsolatos érzelmek a szociálpszichológiai jelenségek széles tárházát felvonultatják, ezek helyes kezeléséből sokat tanulhatnak a cégvezetők.
Íme néhány állítás, mindegyikhez hozzátéve egy-egy lehetséges szociálpszichológiai magyarázat.
„Menekültek? Tele van az utca vadonatúj ukrán rendszámú Mercedes terepjárókkal!”
Ez így van, valóban megsokasodott a számuk, mióta kitört a háború, de
az ütött-kopottabb ukrán autók is megszaporodtak, csak azok nem olyan feltűnőek.
Egyébként korábban is voltak Budapesten olyan kocsik, melyeket a közgondolkodás maffiózó-autónak tartott.
Kik tudnak egyáltalán eljutni Magyarországra? Egyrészt azok, akik inkább Nyugat-Ukrajnából érkeznek, onnan nagyobb a valószínűsége eljutni ide, mint 800 kilométernyire távolabbról (Mariupol, Donyeck). Az is valószínű, hogy azok hagyják el városukat, akiknek a rommá bombázott Mariupolban meg kellett fúrniuk a radiátort, hogy némi ivóvízhez jussanak (tudjuk, a radiátorban nem is ivóvíz van), azoknak egészen biztosan nem láthatjuk Budapest utcáján sem a dzsipjét, de még a banyatankját sem.
„Csomó bűnöző és maffiózó van közöttük.”
Ez egészen biztosan igaz. A háborúnak még az előszele sem volt meg, amikor jól tudtuk, hogy sok behajtó vagy lányokat futtató „cég” mögött ukránok állnak. Más hasonló cégek hátterében pedig más nemzetiségűek. Más nemzetek sem szűkölködnek maffiózókban vagy szervezett bűnözői körökben. Tegyük mindjárt hozzá, hogy ha illegális is, de szolgáltatásról van, szó, amely csak akkor létezik, ha van rá igény. Tehát ahhoz, hogy a tisztes polgár drogot vagy konzumlányokat fogyaszthasson, szükség van közvetítőre. Egy olyan társadalmi-gazdasági közeg, ahol a hiány, illetve a feudális hierarchia a jellemző (Ukrajnáról és Oroszországról is beszélek), ahol a polgári értékek csak nyomokban fedezhetőek fel, könnyebben termelődik ki az a réteg, amely soraiból aztán a behajtó-legények kerülnek ki.
Mi köze ennek az egésznek a biznisz világához?
Vezetőkkel dolgozva nagyon gyakran vagyok tanúja, hogy az előítéleteken alapuló gondolkodás rövid távon milyen előnyökkel, hosszú távon viszont milyen súlyos hátrányokkal jár, nemcsak a biznisz egészére, hanem magára a panelekben gondolkodó vezetőre is.
Előzetes ismeretek, gondolati panelek nélkül képtelenek lennénk hétköznapjainkat élni. Az utcára is képtelenek volnánk kilépni, gondoljunk bele, hogy látva a lábunk előtt elterülő szürke felületet, biztonsággal lépünk rá, hiszen úgy tudjuk, hogy az szilárd és úgy hívják, hogy aszfalt. Gondolati paneleink, előfeltevéseink energiát spórolnak meg számunkra. Végtére is nem kezdhetjük minden napot azzal, hogy feltaláljuk a melegvizet, hogy újra megszerezzük a legalapvetőbb ismereteket: már kisgyerek korunk óta tudjuk, hogy az aszfalt kemény, tehát ha rálépünk, nem süppedünk derékig.
Időről időre fel kell frissíteni a paneleket
A túlzottan előítéletes gondolkodás, mely az ember számára nem engedi meg, hogy új impulzusokat szerezzen, s főleg azokat beépítse világképébe, nem csak az innovációt, de a biztos üzletmenetet is akadályozza. Részben azzal, hogy a döntéshozók olyan lehetőséget is elvetnek vagy veszélyt figyelmen kívül hagynak, amelyek pedig ott vannak, s jelentős hatással lehetnek a cég működésére. Általában és összességében véve a cégnél uralkodó gondolkodási klíma az, ami akadályoz. Vannak olyan szervezetek, ahol nagyon erősen élnek hiedelmek, történelmileg cipelt beidegződések, melyek még csak meg sem könnyítik a hétköznapokat azáltal, hogy optimalizálják a gondolkodásra szánt energiát, mert mindent az előítélet szemüvegén keresztül néznek és mindenről panelekben gondolkodnak.
Olyan panelekben, melyek létrejöttükkor hasznos ismeretek voltak, de mára már inkább akadályai az újításnak, de még a friss ügyvitelnek is.
Óva intek bárkit attól, hogy saját előítéleteire alapozza világképét, ugyanis az előítéletek maguk is változnak, s éppen az olyan történelmi sorsforduló, mint az ukrajnai háború mutatja meg, milyen gyorsan: „csak olyat vegyünk fel, aki tökéletesen beszél magyarul és aki ismeri a kultúránkat” – mondta még két éve egy kereskedelmi hálózat felsővezetője. Ugyanő ma már potenciális munkavállalót lát az ukrán menekültekben, akik gyógyírt jelentenek a krónikus munkaerőhiányra: „jobban fognak teperni, mint a magyarok, mert nagyon nem akarnak majd hazamenni” – mondja ugyanő.
Ligeti György
szociálpszichológus
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tajgai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.
