Az Instagram táplálkozástudományi rendőreként igyekszik tényekkel és adatokkal hatni arra, hogy ne higgyünk el mindent, amit sokszor és sokaktól hallunk az online világban. Jankó Robi a tudománnyal akar segíteni abban, hogy egészségesebben éljünk.
Sajnos egyre ritkább olyan közösségimédia-felületet látni, ahol a kommentszekcióban nem szedik egymást ízekre ízléstelenül a névtelen kanapéhuszárok és ahol intelligens vita zajlik. Van azonban egy olyan Instagram-oldal, hol mintha egy másik világba csöppennénk. Természetesen itt sem mindig csak rózsaszín csillámporral befújt beszélgetéseket lehet olvasni, de Jankó Robi posztjai mellett főként a tudományos érdeklődésé, az észérveké és a nyitott kíváncsiságé, a tudásvágyé a főszerep.
„Figyelj, nekem ez bevált, tutira neked is segíteni fog” – mindannyian kaptunk már ilyen ajánlást, nekem ettől végigfut a hátamon a hideg. A számokban hívő bölcsész vagyok, hiszek az elme erejében is, de a tudományban főleg. Jankó Robi posztjai nem véletlen, hogy újra meg újra megjelentek a feedemben.
Az Angliában végzett táplálkozáskutató 21 ezer követőt számláló felületének célja, hogy a legfrissebb tudományos kutatások eredményeivel, a megalapozott, nemzetközi irányelvekkel ismertesse meg közérthetően, de nem lebutítva a közönségét.
Mindennapi kérdéseink és tudományos válaszok Forrás: Instagram (7 kép)
Frissen vagy fagyasztva marad több vitamin a zöldségekben és gyümölcsökben? A sok kávé miatt lehet alacsony a D-vitamin szintem? Milyen hatással van a szervezetemre az olivaolaj? Valóban hatásos az Echinacea vagy csak humbug? Mennyi jód egészséges? Robi ilyen és ehhez hasonló, egyszerűbb és bonyolultabb kérdésekre is megmutatja a választ, minden esetben alaposan lehivatkozva az információkat. Itt nincs személyeskedés, a számok beszélnek. A Forbes.hu-n Robit kérdeztük az év eleji egészségtudatosság-hullám kapcsán.
Forbes.hu: Mi az, amitől szakemberként igazán fogod a fejed, ami leginkább felhúz azok között, amit évkezdés körül életmódváltás címszó alatt látsz?
Jankó Robi: Újévkor leggyakrabban testsúlyhoz köthető fogadalmat tesznek az emberek. A legtöbben fogyni szeretnének, ehhez kapcsolódnak a céljaik is. Ez sokszor abban merül ki, hogy szénhidrátmentesen étkeznek. És ettől azért eléggé kivagyok.
Mindenhonnan ez folyik, hogy ha fogyni szeretnénk, el kell hagyni a szénhidrátokat. De ez azt jelentené, hogy nem fogyasztunk gabonatermékeket, gyümölcsöket és semmit, ami szénhidrátot tartalmaz. Mert az emberek fejében a szénhidrát hizlaló ételként tárolódik el.
Jankó Robi táplálkozáskutató
Robi családjával tinédzserként költözött Angliába, ott is kezdte egyetemi tanulmányait. A birminghami Aston Egyetemen végezte az alapképzést orvosi biológiából, majd az Aberdeeni Egyetemen tanult mesterképzésen klinikai táplálkozástudományt. Jelenleg PhD-hallgató a Birmingham City Egyetemen táplálkozástudomány-szakon.
Magyarországon él, személyesen is tart konzultációkat, a táplálkozástudomány segítségével támogatja a hozzá fordulók gyógyulását.
Eközben tartalomgyártó is: az Instagramon 21 ezer követővel rendelkezik. Posztjaiban tudományos vizsgálatok eredményeivel cáfolja meg a divatossá váló tévhiteket, közérthetővé teszi az egészséges táplálkozásra vonatkozó irányelveket alátámasztó tudományos kutatásokat, elmagyarázza az összefüggéseket.
Sosem egy random tanulmány eredményét mutatja meg, ami alátámasztja a mondanivalóját. Általában metaanalízisek, szakirodalmi áttekintések ezek, amik tükrözik az egész szakirodalom véleményét. „Nyilván nem fog mindenkinek tetszeni, de ha valakinek ezzel problémája van, akkor nem velem harcol, itt nincs személyeskedés. Próbálom előmozdítani, hogy beszélgessünk is egy-egy tanulmányról, hiszen ha valamelyik nem tökéletes, akkor arról is érdemes vitázni.”
Pedig a szénhidráttal alapvetően nincs baj.
A tanulmányok alapján nincs tudományos alapja a szénhidrátok megvonásának, főleg akkor, ha az illetőnek nincs szénhidrát anyagcsere zavara. Ha csak néhány kilogrammot le szeretnénk adni, akkor nincs oka annak, hogy szénhidrátmentesen étkezzünk, vagy olyan szintre csökkentsük a bevitelét, ami nem fenntartható.
Mert a kutatások szerint általában azok a stratégiák sikeresek, amik hosszú távon fenntarthatók.
Ha két hónapon keresztül követünk ilyen étrendet, nem eszünk zöldségeket, gyümölcsöket, keményítőtartalmú és gabonatermékeket, az rövid távon eredményezhet testsúlycsökkenést, de visszatérve a megszokott étrendhez, a súly nagyon hamar visszajön.
Tulajdonképpen semmit nem jó igazán megvonni a szervezettől, nem?
Vannak tanulmányok, amik azt vizsgálják, milyen típusú célok elérésében sikeresek az emberek. Ezek azt állapítják meg, hogy azok a legsikeresebbek, amik nem megvonásokra épülnek, hanem pozitív megerősítéseken alapulnak – elmegyek edzeni, eszem minimum napi három adag gyümölcsöt.
Arra érdemes törekedni, hogy pozitív irányba változtassunk valamit ahelyett, hogy arra koncentrálunk, mit nem ehetünk.
Persze nyilván vannak dolgok, melyekből hosszú távon nagy mennyiséget fogyasztva növelhetjük bizonyos krónikus betegségek kockázatát. A szénhidrátok alapvetően nem okoznak problémát, főleg, ha kalóriaszükségleten belül fogyasztjuk őket.
Viszont, ha több finomított és feldolgozott szénhidrátot fogyasztunk, az megnehezíti a fogyást, vagy esetleg növelheti a kettes típusú diabétesz kockázatát. Mert ezek kevesebb rostot tartalmaznak, kevésbé laktatnak, ezért többet eszünk belőlük.
De önmagukban nem az ördögtől valóak ezek az ételek sem, csak megnehezítik az egészséggel kapcsolatos céljainkat.
Olyan vagy kicsit, mint az Instagram-világ rendőre. A könnyen elterjedő, életmódbeli és táplálkozást érintő, olykor nemcsak eredménytelen, de egyenesen káros tanácsok ellenében a tudománnyal próbálsz hatni. Tudományos kutatásokkal támasztod alá a mondanivalódat. Miért lökik félre sokan mégis a tényeket és hisznek inkább egy sok lájkkal rendelkező, hozzá nem értő influenszernek?
Az orvosnak se mondjuk meg, hogy a szívkatéterezést hogyan végezze, rábízzuk magunkat. A táplálkozással kapcsolatosan azonban nem így gondolkodunk. Az emberek néha úgy hiszik, hogy az, hogy napi 3-4-szer esznek, felhatalmazza őket arra, hogy a tudományos részében is véleményt formáljanak. Pedig az orvostudomány más területeivel ezt nem tesszük.
A dietetikusokat, táplálkozástudományi szakértőket ellenben folyamatosan megkérdőjelezik – de persze ők is tévedhetnek.
Sokak szerint az irányelvek csak azért vannak, hogy lehúzzanak minket, gyógyszerszedésre vegyenek rá.
Vannak olyan karizmatikus influenszerek, akik elhitették nagy tömegekkel, hogy a dietetikai irányelvek, például, hogy a szénhidrátok helyett inkább a zsírokat csökkentsük, vagy korlátozzuk az állati eredetű ételek fogyasztását, ezek mind nem az egészségünket szolgálják és mindennek az ellenkezője az igaz. És mivel meg tudják győzni az embereket, sokan bedőlnek nekik.
Miközben – ez sajnos személyes tapasztalat – előfordul, hogy teljesen más szakterületen dolgozó orvos is táplálkozással kapcsolatban bátran elavult tanácsot, sőt utasítást fogalmaz meg. Miközben kifejti, hogy mindaz, amit az elmúlt 20-30 évben az étkezéssel kapcsolatban megtudott a tudomány, csupán “divat és hülyeség”.
Nagyon tekintélyalapú az egészségügy és bármit elhiszünk, ha valaki neve előtt ott van a doktori cím.
Vissza kell menni az evidenciaalapú ajánlásokhoz! Nem az a fontos, kinek mi a végzettsége, hanem az, hogy amit mond, az mennyire áll egyetértésben a szakirodalommal.
Többet ehetnénk gyümölcsökből, a dietetikai irányelvekben minimum öt adag zöldség és gyümölcs van megfogalmazva. Fotó: Sebestyén László
Akármilyen elismert szaktekintély esetében előfordulhat, hogy véleménye nincs összhangban a jelenlegi legjobb bizonyítékokkal az adott témában. Ezért fontos folyamatosan olvasni a szakirodalmakat, áttekintéseket, összegzéseket. Ezeket az irányelvek reflektáljak.
Amikor egy orvos szélsőséges nézeteknek ad hangot, majd a páciensei azt látják, hogy nem tud segíteni, akkor azáltal a szakma veszíti el hitelességét.
Tavaly nyáron átvonult Magyarországon az aszpartám-hiszti, amibe a Hell kampányával influenszerek tucatja szállt be. (Annak nyomán, hogy az Egészségügyi Világszervezet hivatalosan is bejelentette, hogy a cukormentes üdítőkben használt népszerű édesítőszer, az aszpartám „lehet, hogy rákkeltő”. Ez a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség négyszintes rendszerében a harmadik legalacsonyabb kockázati csoport, ez alatt már csak az emberre nézve nem rákkeltőnek sorolt anyagok csoportja található). Be lehet az ilyen eseteket jó irányba csatornázni?
Bár az aszpartámos történet tudományos alapokra épült, a probléma az alapvető tudományos ismereteink hiányával van. Az lenne jó, hogy amikor az emberek látnak vagy olvasnak valamit egy bizonyos élelmiszerrel vagy étrendkiegészítővel kapcsolatban, ami egészségesnek vagy egészségtelennek állítják azt be, megértsék, hogy az adott tanulmány mennyire erős evidenciákat mutat fel, hol helyezkedik el az evidenciapiramisban.
Ez a célom, hogy képesek legyünk elkülöníteni az egyes tanulmánytípusokat. Hogy megértsük, mennyire tekinthetők egy új kutatás eredményei validnak.
Látsz változást? Tudatosabbak lettek az emberek?
Konkrét adatokat nem tudok. Viszont egyre gyakrabban látom kommentekben mások oldalán, hogy visszakérdeznek: de mi a bizonyíték? Ezt nagyon jó látni. Régebben, ha egy influenszer kiposztolt valamit, akkor azt a követők elhitték.
Most már elindultunk afelé, hogy nem feltétlenül hiszünk el mindent. Egyértelművé kezd válni, hogy az, hogy valakit százezrek követnek, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ő tudományosan kvalifikált ahhoz, hogy ilyen kijelentéseket tegyen.
Mik a legnagyobb tévhitek, amikkel meg kell küzdened a vállalt utadon?
Az egyik, amivel kezdtünk, a szénhidrátok démonizálása. Ezen belül a fő harcom a gyümölcsökért folyik. Nagyon sokat konzultálok olyanokkal, akik fogyni szeretnének vagy szénhidrát anyagcsere zavaruk van, ezért nem mernek gyümölcsöket enni.
A tanulmányokból pedig egyértelműen látszik, hogy minél több gyümölcsöt eszünk, annál jobban csökken bizonyos betegségek kockázata. Már kialakult betegségeknél pedig csökkenthetik a további előrehaladás kockázatát és felgyorsítják a javulást.
Hogy lehet ebben segíteni az embereket? Aki nem akarja beengedni a számokat, azt nem lehet ezekkel „megvezetni”. Hogyan lehet jobban, emberközelibben?
Akik a tudományos bizonyítékokat elutasítják, általában azzal szoktak érvelni, hogy azok biztosan torzítás eredményei, valakik szponzorálták és azok érdekeit képviselik. Nekik el szoktam mondani, hogy a tudomány nem véletlenül találta ki az evidenciapiramist, ahol a különböző bizonyítékokat sorrendbe tesszük és rangsoroljuk aszerint, hogy mennyire megbízhatóak.
A torzítás és befolyás problémája pedig ugyanúgy felmerül a személyes tapasztalatoknál is.
Aki megvonta magától a szénhidrátokat és ennek nyomán javultak a markerei, akkor azt mondja, hogy valóban, a szénhidrát káros, mert neki ez segített. Ha ő nem tudományos beállítottságú, mindent azzal magyaráz, hogy elhagyta a szénhidrátokat.
Egy tudományosabb beállítottságú ember utánajár, hogy pontosan mit miből hagyott el. Ha az étrendje eleve teljes kiőrlésű és komplex szénhidrátokból állt volna, akkor nem tapasztal ilyen hatást.
Ezért is fontos különbséget tenni a különböző ételek között és felismerni, hogy saját megtapasztalásaink is torzításokkal teliek.
A kontrollcsoportokkal dolgozó tudományos publikációk eredményeit megosztva remélhetőleg az emberek egyre inkább szembesülnek ezzel. És akkor már egyre nehezebb lesz bármire csak úgy rámondani, hogy az nem is úgy van.
Ha laikusként egészségesen akarok étkezni, de nem értek a táplálkozáshoz, merre induljak?
Dietetikushoz vagy táplálkozástudományi szakemberhez kell fordulni. Az orvosok elvileg nem is adhatnak a szakterületükön kívüli tanácsot és kezelést, az étrendi megközelítés miatt referálniuk kell a pácienst egy szakemberhez.
Szeretném a dietetikusokat és egészségügyi szakembereket is kicsit segíteni, támogatni a jelenlegi tudományos álláspontok terjesztésével.
Magyarországon jelenleg a dietetikai oktatás egy picit maradi. A sokat hangoztatott 160 grammos diéta a nemzetközi szakirodalomban nincs jelen. A nemzetközi dietetikai irányelvek a szénhidrátok minőségére fókuszálnak. Az összetett, lassú felszívódású szénhidrátok mennyiségét pedig nem kontrollálják, még cukorbeteg alanyoknál sem.
Általános igazság tehát, amit mindenkinek be kéne fogadnia, hogy alapvetően mindent lehet, csak az arányuk nem mindegy.
Igen, a mértékletesség kiemelten fontos.
“Vannak olyan emberek, akik képesek egyik napról a másikra mindent eldobni, átértékeli és alkalmazkodni, de a népesség nagy része nem ilyen.” Fotó: Sebestyén László
Hogyan táplálkoznak a magyarok, miben vagyunk jók, miben nem?
Megfogadom a saját tanácsomat, én is pozitív megerősítéseket mondok: lehetne többet enni teljes értékű tápanyagokból, hüvelyesekből, teljes kiőrlésű gabonákból. Ezek remek vitaminforrások, sok bennük a kalcium, a cink.
Szintén többet ehetnénk gyümölcsökből. A dietetikai irányelvekben minimum öt adag zöldség és gyümölcs van megfogalmazva. Tanulmányos kutatások szerint mennyiségüket folyamatosan növelve egészen napi 800 grammig megfigyelhető, hogy csökkentik a krónikus betegségek kialakulásának kockázatát. Afelett nincs kimutatható plusz hatás. Ez azért már elég nagy mennyiség, aki egyetlen almáról indít, annak első lépésként elég, ha napi 3-4 darabot céloz meg.
Mondanom sem kell, vannak olyan, nagy követőtáborral rendelkező személyek, akik azt terjesztik, hogy a gyümölcsök nem egészségesek, mert van bennük cukor fruktóz formájában és májzsírosodást okoznak. Ez teljesen alaptalan.
Rengeteg a vörös hús a magyar konyha ételei között, ellentétben a mediterrán diétával, amely sokkal több halat tartalmaz. Az ezekben lévő omega-3 zsírsavak csökkentik a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.
Fontos lenne sok olajos magvat, diófélét fogyasztani és nyilván kilépni a mozgásszegény életmódból.
Lépésről lépésre mindez sokkal könnyebb. Vannak olyan emberek, akik képesek egyik napról a másikra mindent eldobni, átértékeli és alkalmazkodni, de a népesség nagy része nem ilyen.
De miért nem lehet egyszerűen, fokozatosan megcsinálni? Nem végletesen, mindent vagy semmit alapon, hanem azzal a tudattal, hogy ehetek, csak kevesebbet.
Nyilván ennek hátterében a megrögződött szokásaink vannak. Ha valaki 30-40 évig valamihez hozzászokott, azt nagyon nehéz megváltoztatnia.
Másrészt sokan nem hiszik el, hogy egy adott életmódváltoztatás valódi eredményt tud hozni. Nem hisznek abban, hogy ha elhagyják a finomított szénhidrátokat és inkább (valóban) teljes kiőrlésűeket fogyasztanak, az tényleg segíteni fog az inzulinrezisztencián, a vércukor szabályozásában.
Többször hallottam olyat, hogy maga az orvos mondja azt a páciensének, hogy nem érdemes azzal küszködni, hogy étrendi változtatással csökkentse a vércukor- vagy koleszterinszintjét, mert az úgysem hatékony. Inkább vegye be a gyógyszert, az sokkal könnyebb.
Ezek ellen próbálok hatni egy kicsit én is.
