Egyik percben úgy érzed, pikkel rád a főnök, aztán meggyőzöd magad, hogy csak üldözési mániád van? Ellehetetlenítik a munkád vagy csak nem bírod a terhelést? Hogyan döntsd el, hogy meg kell mutatnod, mire vagy igazán képes vagy éppen a csendes kirúgás, a quiet firing élménye vár rád? És mit tegyél, ha már biztos vagy benne?
Az otthonukba szorult munkavállalókról kiderült, hogy a magánélet és a munka összeolvadása miatt nagyobb számban hajlamosak nappalijukból többet dolgozni az előírtnál, aztán rendes vagy hibrid kerékvágásba való visszakerülés újabb kifejezést robbantott be a köztudatba.
A csendes felmondás (quiet quitting) kifejezése a motivációjukat, érdeklődésüket vesztett alkalmazottakról szól, azokról, akik a legtisztább minimumot végzik csak el, ami még a pozíciójuk megtartásához feltétlenül kell. Nincsenek ötletek, kreatív brainstormingok, plusz vállalások és lelkesedés.
Ennek azonban létezik megfelelője a másik oldalon is, és kifejezés is van rá.
A csendes elbocsátás (quiet firing) módszerével sokkal többen találkozunk, mint gondolnánk. Végigvesszük, mit jelent ez, hogyan lehet felismerni, mikor érdemes-e tenni ellene, és hogyan.
Cikkünk végére talán többen is a fejükhöz kapnak: de hiszen velem is ezt történt!
Elérik, hogy felmondj és ne kelljen kirúgni
A csendes elbocsátás jelenségéről akkor beszélhetünk, ha a munkaadó nem a konkrét kirúgást választja, hanem lassan észlelhető, akár passzív-agresszív módszerekkel éri el, hogy a munkavállaló önszántából felmondjon.
Olyan munkakörülményeket teremt, olyan változásokról dönt vagy úgy viselkedik az alkalmazottal, hogy az az elő- vagy továbblépés lehetőségeitől megfosztva, gyakran az értéktelenség és kilátástalanság érzetével eltelve távozzon.
Igen, valóban, úgy hangzik, mintha a quiet firing egy újabb becenév lenne a toxikus munkakörnyezetre.
A csendes kirúgás és a csendes felmondás között azért persze van összefüggés – írja a Forbes.com. Egy olyan környezet, melyben észrevehető és alkalmazott módszer a csendes kirúgás, megteremti a csendes felmondás és a minimum munkavégzés kultúráját is.
Ha a munkavállaló észreveszik, hogyan bánnak vele és az általa nyújtott értékekkel, nagyobb valószínűséggel csökkenti le teljesítményét és keres inkább új munkahelyet, minthogy megpróbálja meggyőzni a felettesét és a szervezeten belül fejlődni.
Olyan itt lenni, mint egy bántalmazó kapcsolatban
Számos jelzés utalhat arra, hogy szervezetünk, felettesünk, a vállat számára nem mi vagyunk a megfelelő munkaerő, a kirúgás helyett azonban puhábbnak tűnő, de még is hosszú távú hatással bíró eszközökhöz fordulnak.
Ilyen lehet:
- Ha elvesznek: ha máshoz kerülnek a kedvenc projektjeid, ha hirtelen kiszerveznek tőled kedvelt feladatokat
- Ha hozzátesznek: a mindenki más által utált feladatok viszont nálad landolnak, újra és újra
- Ha túl sokat tesznek hozzá: ha kezelhetetlen mértékűvé válik a rád terhelt munka
- Ha kihagynak: lekerülsz fontos levelezésekről, kimaradsz eddig rendszeres meetingekről
- Ha kerül a főnök: itt fontos átlátni, hogy épp csak nagyon elfoglalt, vagy tudatosan távol tartja magát a veled való kommunikációtól
- Ha megváltozik a munkaköröd vagy a munkaköri leírásod és erről nem kapsz információt, nincs előzetesen megbeszélve veled
- Dokumentálj: ha megkérnek, hogy mostantól alaposan dokumentáld a munkafolyamataidat – ez előkészítheti a terepet a kirúgáshoz.
- Ha nincs tere a növekedésnek: ha rendszeresen elvágják a lehetőségeidet a fejlődésre, feljebb kerülésre
- Ha nincs tere a célok megfogalmazásának
- Ha soha nem kapsz visszajelzést a munkádról
Külön-külön egyik tényező sem tűnik megoldhatatlan problémának, felhalmozódásuk azonban már figyelmeztető jelzés. Nem egyszerűen arról van szó, hogy némiképp változik a munkakör, vagy a főnök viselkedése.
A körülmények drasztikus változása is egyértelmű jel.
- Ha olyan munkakörbe tesznek, ami alapvetően nem felel meg a kompetenciáinknak,
- Ha földrajzilag kivitelezhetetlen változás történik,
- Ha számunkra teljesíthetetlen munkarendbe kerülünk.
Nehéz konkrét példákat hozni, hiszen a helyzet nehézsége, hogy nem evidens. De ha megszűnik a párbeszéd a két fél, munkáltató és munkavállaló között és munkavállalóként érzem, hogy hirtelen megváltoztak a körülmények, az információ mennyisége, nem kapok visszajelzést és elfogy körülöttem a levegő, az mind annak a jele, hogy valami történik, gondok vannak a kapcsolódásban. Csakúgy, mint egy bántalmazó kapcsolatban.
Mindkettőnk felelőssége
Mint szinte minden helyzetben, itt sem elég, ha „felülről” várjuk a megoldást. Ez is csak úgy működhet, ahogy bármilyen egészséges, számunkra fontos kapcsolat, legyen szó párkapcsolatról vagy barátságról. Mindegyik szituációra igaz, hogy ha változnak a dolgok, eltűnik mellőlünk az adott személy, akkor arról beszélnünk kell.
Munkakörnyezetben ideális esetben tere és ideje van a folyamatos párbeszédnek, kommunikációnak, a kölcsönös visszajelzéseknek.
A munkavállaló és munkaadó viszonyának kölcsönösnek, sőt, ideális munkaerőpiaci helyzetben egyenrangú kell lennie. Minden olyan pillanat, amikor megszűnik ez a kommunikáció, problematikus.
Kezdeményezz!
Dolgozóként ilyenkor a legtöbbet azzal tehetjük, ha mi magunk indítjuk el a kommunikációt. Kezdődhet egy egyszerű kérdéssel:
Azt érzem, mostanában valami megváltozott. Tudnál visszajelzést adni a munkámról? Elégedettek vagytok a teljesítményemmel?
Mindkét félnek szüksége van a visszajelzésre ahhoz, hogy szükség esetén változást indítsanak el. A tisztázott helyzet pedig lehetőséget ad a továbblépésre. Vagy így, vagy úgy.
Senkinek sem jó
A quiet firing alkalmazása feltételez egy félelmen alapuló szervezeti kultúrát is. Jellemzően ott fordulhat elő, ahol nem beszélik meg a problémákat, nem tekintik át a megvalósult projekteket, nincs a visszajelzésnek bejáratott mechanizmusa, vagy általában egymás háta mögött beszélik ki, ha valakivel gond van.
Ez pedig nemcsak az érintett és később felmondó dolgozónak nem jó, hanem a maradóknak sem. Hosszú távon életben maradó sztoriként és félelemkeltő jelenségként marad meg a szervezet életében, a dolgozók tudatában.
A munkahely nem a szenvedés terepe
Ahogy egy társas kapcsolatban, úgy a munkahelyünkhöz fűződőben is az egyik legfontosabb tényező, hogy olyan személyekkel vegyük magunkat körül és olyan feltételeket teremtsünk magunknak, akikkel jól tudunk kapcsolódni és amik megfelelnek az értékeinknek.
Azt kell éreznünk, hogy többek leszünk tőle, olyan munkahelyet kell találnunk, ahol a legtöbbet hozhatjuk ki magunkból és emellett egzisztenciális biztonságot is nyújt. Quier firing ide vagy oda, a legfontosabb saját munkánk értékének helyén kezelése, mentális egészségünk megőrzése.
