“Ha elég magas színvonalon csinálom, majd mások is észreveszik” – ez a gondolat ma már nem elég a sikerhez. El kell tudni adni, be kell tudni csomagolni azt, amire képesek vagyunk.
Ez az írás „Az Elég Jó Vezető” sorozat tizenkettedik része. Az előző részek a sorozat Facebook oldalán olvashatóak vissza.
Van az a vicc, hogy két baba beszélget:
– Tudod mi a legjobb az anyatejben?
– A csomagolás…
Amin valószínűleg azért tudunk jót mosolyogni, mert van igazságalapja. Persze egy vezetőfejlesztésről szóló cikksorozatban távol álljon tőlem, hogy nemiséggel kapcsolatos gondolatokat ébresszek, inkább csak ennek a viccnek a tanulsága kell most nekünk: csomagolástechnikai kisokos következik!
Sok workshopot tartottam mostanában vezetői csoportoknak, és rengeteget beszélgettünk szemléletmódokról, érdekképviseletről, pozícionálásról. Eléggé szór a ma vezetőinek a véleménye arról, hogy mennyire kell magukat és az eredményeiket előtérbe tolniuk az érvényesüléshez, de abban konszenzust látok megfogalmazódni, hogy a „tedd a dolgod magas színvonalon és a világ majd észreveszi” már nem elég a sikerhez. Arról osztok most meg néhány gondolatot, hogy mit tehet egy mai „Elég Jó” vezető azért, hogy észrevegyék és elismerjék.
Mire fókuszáljak?
Képzeld el, hogy van egy alsós kisgyereked, aki hazaviszi a féléves bizonyítványát, amiben van egy matek kettes, meg egy halom ötös, mondjuk magyarból, angolból és énekből. Milyen beszélgetést kezdeményezel vele? Mire kérdezel rá?
Amikor workshopokon teszem fel ezt a kérdést, a megszólalók 80 százaléka foglalkozik valamilyen módon a matek kettessel: meg akarja érteni, hogy miért alakult úgy, segíteni akar a gyereknek, hogy kijavítsa vagy egyszerűen csak hibáztatja a tanárt. Vannak, akik azt mondják, hogy nem tudnának meglepődni, mert folyamatában is foglalkoznak a gyerekkel, és mire eljut a bizonyítványig, már tisztában lennének azzal, hogy mi várható. Aztán van egy egyértelmű kisebbség, aki azt mondja, hogy „jól van ez így”, a gyereket megdicsérné, hogy abból a sok mindenből ötös lett, és egyébként se kell mindenkinek értenie a matekhoz.
Én ez utóbbi stratégiát tudom a leginkább támogatni. Azt vettem észre, hogy gyerek és felnőtt egyaránt nagyon sokat profitál abból, ha megerősítjük abban, amiben jó, ha tudatosítjuk, hogy hogyan érte el azt a sikert. Például jelen esetben el lehet vele beszélgetni arról, hogy mi segítette hozzá a magyar ötöshöz? Inspiráló a tanára, vagy jól tud együtt dolgozni a padtársával? Délutánonként a nagypapa verseket olvas neki otthon, vagy már babakorában könyvekkel vette körül az anyja és naphosszat mondókáztak?
Akárhogy is, ha fektetünk bele egy kis energiát, megtudhatjuk, és benne is tudatosíthatjuk, hogy milyen erőforrásokat tud a cél szolgálatába állítani, és hogy milyen erősségeit tudja kiaknázni az adott siker érdekében. Aztán, ha szükségét érezzük, tovább tudjuk ezt gondolni és átemelni a gyakorlatokat a fejlesztendő területre (például a matekra) is. Ahogy Insoo Kim Berg, a megoldásközpontú terápia egyik megalkotója is mondta:
„Find what works and do more of it!” – Keresd meg, mi működik, és csinálj abból többet!
Saját magunk pozícionálásában ez egy kulcsfontosságú lépés: tisztában kell lennünk azzal, hogy minek köszönhetjük a sikereinket, legyenek azok bármily jelentéktelennek tűnőek is. Rendszeres időközönként álljunk meg és gondoljuk át, hogy milyen feladatokat, projekteket, kihívásokat ugrottunk meg sikerrel, és tegyük fel magunknak a kérdést: Hogyan csináltam? Mit tettem egész pontosan? És még mit?
Legyen egy tételes kis listánk banálisnak tűnő dolgokról, pl. odasétáltam a kollégához levélírás helyett, készítettem egy ütemezést, amit minden reggel nyomon követtem, vagy aludtam egyet a dologra, mielőtt megírtam volna a válaszlevelet. Így gyűlnek össze azok a kis lépések, amik láthatóan jól működnek nekünk, és amelyekből érdemes lesz többet csinálnunk, más helyzetekben is.
Hogyan mutassam meg magam?
Mindez, amivel eddig foglalkoztunk, tartalmi kérdés, úgy is mondhatnánk, hogy a csomag belseje. Ahhoz, hogy a külvilág szívesen „megvegye” a mi kis pakkunkat, érdemes illően be is csomagolnunk azt. Képzeljünk el egy bicikligumit, amiben a belsőbe fújjuk a levegőt, tulajdonképpen attól gurul a járgány, de a bordázott, strapabíró, ugyanakkor feliratozott és logózott külső gumi nélkül nem tudjuk a biciklinkre feltenni. Sőt, az is lehet, hogy különböző terepekre különböző külső gumikra lesz szükségünk. Azt persze nekünk kell eldöntenünk, hogy milyen terepen indulunk…
Amikor már kezdünk tisztában lenni azzal, hogy mitől is működünk jól, eljön az ideje tudatosan gyűjteni a sikereket is: lezárt projekt, megnyert ügyfél, optimalizált folyamat és a többi. Mindegyik mellé gondoljuk át azt is, hogy kinek válik még hasznára az az eredmény. Mit nyer a mi kis lépésünkkel a társterület? Mennyivel kerülünk közelebb a bevételi tervhez? Mennyivel csökkennek a költségek céges szinten? Vagyis szedjünk össze minél több muníciót, amit az érintettek felé kommunikálva megkönnyíthetjük nekik a mi sikerünk elismerését, ünneplését.
És igen, most jön a neheze: keressük az alkalmakat, amikor természetesen, a mindennapokba illesztve hívhatjuk fel a figyelmet az eredményeinkre. Ilyen például a heti-havi rendszeres 1:1 megbeszélés a felettesünkkel, tulajdonossal vagy a menedzsment meeting, ahova mások inkább csak a problémákat viszik. Természetesen, a saját kommunikációs stílusunkban és a vállalati kultúrába illeszkedő módon említsük meg, hogy mire vagyunk büszkék, mit értünk el, és annak milyen pozitív hatása lesz az általunk előzetesen kigondolt érintettekre. Nincs ebben semmi szégyellnivaló, ha megdolgoztunk érte, joggal lehetünk büszkék rá. Persze a kollégák és egyéb résztvevők érdemeit ne kisebbítsük, és ne is vegyük el, de figyeljünk arra is, hogy a sajátunkat megfelelő súllyal szerepeltessük!
Miért kell magamat fényeznem?
Legfontosabb: nem kell. Vagy legalábbis nem fényezni. Azt viszont kutatások bizonyítják, hogy az emberek ma már sokkal inkább és sokkal előbb döntenek személyiségek és ötletek mellett, mint termékek és szolgáltatások vásárlásáról. Vagyis az, akinek látszol – felteszem, hitelesen – hamarabb ad el téged, mint a portékádat a mellette szóló racionális érvek.
A válaszom tehát: mutasd magadat, az igazi önmagadat!
Ha valamit elértél, legyen a tiéd a siker! Ha valamire büszke vagy, legyél rá büszke bátran! Ha valamit nem tudsz, vállald azt is! A hibáink éppúgy a személyes márkánk részét képezik, mint az erősségeink. Nem az a lényeg, hogy szépnek látssz, hanem az, hogy látssz!
Ma már eszközök tucatjai állnak rendelkezésedre, hogy a neked leginkább tetsző csatornán láttathasd magad. Ott van a blogolás, a social media, konferenciák (előadóként és résztvevőként is), céges belső sajtótermékek, nyilvános publikációk, médiaszereplések és az örökzöld networking. Ez utóbbinál a legfontosabb az angol kifejezés végén az –ing: egy hevenyészve összelapátolt kétszáz fős LinkedIn network nagyjából semmit sem ér, ha statikus. Azt neked kell működtetned, saját céljaidnak megfelelően (pl. álláskeresési fázisban követned, hogy kivel mi van, régi ismerősökre ráírni, találkozgatni velük, mesélni nekik a céljaidról, segíteni őket, ahogy csak tudod). Ha megmutatod magad a neked tetsző csatornákon, lesz esélye a téged követőknek eldönteni, hogy hiteles vagy-e számukra, egyetértenek-e az értékrendeddel, és támogatnak-e a céljaidban.
Nyolcvan éves, de még mindig alapmű Dale Carnegie könyve, melyben arról ír, hogyan kell kommunikálnunk másokkal, hogy sikeresek lehessünk. “Ha az emberek kedvelnek téged, akkor hallgatnak rád. És ha hallgatnak rád, akkor szívesen lesznek az üzleti partnereid” – írta Zig Ziglar menedzsmentguru is. Hidd el, neked elég lesz annyi partner is, aki saját magadért van veled.
Ha nem akar lemaradni a további cikkekről és a cikkek közötti extra tartalmakról, iratkozzon fel ’Az elég jó vezető’ facebook oldalára.
Bánhidi Brigitta,
vezetőfejlesztő
Illusztráció: Marcus Goldson.
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tajgai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.
