Tabuk nélkül mutatta be képein az anyaságot, sokan csak művészete rövid epizódjának tartották a kitérőt. Most mégis a felvételekből összeállított könyvért veheti át Gáldi-Vinkó Andi a fotós világ egyik legnagyobb brit elismerését.
A Sorry I Gave Birth I Disappeared But Now I’m Back sorozat képei nemzetközi sikert arattak, a brit Trolleybooks kiadásában készült belőlük könyv, amellyel Gáldi-Vinkó Andi megnyerte a nagy presztízsű brit Kraszna-Krausz Könyvdíjat. Az elismerést a jövő héten veszi át Londonban.
„Amikor hét éve elkezdtem csinálni ezt az anyagot, viszonylag kevesen hittek benne. Sokszor hallottam azt, hogy fontos az anyaságnak ez a fázisa, de aztán majd vissza fogok térni az igazi művészethez.
Sorry I Gave Birth I Disappeared But Now I’m Back Fotók: Gáldi-Vinkó Andi (8 kép)
Nagyon fontos jelzés, hogy a szakma és a művészvilág is úgy ítélte meg, hogy ez egy kiemelésre érdemes téma. Egy olyan téma, amiről lehet újat mondani, lehet hozzászólni, tud bővülni” – mondta Andi a Forbes.hu-nak.
Sorry I gave birth I disappeared but now I’m back című sorozatával Gáldi Vinkó Andi korábbi munkáihoz képest új vizekre evezett, ahogyan életében is hatalmas változást hozott első, majd második kislánya megszületése. Felvételei egyszerre gyengédek és nyersek, a szülést megelőző gömbölyded teljességet és a születés utáni valóság fájdalmas apróságait is elénk tárják.
Könyve kiadásakor és a fotókból készült budapesti kiállítás megnyitásakor először tavaly beszélt nekünk munkájáról.
Először kapja magyar a magyar gyökerű díjat
A Kraszna-Krausz Book Awardsot 1985-ös alapítása óta minden évben egy-egy fotós és mozgóképes kiadvány nyerheti el. Ez az első alkalom, hogy magyar művész munkája kapja az elismerést, ami azért is kiemelt jelentőségű, mert maga a díj alapítója is magyar volt.
Kraszna-Krausz Andor 1904-ben született Szombathelyen, egyetemre már Németországba járt, Münchenben fotográfiát és filmművészetet tanult. 1937-ben emigrált Nagy-Britanniába, ahol létrehozta saját kiadóját, a Focal Presst. Több fotós díjat nyert, a The Times a fotósművészet prófétájának nevezte. Hét évvel halála előtt, 1982-ben hozta létre alapítványát, mely minden évben díjazza azt a két kötetet, melyek eredeti és maradandó módon járulnak hozzá fényképezés vagy a mozgókép művészetéhez és bővítik annak szakirodalmát.
Andi utalt rá, hogy munkája során mindig törekszik arra, hogy távol maradjon bármilyen politikai és kormánytámogatottságtól. Függetlenül szeret dolgozni, ezért is került munkájának kiadása a brit Trolleybookshoz.
„Emiatt sokszor el lehet esni bizonyos lehetőségektől, de ez a díj is megmutatta most, hogy nem kell kompromisszumot kötni!”
Az elismerést 5000 font pénzjutalommal is honorálják. A mozgóképes könyvdokumentáció kategóriájában Isaac Julien kapja a díjat.
GÁLDI-VINKÓ ANDI
Az ELTE BTK művészettörténet-esztétika karán kezdte meg tanulmányait, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Vizuális Kommunikáció tanszékének fotográfia szakán szerzett diplomát 2011-ben, de tanult a párizsi Esag Penninghenen is. Rövid idő alatt nemcsak a magyarországi, hanem a nemzetközi művészeti élet vérkeringésébe is bekerült, az utóbbi években pedig jelentős elismerésekben részesült. 2014-ben már Londonban és New Yorkban is voltak kiállításai.
Legfontosabb sorozatai:
Sorry I Gave Birth I Disappeared But Now I’m Back, Paradisco, Homesickland, Borders
Művei többek között a The New Yorker, a Vogue, az M Le Monde, iD vagy a Dazed című magazinokban jelentek meg, és művei számos hazai és nemzetközi gyűjteményben megtalálhatóak.
Újabb kiállításai között szerepel: Jelenlétem evidens – Deák Erika Galéria, Birth – TJ Boulting, Variations of Reality, Circulations – Fetart MAC, Párizs, Golden Boundaries – Robert Capa Központ
Ismét a nők
Andi jelenleg a Genfi Orvosi Egyetem felkérésére vesz részt egy átfogó, anatómiai klitoriszkutatásban.
„A feladatom, hogy megtaláljam azt a vizuális ábrázolásmódot, ahogyan ezt a munkát lefordíthatom. Hogy megmutassam kedves, humoros, őszinte formában ezt az iszonyúan fontos de tabusított, misztifikált témát, a női szexuális örömöt” – fogalmazott Andi.
Végigköveti a kutatást, interjúkat készít azokkal az emberekkel is, akik az elmúlt években ezzel a témával foglalkoztak. Eközben a velünk élő tabuk ledöntésére is vállalkozik.
„Közérthetően akarom bemutatni a munkát, nem csak kifejezetten a tanulmányt, hiszen ezzel a kutatással remélhetőleg sok minden változik majd a társadalomban és az orvostudományban is.”