Az agnim, a dósám és én is jól vagyunk életem első három napos ájurvédikus jógatábora után. Kora reggeli jógák, sport, nyugalom és meditáció – de mit lehet ezekből hazahozni a hétköznapokba?
Reggel hatkor ébredek, kipihenten. Annak ellenére, hogy valamikor éjfél körül a hirtelen jött szélvihartól felriadtam. Merthogy igen, éjfélkor én már jó ideje aludtam. Ahogyan teszem azt már egy hete. Nocsak, mégsem vagyok éjszakai bagoly, ahogyan azt az elmúlt évtizedekben hittem. Csak eddig nem feküdtem le időben.
Ha egy dolgot kellene választanom, ezt az egy felismerést biztosan hazahoztam magammal a Pécselyen megtapasztalt életmód és jógatáborból. Vannak egyéb hiányosságaim is, olyan táplálkozási és életmódbeli szokásaim, amik nem felelnek meg az ájurvédának – merthogy erről is szólt az a pár nap –, de nem is törekszem a tökéletességre. És végülis ez utóbbival is a Vatámat igyekszem lecsendesíteni.
Jóga és életmód tábor Pécselyen. Fotók: Toldi Lívia, Pócza Barbara, Somogyi Szonja (19 kép)
Egy matracon fekszem a Szent Jakab-tó partján és már húsz perce csicseregnek a fejem felett a madarak, miközben épp meditálok. Átmozgattuk magunkat egy kis jógával, most pedig lazítunk. Nem száguldanak a gondolataim, nem pipálgatok fejben semmilyen to-do-listet, csak figyelem a légzésemet és beengedem a madárdalt. Pócza Barbara, a Belső ragyogás nevet viselő vállalkozás alapítója hangja hoz vissza a jelenbe, ahol hét (egyelőre) idegennel táborozom a Balaton-felvidéken. Azért vagyunk itt, hogy megismerjük, mi az az ájurvéda, mit tesz velünk, ha akár csak néhány javaslatát is követjük és hogyan illeszthetjük be a hétköznapjainkba.
De mi fán terem az ájurvéda?
Az ájurvédikus orvoslás egy ősi, holisztikus gyógyítási módszer és rendszer, több mint 5000 évvel ezelőtt Indiából indult. Ez a világ egyik legrégebbi ismert egészségügyi rendszere. Ma már a kiegészítő és alternatív gyógyászat egyik formája, de alapvető célja a test egyensúlyban tartása. Ahogy Daubner Béla pszichoterapeuta és jógaoktató a júliusi, a hosszú élet titkát kereső monotematikus Forbes-lapszámban is elmesélte, az ájurvéda szerint mindenkinek van egy veleszületett testtípusa, ezeket a testben lévő életenergiák egyensúlya határozza meg. Az arány teljesen sajátos, nincs két egyforma ember, aki ugyanarra a dologra ugyanúgy reagálna.
„Csak akkor érezhetjük jól magunkat, ha ennek megfelelően élünk, mert minél jobban eltérünk tőle, annál több tünetünk lesz. Aki tartósan eltér, beteg lesz” – mondja Daubner.
A három testtípust tehát egy-egy életerő, vagyis energia (dósa) túlsúlya jellemzi. Pócza Barbara ájurvédikus egészségkonzulens és jógaterapeuta a tábor első napján elmondja, nem hisz a tipizálásban, tőle biztosan nem kapunk fix ítéletet arról, hogy a Vata, a Pitta vagy a Kapha dósa irányít minket. Nincs is rá szükségünk, hiszen az egyensúlyt kell megtalálnunk, ebben pedig mindenkit ugyanúgy tud segíteni az, ha alkalmazza az ájurvéda javaslatait.
Azért a három nap végére nagyjából így is mindenkiben kikristályosodik, melyik dósánk van túlsúlyban vagy kibillenve.
És azt is felismerjük mindannyian, hogy az egész világunk a Váta-típus felé történt eltolódásban tobzódik. Pörgés, rengeteg ránk zúduló információ, az állandó jelenlét és elérhetőség feszítő követelése, a csend hiánya, a testünk jelzéseinek figyelmen kívül hagyása és a vibráló létezés istenítése zajlik.
Na, mindezeket próbáljuk megtanulni elengedni Barbara és Toldi Lívia segítségével.
Elsőre ijesztőnek és komplikáltnak tűnt
Pócza Barbara, miután gyerekként Magyarországon, Ausztriában, majd Kanadában élt, a Bécsi Egyetemen elméleti fizikusnak tanult. Már fizikus édesapja is nyitott volt az alternatív irányok felé, tőle kapta az első, ájurvédával foglalkozó könyvét. Amit első ijedtségében gyorsan be is csukott. „Ijesztőnek, komplikáltnak tűnt, egy darabig nem is vettem újra elő. Ezért próbálok minél kevesebb idegen szóval és minél egyszerűbben beszélni én is ennek a rendszernek az alapjairól.” Szülei aztán elváltak, orvos nevelőapjától rengeteg új ismeretet kapott, amiket a mai napig hasznosít. Éjszakába nyúló beszélgetéseik az élet mélységeiről, vallásról, emésztésről, a tudomány jelenlegi állásáról sokat tesznek hozzá Barbara munkájához, tudásához és egész lényéhez.
Barbara 2002-ben végezte az első jógaoktató-képzését, majd mivel a jóga és az ájurvéda szorosan összefonódik és nem különválaszthatók, az ájurvéda felé is elindult. Mindeközben egy nyelviskolában dolgozott szervezőként, de 2017-es válása után kezdte érezni, saját vállalkozására szeretne jobban fókuszálni. Két évvel később pedig lépett és otthagyta munkahelyét, hogy teljes idejét ennek szentelje.
Bár Toldi Líviával az elmúlt 20 évben többször is keresztezték egymás útjait, együtt csak 2019-ben kezdtek dolgozni. Lívia tizennyolc évesen autóbalesetet szenvedett, elütötték. Mélyvénás trombózisa lett, a gyógyulását energiagyógyító is segítette, ettől kezdve vált nyitottá az alternatív gyógymódok felé.
Livi és Barbara útjai többször keresztezték egymást, mire 2019-ben elkezdtek együtt dolgozni.
2008 körül Piliscsabáról Balatonhenyére költözött családjával és biogazdaságot indítottak férjével. Kisfia ekcémája, majd kislánya allergiái miatt egyre fontosabb lett számára a tiszta és bio élelmiszerek fogyasztása. Ezt később Balatonfüreden nyitott éttermükben is fontos szempontnak tartották, céljuk volt, hogy a családok nyaraláskor is találjanak magunknak mentes, tápláló ételeket.
Livi és Barbara gyerekei nagyjából egykorúak, mostanra már-már felnőttek. „Kezd hiányozni, hogy nincs kiről gondoskodni. A táborokban kicsit ezt is pótoljuk” – mondja nevetve Livi. Amikor 2019-ben Barbara úgy döntött, a Balaton-felvidékre szervezne jógatábort, szembejött vele Livi egyik posztja a gyógynövénypesztó készítéséről. „Felkértem, hogy tartson az én táboromban is, mire mondta, hogy rendben, de amúgy ő főzni is tud!” Így lett Livi a táborok társszervezője, másik szíve-lelke és főszakácsa.
Éhen fogok halni
És akkor a legkeményebb dió, az étkezés. Az ízek, textúrák, roppanó, pirult és zamatosan fűszeres ízek imádójaként megállt a kanál a kezemben, amikor az első közös étkezésünk, az ebéd elején elhangzott, hogy merjünk csak bátran a levesből, mert nem lesz második fogás. Az ájurvéda egyik fő alapelve ugyanis az emésztőtűz, vagyis az Agni megfelelő működésének segítése. Nomármost ha jól működik, akkor megbirkózik bármilyen étellel és jó lesz az emésztésünk. Viszont ha épp nem, akkor egyensúlyba kell hozni és támogatni a működését. Ezt pedig csakis olyan dolgok segítik, amik ellentétesek azzal, amit én szeretek egy ételben.
Az ájurvédikus receptek főtt vagy párolt zöldségekből, gabonából és fűszerekből állnak. Nagyon fontos a fehérje is például hüvelyesek, vagy ha nem vegetáriánus fogásról van szó, hús formájában.
Ajánlott úgynevezett egyensúlytálat készíteni: akkor ideális az arány, ha a tányérunkon nagyjából hatvan százalékban tápláló és negyven százalékban úgynevezett kivonó ételek vannak, melyek tisztító jellegűek és elengedhetetlenek az egészséges zsírok lebontásához. Gyakran keserű vagy fanyar ízűek.
Ha ezen felül az étel tápláló olajokkal és mérsékelt mennyiségű fűszerrel készül, akkor az a testet, emésztést támogatja és erővel, vitalitással látja el. Naponta csakis háromszori étkezés javasolt, köztes nassolások nélkül, a főellenség ugyanis a túlevés, az össze-vissza evés és a nassolás.
Voltak kétségeim. Én, aki imádok húst enni, három óránként éhes vagyok, biztosan nem fogok tudni kajakozni, kirándulni, jógázgatni boldogan, miközben erőm sem lesz az „éhezéstől”. Aztán kiderült, hogy erről szó sincs, csak egészséges éhségről, ami jelzi a szervezetemnek, hogy lassan itt az ideje az ebédnek vagy vacsorának. Az energiaszintem sem csökkent, az éhes, türelmetlen sárkány sem tört elő belőlem. Nem mondom, hogy azóta az ájurvédikus táplálkozást gyakorlom a mindennapokban – a hagymáról például sosem tudnék lemondani – de megláttam az előnyét, a tisztaságát és ha kell, tudom, hova kell fordulnom.
Mint a gyerekek
Óriási röhögések, szemforgatások, sóhajtozások és a saját kárunkra viccelődések. Mint a tinik, akiknek épp szexuális felvilágosítást tartanak – valahogy így nézhettünk ki kívülről első este, amikor az egykori pajtában lévő kanapékon kuporogtunk és Barbara mesélni kezdett nekünk az ájurvédikus táplálkozásról és életmódról.
Első pillanatban csak azt halljuk ki belőle: semmit se csinálunk jól. De ez az egyensúlyra törekvő rendszer nem ír elő, nem tilt, csak javasol. A beszélgetésben beálló pillanatnyi csendekben mindannyian azon gondolkodunk, hogyan visszük ezt be az életünkbe. Magunkévá tudjuk tenni, vagy elengedjük az egyes elemeit?
Kilenc eltérő életútról érkező ember, férfiak és nők, akik más-más életfeladatokkal és problémákkal küzdenek éppen, de egy közös: jobban akarják csinálni és új utakat keresnek.
Minden napot jógával indítottunk, felébresztettük a testünket.
Barbara a táborban kikötötte: nem dolgozhatok, csak élvezzem és pihenjek. Úgyhogy később interjúztunk és beszéltük meg a közös élményeket hármasban vele és Livivel. Azt mondják, minden tábor más és más, de valahogy mindig hasonló érdeklődésű embereket hoz össze a véletlen. Elárulja, a mi csapatunk a korábbiakhoz képest kifejezetten mentális beállítottságú volt, a megszokotthoz képest rengeteget kérdeztünk, az információkat gyorsan beépítve tettünk fel az újabb és újabb kérdéseket.
Szerinte az a legrosszabb, ha túl sokat kutatnak az ájurvéda után előzetesen a táborozók. Mert bár szerencsés, hogy egyre többen érdeklődnek iránta, rengeteg a nem valós, félrevezető – és ijesztő – információ az interneten.
„Jó lenne, ha az emberek felismernék, hogy az életükért, a táplálkozásukért és az egészségükért vállalhatják maguk a felelősséget. A legtöbben kiadják a kezükből: majd az orvos, a természetgyógyász megmondja. Tehetetlenségben élnek és nem tudják, mi miért zajlik a szervezetükben. Pedig tudnak tenni azért, hogy jobban legyenek. Itt megtapasztalhatják, hogy tudnak tenni magukért”
– mondja Barbara, aki maga is huszonöt éve táplálkozik az ájurvéda elvei szerint. De őszintén elmeséli azt is, mennyire ki tudja billenteni egy-egy nehezebb életesemény, testet-lelket megterhelő feladat. De akkor tudja, hogyan kell visszatalálnia az egyensúlyába.
A három napos táborban nem volt semmi kötelező, de nagyon ritkán maradt el valaki a programokról. Voltunk erdősétán, elkajakoztunk Balatonudvariból a Sajkodi-öbölbe, jógáztunk reggel és este, készítettünk házi pesztót a kertben talált fűszerekből és meditáltunk. Mindenből éppen csak annyit, hogy ne legyen túl sok, túl feszes.
Talán a tábor második órájában éreztem úgy, hogy az agyam megpihent. Ha nem akartam, nem erőltettem, nem beszélgettem. Három napig sokat voltam csendben és sokat nevettem. Még sírtam is. Sokat mozgattam a testem, de csak gyengéden, könnyedén, amennyi jólesett neki. Nem erőltettem túl az ízlelőbimbóimat és a gyomromat, nem írtam és nem olvastam, néztem izgalmas vagy megrázó dolgokat. Hallgattam a harkály kopogását a közeli fákon, a kakasok kukorékolását és a szomszéd telken legelő lovak prüszkölését. Hajnali madárcsicsergésre ébredtem és a naplementével vonultam el a szobámba. És nagyon szorítottam magamnak, hogy ebből a nyugalomból minél többet magammal vigyek.
