Olyan óriáscégek, mint a Netflix és a Twitter kötik le betétként készpénzállományuk egy részét etnikai kisebbségek által vezetett vagy tulajdonolt bankokban, hogy javítsák azok hitelerejét. A számok és a hajlandóság a fiatal generációkra mutatnak, és úgy tűnik, hogy aki hosszú távra tervez, nem maradhat a vadkapitalizmus mohósága mellett.
2020. június 2-án a Netflix streaming platform bejelentette, hogy készpénzállományának két százalékát, legfeljebb 100 millió dollárt afroamerikaiak által vezetett bankokba visz, hogy a betételhelyezésnek köszönhetően nőjön a bankok hitelereje. Aztán a Twitter is csatlakozott, készpénzállományának egy százalékával olyan pénzintézeteknek segít, akik a hitelkibocsátások és szolgáltatásaik 60 százalékát alacsony jövedelmű csoportokra fordítja. Őket követte a Costco 25 millió dollárral, a Biogen 10 millió dollárral és a Paypal 500 millió dollárral.
Összesen majdnem 800 millió dollár (több mint 233 milliárd forint) került így a gigavállalatoktól a periférián dolgozókhoz.
Felmerül a kérdés, miért támadt fel ilyen hirtelen valamiféle igazságérzet a kapitalizmus legnagyobb győzteseinél? A Harvard Business Review (HBR) Amerikában végzett, országos szintű, reprezentatív felméréséből kiderült, hogy az amerikai vállalatok alkalmazottainak negyede hajlandó lenne megkérni a munkáltatóját, hogy csatlakozzon a fenti példákhoz. A vallási felekezetekhez tartozók között az arány egyharmad volt. De megkérdeztek olyan jól kereső állampolgárokat is, akik évi kétszázezer dollár fölötti bevétellel, vagy minimum egy millió dollár értékű befektethető eszközzel rendelkeznek. Nekik 57 százalékuk mondana le minimum tízezer dollárról vagy befektethető eszközeinek egy százalékáról a cél érdekében.
Ha ezeknek a csoportoknak és vállalatoknak tett is követné az ígéretét, az egy 125 milliárd dollárnyi bankbetétet jelentene,
ami több mint huszonötször annyi, mint amennyiből az afroamerikai vezetésű vagy tulajdonú bankok gazdálkodnak.
A megfontolt, felelősségvállalásra épülő kapitalizmus leginkább a fiatal generációknak válik egyre fontosabbá. A HBR kutatása szerint háromszor-négyszer nagyobb volt a hajlandóság a segítségnyújtásra a 45 évnél fiatalabb körében, mint az ennél idősebbeknél. A vallási csoportoknál a 45 évesnél fiatalabbak 56 százaléka követné a Netflix-példát, szemben a 45 évnél idősebbek 13 százalékával. A különbség még extrémebb a jóléti csoportokban.
A fiatal, tehetős befektetők 80 százaléka volna hajlandó lemondani a fenti összegekről, míg az idősek csupán 13 százaléka lenne hajlandó erre.
Ami figyelemre méltó ebben a mozgalomban, hogy nem a javak újraosztásáról szól, sokkal inkább a tőkéhez és a lehetőségekhez való méltányos és egyenlő hozzájutásról. Ha a szóban forgó összegekről lekötött betétek formájában „mondanak le”, a vállalás még csak nem is kockázatos, és a periférián lévő bankoknak óriási segítség. De segíteni nemcsak emiatt fontos. Azok a vállalatok, akik nem haladnak a korral, sőt, nem törnek utat a változásban, elveszítik a következő generáció figyelmét, és
félő, hogy érdektelenné válnak azok mellett, akik ezt megtették.
A Netflixnél ez megmutatkozhat abban, hogy a szüleikről való leválás után a fiatal felnőttek már nem fizetnek elő saját zsebből, de ugyanez igaz a vallási csoportokra is. Az USA legnagyobb felekezeteiben kétszer annyi 45 évnél fiatalabb van, mint idősebb. Ahhoz, hogy nőhessenek és fejlődhessenek, minden cégnek és csoportnak stratégiát kell építeni a fiatalok megnyerésére.
Borítókép: Amos Bar-Zeev / Unsplash