A válságkezelés nem is olyan bonyolult, mint gondolnánk

2020. május 06.

Az alábbi írás öt évvel ezelőtt készült, nem gondoltam, hogy ilyen hamar újra aktuálissá válik. Íme néhány szabály, amiket követve sikeresen átvészelhetünk kisebb-nagyobb kríziseket.

Csak kevés vállalkozásnak adatik meg az a kiváltság, hogy ők irányítsák a piacot, többségük alkalmazkodni kénytelen a piac változásaihoz. Ebből eredően, amikor általánosan negatív trendek érvényesülnek, vagyis válság van, többségüknek ennek a kihívásaira kell reagálnia.

Sajnos az is meglátszott az elmúlt néhány évben, hogy a magyar vállalkozások jelentős hányada egyáltalán nem készül és nem reagál a válságra, vagy a reakciói nem hatékonyak, inkább pánikszerűek. Nagy részük pedig egyszerűen felült a konjunktúra vonatra, azt gondolván, hogy a növekedés örökké tart.

Tudomásul kell venni, hogy aki az elmúlt tíz-húsz évben úgy irányította cégét, hogy folyamatos növekedésben volt, az nagyon ritkán képes hirtelen egy krízishelyzetre reagálni. Különösen akkor, ha a terveiben sosem kalkulált krízissel, így elegendő tartalékot sem képzett a nehezebb időkre.

Pedig a válságkezelés nem is olyan bonyolult, mint gondolnánk. Segítségül összeszedtünk néhány szabályt, amiket követve sikeresen átvészelhetünk kisebb-nagyobb kríziseket. Fontos megjegyezni, hogy ezek a szabályok nem a pénzügyi vagy gazdálkodási problémákat oldják meg, inkább azoknak a menedzsment hiányosságoknak a pótlásában segítenek, amely annyira jellemzi a magyar kis vagy középvállalatok jelentős részét, különösen azokat a cégeket, ahol az alapító-tulajdonos-cégvezető ugyanaz a személy a kezdetek óta.

A válságmenedzsment első és legfontosabb szabálya:

Gondolkodj, de érzelem nélkül hozz döntéseket.

Bárhogy is fáj egy-egy szükséges döntést meghozni, a cél érdekében meg kell tennünk. Azt is tudomásul kell venni, hogy a demokratikus válságkezelés nem működik, krízishelyzetben mindig egy kellően határozott, gyors döntésekre képes „diktátor” kezébe kell adni az irányítást. Ha ez nehezen megy a jelenlegi tulajdonos-menedzsment számára, ne habozzunk behívni egy külsős válságmenedzsert és ezzel együtt állítsunk fel válságstábot, egy kis csapatot, aki a változásokat kellő hatékonysággal levezényli. Tapasztalatom szerint szinte minden cégnél van egy-két középvezető vagy beosztott, aki ilyen helyzetben hatékony ötletekkel tud segíteni, bátran hívjuk be őket is a válságstábba.

Az a tulajdonos-cégvezető, aki egyedül, az irodájából akarja megoldani a válságkezelést, bukásra van ítélve.

Gondoljunk bele, hány ismert és kevéssé ismert vállalkozó ment tönkre az előző gazdasági krízis idején is, főleg a saját hiúságának köszönhetően.

Ha kész a terv, cselekedni kell, és ami nagyon fontos, kommunikálni mindezt. Válsághangulatban gyakori a teljesítmény csökkenése. Elindulnak a pletykák a várható leépítésekről, egy esetleges csődről. Ebben a helyzetben a legnagyobb hiba, ha nem beszélünk őszintén és homokba dugjuk a fejünket. Az őszinte és nyílt kommunikáció egyik legfontosabb eleme, hogy mutassunk biztató jövőképet, nemcsak cégen belül, hanem partnereinknek is. Nagyobb bizalommal adnak a piaci szereplők, hitelezők, beszállítók még egy esélyt vagy több türelmet annak a cégnek, aki őszintén beismeri, hogy bajban van, de feltárja azt is, milyen módon fog ebből kilábalni.

Fontos, hogy a hitelességünket tudjuk mindvégig megtartani. Egy krízishelyzetben lévő vállalatnak a bizalmi tőkére legalább akkora szüksége van, mint pénzügyi forrásokra.

A vállalkozások hőskorában, főként a 90-es években a cégvezetők, tulajdonosok még titkolták az eredményeiket, részben adózási okokból, részben az irígység faktor miatt. Ma már csak az a vállalkozás lehet sikeres, aki bátran megmutatja magát. Adjunk magunkról minél több hiteles információt, saktóközleményt, vagy csak szállítsunk híreket magunkról a weboldalunkon vagy a közösségi oldalakon. Ez válsághelyzetben duplán igaz, hiszen nem szívesen lépnének üzleti kapcsolatba olyan céggel, akiről azt feltételezzük, hogy el fog tűnni a pénzünkkel.

Egy meggyengült vállalat talpra állítása általában lemondásokkal, megszorításokkal jár együtt. Ezért nagyon fontos, hogy a legszigorúbb költségtakarékosság közben is adjunk reményt, hozzunk pozitív intézkedéseket is! A válságkezelés rövid és középtávú intézkedések sokasága, de

ha egy-egy rövid távú célt elértünk, jutalmazzuk meg az abban részt vevőket, hogy ezzel is újabb lendületet kapjunk a folytatáshoz.

De nagyon fontos, hogy a költséglefaragást magunkon kezdjük. Ha a vezető elsőként vállal részt a bérek csökkentésében, a takarékosságban, könnyebben elfogadtatja a megszorítást a dolgozókkal.

Sokan buknak el azért, mert rosszul mérik fel a lehetőségeket és a válságkezelési döntéseik kihatásait, vagyis néha a fürdővízzel a gyereket is kiöntik.

Ezért minden fontosabb döntésnél mérjük fel a hatásokat, és értékeljük az eredményeket. Ne kövessük el azt a hibát, amit egy közepes méretű élelmiszeripari gyártócég tett, aki a válságkezelést azzal kezdte, hogy leépítette a túl sokba kerülő értékesítési és marketing részleget. Majd fél év múlva csodálkoztak, hogy miért esik rohamosan az árbevétel. Egyszerűen nem volt, aki eladja és hirdesse a termékeket, a vevők pedig maguktól nem találták meg a gyártót. A krízismenedzsment soha nem lehet hosszú távú folyamat, hiszen alapvető célunk, hogy vállalkozásunk újra normális, növekvő pályán fusson.

Ezért törekedjünk arra, hogy tartsuk meg a legjobbjainkat, legyen szó akár munkavállalóról, vevőről vagy beszállítóról. A válságkezelés utáni jövőnk csak akkor lesz eredményes, ha a legjobb partnereink és legjobb munkatársaink hosszú távon is mellettünk állnak.

Vitkovics Péter, Változásmenedzserek.hu

A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.