A koronavírus-járvány alatt született félelmeink tartósan megváltoztatják fogyasztói preferenciáinkat, és ehhez a gazdaság működésének is alkalmazkodnia kell – állítja közgazdász vendégszerzőnk.
A közgazdászok
imádnak egy szóval leírható trendeket megfogalmazni a fogyasztói
magatartás változására, még akkor is, ha az éppen tapasztalt
gazdasági jelenség nem új keletű. Világméretű járványok
mindig is voltak az emberiség történelmében, olyan sokkszerű
gazdasági reakció viszont még nem alakult ki, mint amit a
koronavírusos betegségek miatti félelem eredményezett – és még
csak a folyamat elején vagyunk. Miért is történt ez így?
A félelemérzet korábban soha nem terjedt olyan hatékonyan, mint a villámgyors digitális információáramlásban.
Az elmúlt
évtizedekben is több világméretű járvány kísérte az
emberiség fejlődését. Az 1960-as években felfedezett koronavírus
sem most okozott először járványt, de világszinten tömeges
megbetegedéseket csak a jelenlegi rettegés okozója, a SARS-CoV-2
váltott ki. Ahol a vírus felütötte a fejét, néhány hét
leforgása alatt drasztikus kormányzati lépéseket és ezzel
párhuzamosan korábban előre nem jelezhető fogyasztói
magatartásváltozást indított el. A közösségi média és az
online hírportálok villámgyorsan juttatták el a képekkel,
videókkal illusztrált kínai helyzetet, ahol még állami irányítók
is korábban nem tapasztalt módon magyarázkodásra kényszerültek.
A légkeringtetési
rendszerekkel felszerelt járművek, az irodaházak, az
üzlethelyiségek, a liftek gombjai és a lépcsőházak
ajtókilincsei mind-mind olyan rettegett infrastruktúrák lettek,
amelyek használatától korábban senki sem viszolygott. A társas
érintkezés méterekben meghatározott korlátozására vonatkozóan
törvények, kormányhatározatok zöme jelenik szinte a Föld minden
országában egyidejűleg. És ezekkel a folyamatokkal párhuzamosan
felértékelődött minden olyan
szolgáltatás és infrastruktúra, amely viszonylagos
értésmentességgel működtethető, vagy legalább ezzel az
ígérettel kecsegtet.
A fogyasztók
körében érintésmentességgel a villanyszerelőkön és az
elektronikus fizetési lehetőségek végfelhasználói eszközeinek
fejlesztőin túlmenően nem sokan foglalkoztak az elmúlt
évtizedben. Magyarországon a készpénz használata az elektronikus
fizetési lehetőségek terjedése ellenére is töretlen
népszerűségnek örvend, miközben számtalan újsághír és
tudományos cikk jelent meg róla, hányféle kórokozó képes
közlekedni önmagában a készpénzforgalommal. Mindeközben az
ipari, egészségügyi, élelmiszeripari stb. technológiákban sok
szabvány esetében már alapvető elvárás, hogy emberi kéz
érintése nélkül állítsanak elő termékeket. A járvány(ok)tól
való félelem miatt 2020-tól
viszont
az érintésmentesség mint fogyasztói elvárás megjelenik minden termék és szolgáltatás igénybevételénél.
Mikor fog
csökkenni a félelem? Hányan mernek majd ezután tengerjáró
hajókra jegyet váltani, vagy éppen repülőgépre ülni? A
vendéglátóhelyek – legalább átmeneti – bezárása milyen
hatással lesz a készételpiacra, és hány vendéglátós fog az
üzlet legalább részbeni megtartásáért végleg online
kiszállításra átállni? Nem tudjuk, milyen üzlet terveket
lehetne ma összerakni a kritikus helyzetbe került ágazatok
esetében. Egyre nő a nehezen eldönthető kérdések sora, amelyek
majdani megválaszolása világszinten több százmillió ember
életét fogja alapjaiban megváltoztatni.
Az elemzők által
jelenleg készíthető forgatókönyvek, előrejelző modellek
egyelőre csak arra lesznek alkalmasak, hogy a sötétben
tapogatózzunk. Sajnos nincsen elég korábbi tapasztalatunk,
adatunk, ami alapján megalapozott véleményt lehetne formálni a
várható gazdasági hatásokról. Az viszont valószínűsíthető,
hogy a mikrokörnyezetünkben a korábbinál sokkal inkább befelé
fogunk fordulni, csökkenni fog a fizikai kontaktusok iránti igény.
Felértékelődik az otthonlét, a lakott ingatlanoknak egyre nagyobb
számban kell alkalmasnak lenniük munkára, családi időtöltésre
és rekreációs lehetőségekre is. A háztartási beszerzéseknél
a kényelem és az emberi kéz érintése nélküliség válnak egyre
nagyobb értékké, míg a munkahelyeken – ahol megoldható – a
hang- és videójel-továbbítással megoldható diskurzusok
értékelődnek fel.
A fogyasztók viselkedése szempontjából nézve nem az az érdekes, hogy az egészség megóvásáért tett biztonsági intézkedéseknek milyen a hatása. Az a fontos, hogy miként tekintenek a jövőben arra a kockázatra, amit egy számukra idegen tárgy, vagy egy másik élőlény érintése, közelsége jelenthet. Az érintésmentesség igénye innentől kezdve az egész gazdaságban futótűzként fog megjelenni, terjedni, és az általa indukált döntéseket nevezhetjük úgy, hogy
érintésmentes gazdagság, angolul contactless economy. A kifejezéssel azt preferenciát írhatjuk le, ami mentén a fogyasztók a jövőben megítélnek egy döntési helyzetet az egészségügyi kockázat elkerülésére.
Ezen a ponton
persze jogosan merülhet fel az olvasóban, hogy az egészségünket
egyértelműen rontó fogyasztási szokások, mint pl. a dohányzás,
miért nem indítottak el eddig tömeges ellenállást, világszinten
drasztikus védekezési lépéseket – miért van ehhez egy vírusra
szükség? Talán magyarázhatjuk döntéseink során a korlátozott
racionalitással, amelynek kutatásában elért eredményekért már
több közgazdász is Nobel-díjat kapott (Herbert Simon, Herbert
Kahnemann), vagy éppen a lassú, fokozatos egészségkárosító
hatással, amelynél a problémák többségében nem azonnal
jelentkeznek az emberi szervezetben.
Bármilyen
magyarázatot is találunk erre, mire az elemzések elkészülnek,
már plexifalak fogják elválasztani az eladókat a fizikai
vásárlások helyszínein, és ugrásszerűen felértékelődött az
interneten keresztül történő vásárlás lehetősége. Az irodai
munkák jelentős részét pedig időszakos, vagy tartós otthoni
munkavégzésre szervezték át a cégek.
A beruházásokat 2020 után azok a biztonsági előírások, újragondolt folyamatok, szabványok fogják meghatározni, amelyek csökkenthetik egy járvány gyors terjedésének lehetőségét.
Az
érintésmentesség igénye pedig előtérbe helyezi majd azokat a
technológiai lehetőségeket, amelyek most is rendelkezésünkre
állnak – a hangvezérlést, az érintés nélküli azonosításokat
és a személyes jelenlétet nem igénylő ügyintézési
megoldásokat. A digitalizáció iránti igény minden korábban
tapasztaltnál erőteljesebben fog megjelenni a következő
évtizedben.
De ha nem figyelünk a digitális térben is a biztonságra, az online térben terjedő károkozók a most tapasztaltnál sokkal nagyobb bajt lesznek képesek okozni a világgazdaságban.
Az egészségünkre
veszélyt jelentő vírusok mellett ugyanolyan intenzitással kell
küzdenünk a kibertér vírusai ellen is. A harmadik világháború
nanométeres méretekben, és a csak szakértők számára látható
kódok világában zajlik.
Kis Gergely
A szerző közgazdász, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem oktatója, az eNET Internetkutató Kft. partnere, a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület elnökségi tagja.
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
