Megjelent Barabási Albert-László, világhírű magyar hálózatkutató, a Barbási-Albert-modell megalkotójának új könyve A képlet. A siker tudományos megközelítéséről szóló könyvet először a Forbes olvashatta. Kritikánk a könyvről, portré a kutatóról és interjú vele a szeptemberi lapban olvasható, ami már kapható az újságárusoknál.
Megjelent a szeptemberi Forbes, a címlapon Barabási Albert-Lászlóval, a Harvard hálózatkutatójával. A magazinban beszélgettünk még Szabó Miklóssal a Tranzit eladásáról, és Kiss Attilával, az E.On Hungária új vezérigazgatójával is a cég jövőjéről. Idén is összeállítottuk szokásos listánkat legnagyobb magyar családi vállalkozásokról.
Barabási Albert-László új könyvében, A képletben eddigi tudományos kutatásaiból – a komplex hálózatok tudományából – kiindulva elkezdte vizsgálni azt is, mitől sikeres valaki, min múlik, hogy valamit sikeresnek vagy sikertelennek ítélünk, mekkora a szerepe mindebben az egyénnek és a közösségnek. A Képletben a siker öt törvényét fogalmazta meg, ezeket szedtük össze röviden. (Ha egy kicsit áthallásos lenne Asimov robotika öt törvényével, lehet, nem véletlen, László maga is Asimov-rajongó.)
I. törvény: A teljesítmény vonzza a sikert. De ha a teljesítmény nem mérhető, a sikert a hálózatok hozzák meg
Az a kicsit rossz kezdőhírünk, hogy a siker nem arról szól, aki eléri, hanem mindenki másról, aki értékeli. Így nem elég arra figyelni, hogy elérjünk valamit, az sem mindegy, hogy azt bárki észreveszi-e. Érdemes ezzel külön foglalkoznunk. Különösen igaz ez olyan területekre, ahol a sikert nehéz mérni. Két példa a skála két végéről: könnyű mérni a sportteljesítményt, ma már századmásodperceket számolunk, de nehéz mondjuk megítélni, mitől kiemelkedő egy festmény és bóvli egy másik. Barabási Albert-László szerint utóbbi esetben nem az a fontos, pontosabban, nem az a legfontosabb, hogy egy mű hogyan készült, hanem hogy akik sorsáról döntenek, hogy ítélik meg. Ezért a művészeknek fontos a hálózata: a festőknek például hogy milyen galériákba érnek el. A kurátorok szava és az átlagember megítélése is eldöntheti egy mű sorsát: így lett mondjuk addig híres műből tucat, amikor kiderült, hogy csak a mester segédje festette. És fordítva. De azért lesz jobb is, szerencsére nem ez a siker egyetlen törvénye.
II. törvény: A teljesítmény korlátos, a siker korlátlan
Amikor a teljesítmény, főleg a teljesítménykülönbség nehezen mérhető, apró különbségek a teljesítményben is hatalmas különbségekhez vezethetnek a megítélésben. Mindenki tudja, hogy a golf első számú játékosa Tiger Woods. Ki tudja, ki a második? Na, ugye. Pedig Woods nem is mindenben a legjobb, de még így is: ő keresi a legtöbbet, ő szerepel a legtöbbet, neki van a legtöbb szponzorációs szerződése. Mert a teljesítmény korlátos: aki jól golfozik – vagy jól fut -, csak kicsivel jobban teszi, mint az előtte levő. Viszont a sikere sokkal nagyobb.
III. törvény: Alkalmasság × korábbi siker = jövőbeni siker
Mégis csak tudományos ismeretterjesztő könyvről van szó, ideje megismerkedni egy tudományos fogalommal is: preferenciális kapcsolódás. A képlet szerint ez az, ami az egyik legfontosabb összetevője a sikernek. Az Exploding Kittensről talán még Magyarországon is sokan hallottak: a Kickstarteren anno 10 ezer dollárt céloztak meg a macskás kártyajáték kifejlesztésére, végül 8 milliót szedtek össze, jó részét pár nap alatt. Miközben a Kickstarteren indított projektek 70 százaléka elbukik. Mi volt a titkuk? Az, hogy a projekt egyik gazdája már korábban is sikeres volt: az eredeti ötletgazda, Elan Lee (amúgy sikeresnek mondható számítógépesjáték-fejlesztő) összeállt Matthew Inmannel, az Oatmeal nevű képregény akkor már felkapott készítőjével. Márpedig a siker sikert szül, az Oatmeal rajongói a projekt elején csillagokba repítették a kártyajátékot – onnantól pedig már tapadt rá mindenki más is. Végül 200 ezer felett adományoztak a már régen összegyűlt projektnek.
IV. törvény: Míg a csapat sikere a sokféleségében és az egyensúlyában rejlik, a babérokat mindig egyvalaki aratja le
Ezzel már mindenki találkozott, nem? Egyszerűen úgy vagyunk bedrótozva, hogy az egyéni teljesítményt szeretjük díjazni, nem pedig a csapatmunkát. Az evolúcióval így alakult (hasonlóan ahhoz, ahogy vészhelyzetben az agyunk kikapcsol rengeteg felesleges ingert, és a ragadozóra, veszélyre koncentrál), így lehet, hogy egy csapatban nem az kapja az elismerést, aki a legtöbbet tett érte, hanem, aki amúgy is elismert. Egyszer már a Nobel-díj is félrement így. Lehet, érdemes meggondolni, dolgozunk-e együtt sztárokkal (bármilyen területen), de legalábbis, hogy mennyi ideig dolgozunk velük: egy ponton a váltás elismerést hozhat.
V. törvény: Ha kitartunk, a siker bármikor beüthet
Einstein egyszer azt mondta: “Aki 30 éves koráig nem alkot valami nagyot a tudományban, az már nem is fog”. Gondolhatnánk, hogy nem tévedt, a számok összességében ezt mutatták. Aztán kiderült, hogy utolsó munkája, amit kora egy öregedő vénember tévedéseinek tartott, mert saját korábbi elméleteinek hibáira is rámutatott, forradalmasította a fizikát. A kvantum-összefonódásról szóló munkája ma is leghivatkozottabb cikke. Mi a magyarázat? A kreativitásunk, ami sikerünk egyik tényezője, nem apad a korral. A produktivitásunk viszont gyakran igen. Viszont ha kitartunk – produktívak maradunk – a siker bármikor jöhet.
Lapozz bele a magazinba!
