A nemzet aranyai című dokumentumfilm immár csúcstartó a magyar dokumentumfilmek mezőnyében. A film a magyar vízilabda páratlanul sikeres időszakát, a három olimpiai aranyérmet nyerő válogatott történetét mutatja be. A 21 olimpiai bajnok közül Kiss Gergő és Varga Tamás volt a Forbes Legyél jobb! Napjának vendége, G. Tóth Ildával beszélgettek nemcsak a filmről, hanem személyes céljaikról is.
Kiss Gergely 14 évesen még rosszul volt egy iskolai szerepléstől, egy évvel később már a Komjádiban 2000 ember előtt játszott, 16 évesen pedig a válogatottban is bemutatkozott. Már az utánpótlás válogatottak tele voltak későbbi világklasszisokkal. „Ez egy nagybetűs csapat volt mindig, ez is volt az erőssége. A parton is megértettük egymást. Sokat jártunk el együtt szórakozni is” – mesélte Varga Tamás. Kissel sok időt töltöttek együtt az olimpiai falukban.
Benedekért nyertük meg az Eb-t, bosszúból
„Bárcsak lett volna rajtunk akkoriban egy fejkamera, hogy mindent fel tudjunk idézni, ami akkoriban történt” – mondta Kiss a dokumentumfilmről. Ennek egyik legfelemelőbb pillanata az, ami Benedek eltiltásáról szól. A legendás csapatkapitányt 1999-ben 8 hónapra tiltották el – ahogy Kiss visszaemlékezett rá: egy olaszok által dominált világszövetség épp úgy, hogy az akkor Rómában játszó Benedek a szezon végére visszatérhessen a klubcsapatába, de az Európa-bajnokságról, amit Firenzében rendeztek, lemaradjon.
„Bosszúból nyertük meg az Eb-t, amikor Benedek Tibi el volt tiltva. Annyira szerény volt, hogy azt mondta, ez a mi harcunk volt, ő nem vállalt benne szerepet, ezért nem jött le végül velünk ünnepelni. Ez is sokat elmond róla. A döntő után a nevét skandáltuk a medencében” – emlékezett vissza Kiss.
Kiss Gergely és Varga Tamás | Forbes Legyél jobb! Nap | 2023. nyár | Fotók: Fekete Csaba (26 kép)
A film előzetesét most is levetítették, de a Kiss és Varga számos alkalommal látta már, hiszen több állomásra elkísérték az alkotókat a film promóciós körútján.
„Libabőr még mindig, ha megnézem az előzetest – vagy ha az utolsó perceket látom. Ha csak meghallom a zenét a végéről, már libabőrös leszek. Eufórikus” – mondta Varga. Kiss azt emelte ki, hogy pályafutása bármelyik pillanatára gondol, szinte mindig libabőrös lesz.
„Elmondhatatlan eufóriában éltem végig az életem az első utánpótlás válogatott meccsem óta – egészen odáig, hogy azt mondhattam olimpikonként, micsoda csapatunk van!
Minden becsületesen dolgozó magyar embernek azt kívánom, hogy olyan munkatársai legyenek, mint nekem voltak abban a csapatban. A legnehezebb pillanatokban mindig arra gondoltam, hihetetlen milyen elszánt és tehetséges emberek vesznek körül. 13 éves korom óta libabőrös leszek, ha erre a csapatra gondolok.”
Kissnek nem voltak vizilabdások a családjában, a Szolnokon felnővő Vargának igen. Ő mellúszóként tűnt ki először, országos bajnokságról is voltak érmei, nagy jövő jósoltak neki. Aztán Szolnokon elvitték egy vízilabdameccsre. “Ott volt 2000 ember és tomboltak. Tomboltak minden egyes gól után. Magával ragadott. Akkor már jártunk versenyekre, úsztam faltól falig, de ez összehasonlíthatatlan élmény volt.” Akkor közölte is édesanyjával, hogy hétfőtől vízilabdázik. Tehetségével hamar kitűnt és felkerült Pestre.
21 olimpiai bajnok, de 21 emberi sors is
2003-ban egy felfokozott hangulatú, Honvéd-Vasas bajnoki döntőben összebalhéztak Kissel. Vargát el is tiltották. Kritikus volt ez az időszak, főleg a válogatott jövője miatt. Kibékültek és megbeszélték. Utána a válogatottban együtt 5 címet nyertek, köztük 2 olimpiát, 2 világligát és egy világbajnokságot.
„Az az egoizmus és öntörvényűség, amit addig képviseltem, nem volt járható út. Erre akkor döbbentem rá. Ha ez nem történik így meg, akkor lehet, hogy soha nem leszek olimpikon vagy világbajnok. Gergő nyitottsága is kellett ehhez, ezt mindig megköszönöm neki.”
Az új mentalitáshoz egy súlyos sérülés is kellett. „Két oldalról égettem a gyertyát. Vidéki gyerek voltam, aki felkerült egy sztárcsapatba” folytatta önkritikusan Varga. A sérülése miatt életmódot váltott, pedig 1998-ban még az is felmerült, nem folytathatja. Egy, a sportágért rajongó svájci orvos segített neki és gyógyította meg, ki is vitte magával Svájcba. Szigorú diétával kezdődött a közös munka.
„Müzliken és fehérhúson éltem 1-1,5 évig. Megcsináltam, mert tudtam, hogy mit akarok elérni.”
Kiss ma már mosolyogva emlékezett vissza erre az időszakra. „Felkerült Pestre, sok érdekes történt vele, vett egy öreg Porschét is. Mondtuk is neki, megzavarta a sok magas ház. Azt azért lehet tudni a vízilabdásokról, hogy este is jó csapatot alkottunk” – mondta Vargáról Kiss. Magáról azt mondta, szeret mindenhez 100 százalékosan állni, a pihenéshez és persze a bulizással is így voltak. „Ha este elmentünk szórakozni, nem álltunk meg 11-kor két tea után. Megvártuk, mikor felkelt a nap.”
Mint mondták, 21-en lettek olimpiai bajnokok, de ez 21 különböző sors is. A sikereket együtt érték el, de mindenkinek más volt az odavezető út.
Hogy lehet kiszállni?
„Az első és az utolsó edzésem között 35 év telt el” – mondta Kiss. Pályafutása végén a Honvédban nagyobb teret kapott, már a személyes projektjeivel is engedték foglalkozni, de még aktív volt. 42 évesen fejezte végül be, de még utána is járt edzésekre. A gyerekekhez a mai napig lejár, a medencétől nem tudott elszakadni.
A lányait ugyanakkor táncra és küzdősportra küldte, minél távolabb az uszodától. „Kevés kudarcaim egyike” – mondta nevetve arról, hogy aztán mégis vízilabdázni kezdtek a gyerekei. A közeg szűk, az összehasonlítás elkerülhetetlen, ettől akarta alapvetően megóvni őket.
Varga az utánpótlásban volt szövetségi kapitány (fiúknál és lányoknál is volt), nemrég döntött úgy, hogy egy kicsit félreteszi a vízilabdát. Most vállalkozóként próbálja ki magát. A Balaton-felvidéken, a Szent György-hegyen vett egy présházat, ahol panziót alakít ki (a munkálatok már tartanak). Nyártól már valószínűleg vendégeket is tudnak fogadni – vitorláztatással, lovaglással és akár vadászattal. Újdonsült cégtulajdonosként a legjobb helyről kap tanácsokat, felesége 30 éve vállalkozik Szegeden.
Kiss számos társadalmi ügyben ott van nagykövetként, de új projektje abszolút a vízilabdához köti, hiszen saját klubot indított.
„Gödöllőn építünk egy kis fellegvárat. Kicsik vagyunk még, de komoly célunk, hogy egy kettős életpályamodellt adjunk a gyerekeknek: sport és diploma. Ebben a sportág amúgy is erős.”
Hatéves kortól építik az életpályamodellt, ez újdonság itthon. Munkáltatói partnereket is keresnek, akiknél a sportolók elhelyezkedhetnek majd. A csapatsport sok olyat tanít meg, ami munkában is jól működik (önfegyelem, csapatszellem, céltudatosság), vonzó lehet a munkáltatóknak is.
Az utánpótlásról mindketten nagyon optimistán nyilatkoztak, szerintük a szövetség jó úton jár és ezt a sok aranyérem is igazolja az utánpótlás tornákról. Kiss ugyanakkor kiemelte, hogy minden generáció más, nem szabad az újakat hozzájuk hasonlítani. Azt is mondta, a múlt hibáiból tanult a szövetség, és ki is javítják azokat, persze javítanivaló akad mindig. Az elvárás ma már az, hogy a magyar vízilabda – pár kivétellel – ott legyen a dobogón. Ez nem volt mindig így, főleg a női szakágban volt mit kijavítani.
„Nem azért lettünk olimpiai bajnokok, mert tökéletesek vagyunk, hanem mert tanultunk a hibáinkból.”
