Hogy küzd meg az elakadással és az alkotói válsággal egy művész? Mi kell ahhoz, hogy sose apadjon ki az inspiráció kútja? Milyen apró, hétköznapi praktikák segítenek a kreativitás megőrzésében? A Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan és a Rossz versek rendezője, a VAN Filmzenekar frontember épp harmadik nagyjátékfilmjén dolgozik, így az ő életében különösen aktuálisak most ezek a kérdések. Nyolc gondolat Reisz Gábortól alkotásról, inspirációról, elakadásról.
1. A témád, az inspirációd ott van az orrod előtt
Gábor legfőbb inspirációs forrása a való élet, amiben, ha hátrébb lép, meglátja az igazi szépségeket. „Megtörtént pillanatokból, hallomásokból, személyekből merítek inspirációt, akik fontosak, vagy csak épp meglátom őket a villamoson. De a közélet és a hírek is foglalkoztatnak.”
2. Beszélgetni, beszélgetni, beszélgetni
„Az elakadásnak van néha teljesen konkrét, prózai oka, hangsúlyozás, a történetmegfogalmazás hiánya, ilyesmik. És van olyan, amikor egyszerűen túl sok időt töltesz valamivel ahhoz, hogy legyen reális képed arról, amit csinálsz. Ha elakadok, elmondom a feleségemnek. Elmondom egy-két barátnak. Elmondom az iskolai dramaturg-tanáromnak. Az őszinte, külső szem nagyon sokat segít.”
3. Ha jön az inspiráció, érdemes tágítani a képet
„Ha már van egy nyúlfarknyi ötletem, akkor elkezdek zenéket keresni, amik valamiféle hangulati rokonságban állnak a témával. Céltalanul játszom a gitáromon. Sorokat írogatok, amik talán versek, talán nem, tudja a bánat.”
4. Fontos a mentorok, a példaképek szerepe
„Több példaképem is van, ha egyet kell mondani, akkor Benedek Tibor vízilabdázó a fő. Mentorom pedig Schulze Éva dramaturg. A legutóbbi filmtervnél voltak négyórás beszélgetéseink, mindig úgy megyek el tőle, hogy most akkor megváltom a világot.”
5. A küzdéshez hit, hivatás- és kulturális missziótudat, valamint nagyon sok jó barát kell
„Én folyamatosan keresem az új dolgokat, a hagyományos kevésbé érdekel. Ez sok időt kíván és sajnos bele tudok csúszni ezekbe a köztes időkbe. A Rossz versek óta mostanáig nem forgattam nagyjátékfilmet. Ez a sok idő egyszer csak elkezdi emészteni az embert, mérhetetlen szorongást és önbizalomhiányt generál. A küzdéshez hit, hivatás- és kulturális missziótudat, valamint nagyon sok jó barát kell.”
6. A jó munkához kompromisszumkészség szükséges
„Én nem hiszek abban, hogy egy filmet egy az egyben le lehet úgy forgatni, ahogy az ember fejében van. Az alkotási folyamat része a folyamatos kompromisszumkészség. A nap sem ugyanúgy süt, de ez nem azt jelenti, hogy nem szabad megtervezni mindent.”
7. A kevésbé kreatív időszakokban új ingereket kell gyűjteni − akár a lakás négy falán belül
„Nagyon szeretem a régi filmeket, feltöltődés ilyen időszakban mozizni, vagy otthon zsibbasztani az agyamat. A legjobb dolog persze az utazás, új helyek és emberek felfedezése, de az húzós költséggel jár, nem igazán tehetek meg ilyesmit újabban.”
8. A gondolat és a tartalom fontosabb, mint a forma
„Az egyetem befejezésekor azt hiszem, kicsit sznob voltam sok mindenhez, és csőlátással csak a filmben gondolkoztam, ami hülyeség volt. A forma csak egy praktikus kérdés, egy körülmény, egy anyagi meghatározó, egy feltételrendszer, ami hat ugyan a tartalomra, de alapvetően a gondolat a lényeg minden esetben.”
