Az unatkozás sarkallja gondolkodásra az embereket. De aki ma unatkozik, az elkezd cicás képeket nézni.
Cal Newport, egy IT professzor a Georgetownon, szakmája ellenére sincs közösségimédia-fiókja. „Ezek a technológiai újítások függőséget generálnak. Az agy a pavlovi reflexhez hasonlóan az uanlom leghalványabb jelére is parancsba adja, hogy az ember kapja elő a telefonját. Azt a professzor sem tagadja, hogy az olyan oldalak, mint pl. a Facebook, segíthetik az embereket a kapcsolattartásban, fejlődésben, de szerinte ellehetetleníti azt, hogy valaki koncentrálni tudjon, vagy hogy igazán mélyen gondolkozzon – írja a forbes.com
A kreativitás elvesztése persze önmagában még nem jelent tragédiát – ha viszont figyelmetlenségből belecsapódunk egy szembejövő autóba, az viszont már igen. Egy tanulmány szerint 2014-ben (Amerikában) 3179 ember halt meg az utakon azért, mert másra figyelt a vezetés helyett, és 431 ezer ember sérült meg, szóval nem csak a mélyen szántó gondolatoknak tesz jót, ha megtanulunk a kütyük nélkül is létezni – hanem a túlélésünket is nagyban elősegíti.
A gyerekek különösen veszélyeztetettek. „Meg kell ismerkedniük a valósággal, még mielőtt a virtuális világot felfedezhetik” – mondja Alvaro Fernandez, a Sharp Brains egyik vezetője (alkalmazott neurológiával foglalkozó cég). Szerinte a helyzet kicsit olyan, mint az autóvezetés hajnalán: az emberek nem tudtak mit kezdeni a jelenséggel, a szabályok csak fokozatosan alakultak ki – kellett idő, amíg kiismerték.
Sokan mondják, hogy az emberek függenek a készüléktől ám ez nem igaz. Volt egy kísérlet, ahol a videojátékfanatikusokat vizsgálták, akik tényleg nagyon sokat játszottak – kiderült, hogy a függőség tüneteit csupán 2-3%-uk produkálta, a többség egyszerűen csak szeretett játszani, de semmilyen különösebb hatást nem váltott ki belőlük, ha nem játszhattak. Ez alapján valószínűsíthető, hogy az telefonnal is valami ilyesmi a helyzet – rajta vagyunk, de igazából le tudnánk tenni.
