Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

A covid elvette minden munkakedvünket. És most?

Úgy érzed, kiégtél? Nem vagy egyedül. Egy friss felmérés szerint – amelyben 46 ország 1500 lakója vett részt – a járvány tombolásával párhuzamosan többségünk általános és munkahelyhez kapcsolódó problémákkal is küzd. Ezek persze hatással vannak mentális egészségünkre és több módon is kiégéshez vezethetnek, például a kiszámíthatatlan munkamennyiség, a támogató közeg hiánya és a kontrollvesztettség érzése által. A szakértők szerint azonban mindez a munkáltatók és nem a munkavállalók problémája.

A Harvard Business Review felmérését 2020 őszén elvégzett egy felmérést, amiben főleg olyan szellemi munkát végzők vettek részt, akik részben vagy egészben távmunkában dolgoznak a járvány alatt. Közülük sokan arról számoltak be, hogy az alapvető igényeik kielégítése is gondot okoz számukra (20 százalék), magányosnak és izoláltnak érzik magukat (szintén 20 százalék), emellett csökkent elkötelezettségük a munkájuk iránt (10 százalék). Sokakat rosszul érintett az is, hogy nehezebben tudták szétválasztani a munkát a magánélettől, illetve jó néhány embert rosszul érintettek a megnövekedett munkahelyi elvárások.

„Az egész egy nagy rohanás. Nagyobb a nyomás, hogy termeljünk, és az időhatárok nincsenek tiszteletben tartva. Az emailek reggel fél hattól jönnek este tízig, hiszen mások is tudják, hogy úgysem mehetsz sehova. A család nélkül élő szingliknek még rosszabb, mert ők nem tudják azt mondani, hogy mennem kell gondoskodni a gyerekről” – mondta egy, a kutatásban résztvevő 36 éves marketinges. Egy 25 éves férfi arról számolt be, hogy bár nagyon szereti munkahelyét, és amit az képvisel, most minden megváltozott.

„Minden szórakoztató dolgot és kapcsolatot nehéz virtuálisan lemásolni, és az élet most olyan, mintha csakis a munkáról szólna, semmi másról.”

De nem csak rossz híreket hoztak az eredmények: néhány válaszadónak (22 százalék) kifejezetten javult az életminősége ebben az időszakban. Érdekes módon közülük legtöbben (9 százalék) éppen azt emelték ki, hogy most jobb egyensúlyt sikerült kialakítaniuk a munka és magánélet terén.

A lap egy másik cikkében a kiégés témájának szakértőit is megszólaltatta. Michael Leiter és Christina Maslach kutatók régóta úgy látják, hogy a kiégés a munkahelyek problémája és nem a dolgozóké. Véleményük szerint a világjárvány alapvetően nem változtatott a dolgokon, a kiégés továbbra is a kimerültség, a cinizmus, a csökkent hatékonyság szindrómája, de azt elismerik, hogy manapság egyre több embert érint a probléma.

„Az okok változnak. (…) A távmunka az introvertáltaknak áldás lehet, azoknak is, akik hosszabb időt dolgozhatnak így megszakítások nélkül és azoknak, akik utáltak ingázni. De a legtöbbek számára a kollégákkal való kapcsolatok és a napi rutinok megszakadása stresszforrások, és ezáltal nagyobb eséllyel vezetnek kimerültséghez” – mondták.

A globális különbségek kapcsán a kutatók kiemelték, hogy azokban az országokban, ahol sikerült alacsonyabban tartani a coviddal fertőzöttek számát, így Kínában, Japánban és Koreában, kevésbé jellemző a kiégéshez vezető okok megjelenése.

A szakmák tekintetében pedig elsősorban az egészségügyben dolgozók kimerültségét, kiégettségét emelték ki. (Arról, hogy már a covidhoz kapcsolódó kutatásokat végző tudósok is kiégtek, a Science is írt.)

COVID, Covid vagy covid?

Mit tesz most a jó vezető?

A leggyakoribb hiba, amit a munkáltatók elkövetnek a burnout-szindróma kezelésével kapcsolatban, hogy egyszerűen annyit kérdeznek meg dolgozóiktól: ki vagy égve? Ez a kérdés egyrészt tévesen feltételezi, hogy mindenki ugyanazt érti a kifejezés alatt, másrészt pedig nem ad információt a kérdezőnek arról, hogy pontosan milyen problémán kellene segítenie.

Annak megítélésében sem segít, hogy valaki valóban burnout-szindrómában szenved-e, vagy csak nem érzi magát eléggé hatékonynak, esetleg túlhajtotta magát, de még mindig elkötelezett. Ez utóbbi esetben például az embereknek szabadságra vagy a munkamennyiség csökkentésére van szüksége. Amikor azonban valaki valóban kiégett, azon a csökkent munkamennyiség nem fog segíteni, ráadásul a szenvedő fél nem a segítő szándékot fogja látni a lépésben, hanem a kompetenciái megkérdőjelezését.

Amit ehelyett a munkáltatóknak tenniük kellene a szakértők szerint: dolgozóik támogatása, amíg a helyzet nem javul, illetve a munkahely és a folyamatok újratervezése, hogy az fenntartható, hatékony és kielégítő munka-magánélet egyensúlyt tegyen lehetővé.

A kutatók szerint most különösen fontos, hogy

  1. az egyéni teljesítmények értékelése helyett a vezetők mindenkinek megköszönjék a munkáját, akár szóval, akár egy kis ajándékkal.
  2. a vezetők biztosítsák az őszinte, nyílt kommunikáció lehetőségét.
  3. a vezetők és cégtulajdonosok felismerjék és elfogadják, hogy egyes dolgozóik talán most más módokon végzik el munkájukat, mint korábban, és hogy bizonyos feladatok, amik a járvány alatt nem lettek elvégezve, azután is szükségtelenek maradnak.

Borítókép: Verno Ho, Unsplash

Oszd meg!

Arra fókuszálunk, hogy mi az emberek természetes erőssége, és a vezetőségi időnket arra szánjuk, hogy megpróbálunk lehetőséget találni nekik, hogy minden nap használhassák ezeket az erősségeiket.

Sheryl Sandberg, a Facebook ügyvezető igazgatója