Az Y-generáció nagyon szeretne vezetni, mást is gondol a vezetésről, mint korábban szokás volt, de mégis ritkán kerül – formálisan is – vezető pozícióba. Ennek több oka is lehet.
Az Y-generáció, vagyis az 1980 és 1995 között születettek nagy része egy kutatás szerint vezetőnek látja magát, viszont ilyen pozícióban jóval kevesebben vannak. Talán tévedésben élnek. Vagy pedig már haladóbb felfogásunk van a vezetésről. A témával foglalkozó Lindsey Pollak szerint „ez a generáció hiszi, hogy bármilyen pozícióban is van, képes vezetőként érvényesülni”.
De ha az Y-generáció tényleg a háttérből irányít, miért nem léptetik elő őket? Caroline Beaton, a Forbes.com külsős szakértője összeszedett hat indokot.
Slade Sundar, a Forte Interactive ügyvezető igazgatója szerint nem érdemes hetente 60-80 órát dogozni, mert az idő a minőség rovására megy. Ha csak a munkaórák alapján mérjük a dolgozókat, olcsónak tűnünk – kétszer annyi munkát elvégzünk fél fizetésért, miért léptetnének minket előre? Inkább adnak még több munkát. Egy másik kutatás szerint akkor a legvalószínűbb, hogy előléptetnek valakit, ha elvégez feladatokat olyan témákban is, amikkel eredetileg nem kell foglalkoznia.
Amikor azon gondolkozol, hogy egyensúlyozd ki az időd és a felelősséged, tedd fel magadnak a kérdést: hol tudod legjobban demonstrálni vezetői és problémamegoldó képességeid? Meg kell mutatnod, hogy képes vagy rá.
2. Közömbös vagy
Egy munkatárs – vagy végül is bárki – legkevésbé vonzó tulajdonsága, ha azt gondolja, hogy mindent tud. Ha inkább csak szeretnél sokat tudni – kezdj el kérdéseket feltenni. Guy Kawasaki híres marketinges szerint “Kérdezz jó kérdéseket, aztán fogd be. Ha hagysz másokat beszélni, ironikus, de rád fognak érdekes emberként emlékezni”.
És ezt csináld meg újra és újra. A jó vezetéshez az kell, hogy akarj olvasni és tanulni, nyitottnak lenni a témák iránt, szeresd, amiről beszélsz. Ha nem tudod, hol kezdj bele, kezdj el figyelni embereket, akik jók ebben. Járj órákra, tanulj meg nyilvánosan előadni, figyelj meg bonyolult beszélgetéseket.
3. Túl kedves vagy
A University of Notre Dame kutatói szerint a konfrontatívabb munkatársak éves szinten 18 százalékkal többet keresnek, mint a többiek, akik nem is kapják meg akkora valószínűséggel előléptetésüket. A kutatás szerint a konformista férfiakról azt gondoljuk, hogy rosszabb vezetők. Miért? Mert a jó menedzserek olyan emberekkel veszik magukat körbe, akik nem értenek egyet velük, szkeptikusak, és meglátják egy tervben a hibákat, mielőtt gond lenne belőle. Nem leszel attól jobb munkatárs, ha mindenben egyetértesz, igenis légy kritikus.
4. Nem vagy képzett
Az Y-generációból sokan azért nem lépnek előre, mert rossz tréningeket részesítenek előre. Például egy 2015-ös felmérés szerint ez a generáció nem tartja olyan fontosnak az írásbeli és szóbeli kommunikációs tréningeket – a munkaadók viszont folyamatosan ezeket tartják legfontosabbnak.
Először azonosítsd, hogy adott vezetői pozícióhoz milyen készségekre van szükséged, aztán találd meg, hogy tudod megszerezni ezeket. Ne félj segítséget sem kérni ebben, mondd el, mit szeretnél megtanulni. Persze, a munkahelyednek is biztosítania kell ezt. Ha szeretnél tanulni, de semmit nem adnak, ideje lehet váltani.
5. Nyomulós vagy
A munkavállalók gyakran azt gondolják, hogy ha folyamatosan a főnökeiken lógnak, az út a sikerhez. Valójában azonban a neurotikusság jele, ami nem hoz sikert a karrierekben, érzelmi instabilitással és vezetői potenciál hiányával jár. Sőt, bizonytalanságot is jelez, hitet önmagadban.
Néhányan közülük arra használják a munkát, hogy kielégítsék szeretetszükségletüket, de a menedzserek pont eltolják maguktól az ilyen embereket, így pont az ellenkezőjét érdemes csinálni, ha előléptetést szeretnél.
6. Egyedül vagy
Ha nem vagy oda a főnököd figyelméért, lehet, hogy az ellenkezője a problémád. Érdemes minél több kollégára figyelni, kikérni a véleményüket, inspirációt gyűjteni onnan – nem pedig azt gondolni, hogy egyedül is képesek leszünk menedzselni a karrierünket. Így sok ember egyfajta tanácsadói testületként működhet, nem kell kifejezetten egy mentort keresnünk.
Hiszen alapvetően társas lények vagyunk, az a legfontosabb tulajdonságunk, hogy tudunk tanulni másoktól.
