Bizonyára már neked is számtalanszor támadtak kétségeid az ügyfeleid vagy a tárgyalópartnered megbízhatóságát, őszinteségét illetően. Megbízhatok ebben az emberben? Komolyan gondolja azt, amit mondott? Ezekre a kérdésekre a választ a legtöbb esetben nem az illető szavai, hanem a testbeszéde és a viselkedése fogja megadni.
A testbeszéd az ember érzelmi állapotának külső leképzése. Egy gesztus vagy egy mozdulat rávilágít egy-egy pillanatnyi érzésre. A testtartásod, a gesztusaid, az arcjátékod vagy a hangszíned mind-mind arról árulkodnak, hogy mit gondolsz, és mit érzel valójában a másik emberrel vagy az aktuális szituációval kapcsolatban. Számtalan jele van annak például, ha valaki ideges, takargatni valója van, bizonytalan a szavaiban, próbálja elfojtani az érzelmeit, vagyis, hogy önmagával viaskodik. A hazugságvadászatban ennek a belső viaskodásnak a külső jeleit keressük. Ha képes vagy felismerni ezeket a sokatmondó jeleket, akkor hamar feltérképezheted a másik fél őszinte vagy megtévesztő szándékait is.
Íme az 5 leggyakoribb megtévesztő gesztus, amivel a tárgyalóasztalnál találkozhatsz:
- A szájrándulás. A leggyakoribb árulkodó jel, amivel találkozhatsz, a száj rándulása. Amikor nem értünk egyet a hallottakkal, a látottakkal, vagy ha egyszerűen csak nem tetszik valami, akkor azt tudattalanul egy arckifejezés formájában közöljük a környezetünkkel. Ez az úgynevezett „NEM arc”, ami egy egyszerű kifli formájú szájrándulásból áll, és azt a jelentést hordozza, hogy NEM! „Nem tetszik, nem értek egyet, nem hiszek neked, nem igaz!” Ez a kifli formájú szájrándulás nemcsak a hallgatónál, de beszélőnél is megjelenhet, ha ő maga nem ért egyet a saját szavaival! Sok esetben, ha valaki valótlanságot állít, akkor a hazug szavak kimondása után megrándul a szája. Ezzel azt az üzenetet közvetíti, hogy nem gondolta komolyan, vagy nem ért egyet azzal, amit mondott. Tehát, ha valaki úgy fogalmaz, hogy „megértem az álláspontodat” vagy „nincs ellenvetésem”, majd megrándul a szája, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem gondolta komolyan.
FONTOS! Ne keverd össze ezt az arckifejezést a „Nem tudom!”, vagy a „Fogalmam sincs!” arckifejezésekkel, ahol a száj rándulása mellett a szemöldök is felszalad a homlokon.
- A száj eltakarása. Amikor olyasmiről beszélünk, amiről tudjuk, hogy nem volna szabad, (tudjuk, hogy hazudunk vagy blöffölünk) akkor az agyunk tudat alatt arra készteti a testünket, hogy fojtsa belénk a szavakat és erre a legtöbbször a kezünket utasítja. A száj eltakarása a legszínpadiasabb jelenségtől egészen a legészrevehetetlenebb gesztusig is terjedhet. Néha csak pár ujjunkkal takarjuk a szánkat, máskor pedig az összeszorított öklünkkel vagy a tenyerünkkel. Minél jobban törekedik az agyunk a szavaink elfojtására, annál erősebb a gesztus. A legtöbben álcázzák a száj eltakarását azzal, hogy például a tenyerükkel végig simítják az állukat, az egyik ujjukkal megvakarják az orruk szélét, esetleg műköhögést is bevetnek.
- Az arc megérintése. Az arc gyors megérintése a száj eltakarásának egy „továbbfejlődött változata”. Ahogy öregszünk, úgy tudjuk egyre jobban kontrollálni a saját tudatalatti tevékenységeinket, így a testbeszédünket is. Ennek az egyik legjobb és leggyakoribb példája az arc megérintése. A hazug szavak kimondása előtt a kezünk elindul, hogy arra a pár szó erejére eltakarja a szánkat, de önkontrollal az utolsó pillanatban eltérítjük és lesz belőle egy orrérintés, egy szem sarkának megnyomása, vagy a száj környékének megérintése. Ha csupán egy apró érintésről van szó (és nem vakarásról vagy dörzsölésről) a szem, az orr, vagy a száj környékén, az nagyon nagy valószínűséggel a száj eltakarásának szándékára, így pedig hazugságra utalhat.
- A szem takarása. Ha a szem eltakarásának gesztusa beszélni tudna, akkor azt mondaná, hogy „Nem akarom látni a rosszat!”. Ha valami olyat látunk, ami nem tetszik, például egy balesetet vagy egy félelmetes jelenetet egy filmben, akkor ösztönösen eltakarjuk a szemeinket. Nem akarjuk látni, mert nem tetszik, amit látunk. Ha olyanok társaságában vagyunk, akiket a legszívesebben a hátunk közepére se kívánnánk, akkor próbáljuk „nem láthatóvá tenni őket” és hosszasan dörzsöljük a szemeinket, vagy elnyújtjuk, lassítjuk a pislogásunkat. Az embereknél akkor is megfigyelhető ez a sokat eláruló gesztus, ha valótlant állítanak. Tudat alatt ezzel fejezik ki, hogy nem akarják látni a saját „rosszaságukat”. Ha valaki blöfföl a tárgyalóasztalnál, akkor beszéd közben feltűnően többet takarja vagy tartja csukva a szemeit, mint általában szokta. A szem eltakarásának gesztusa számtalan formában megjelenhet például szemdörzsölés, szem környékének masszírozása, elnyújtott pislogás, a szem pilláinak csipkedése, vagy az arc végigsimítása formájában.
- A fülmarkolás. A száj és a szem eltakarásához hasonlóan a rossz, nem kívánatos dolgok kizárására irányuló manipuláló gesztus. Ha valaki beszéd közben a fülére vagy a füle köré teszi a kezét, esetleg a fülcimpáját húzogatja, azzal szimbolikusan próbálja „nem meghallani” a saját „rosszaságát”, ami a legtöbb esetben hazugságra utal.
Az üzleti életben való érvényesülés szempontjából kritikus, hogy legalább alapszinten ismerjük a testbeszédet, hiszen így a saját kezünkbe adjuk az irányítást.
