Vannak olyan mozdulatok, amiket összefoglaló néven önmegnyugtató gesztusoknak hívunk. Amikor idegesek, bizonytalanok vagyunk, esetleg kényelmetlenül érezzük magunkat bizonyos helyzetekben, akkor néhány önmagunknak szóló gesztushoz nyúlunk, hogy ezzel próbáljuk megnyugtatni vagy megvigasztalni magunkat. Ezek a mozdulatok nagyon látványosak, ezért fontos, hogy rögtön felismerd a tárgyalóasztalnál, és amennyire csak lehet, tudatosan te magad is kerüld őket.
Biztató ölelés önmagunknak
Ennek a berögzült gesztusnak a megértéséhez vissza kell tekintenünk a gyermekkorunkba. Amikor bizonytalanok voltunk, féltünk vagy ismeretlen körülmények közé kerültünk, akkor a szüleink vagy a rokonaink átkarolva magukhoz szorítottak, és így bátorítottak. Mind a mai napig, ha feszült helyzetekben találjuk magunkat, akkor sokszor ezt a megnyugtató érzést kívánjuk előidézni és átkaroljuk önmagunkat.
Többnyire nőkre jellemző az a mozdulat, hogy egyik karjukkal átnyúlnak a testük előtt, és a másikat kezdik szorongatni (általában a könyökük felett). Az önmagukban bizonytalan emberekre jellemző ez a gesztus.
A részleges karkeresztezés
Nagyon gyakori az a jelenség, hogy álcázni próbáljuk a bizonytalanságunkat és önmagunk átkarolását. Ennek a belső viaskodásnak az eredménye az a gesztus, amit részleges karkeresztezésnek nevezünk, aminek számos formája létezik. Férfiaknál figyelhető meg leginkább az a jelenség, amikor az egyik kezükkel megragadják a másik kezük fejét vagy a csuklójukat. Ugyancsak a szorongó férfi jellegzetes gesztusa, hogy dörzsölgeti a kezeit, igazítgatja az óráját, gombolgatja az ingujját vagy túlságosan lassan tisztogatja a szemüvegét. Minden olyan mozdulat, ami a karok törzs előtti keresztezésével jár, önmegnyugtatásra szolgál. Ezeket a mozdulatokat nagyon könnyű észrevenni, mert látványosan céltalanok és csak a feszültséget kívánják leplezni.
Természetesen a hölgyeknél is megfigyelhető a részleges karkeresztezés gesztusa karkötő, gyűrű tapogatása, az ujjak masszírozása vagy egy szimpla kézérintés formájában. Azonban ők ritkábban folyamodnak ezekhez a gesztusokhoz, mert ott van a retiküljük, amit két kézzel szorongathatnak, ha bizonytalanok.
Akadály létrehozása
Mindannyiunkban már igen korán kialakul az a reakció, hogy védekezésből elbújunk. Kicsi korunkban, ha veszélyt éreztünk, akkor tárgyak mögé (asztal, szék, szekrény stb.) rejtőztünk, és így oldottuk a feszültséget. Ma már, ha kényelmetlenül érezzük magunkat vagy idegesek vagyunk mások társaságában, akkor vagy a karjainkkal, vagy különböző tárgyakkal próbálunk szimbolikus akadályt létrehozni egymás között. Ezt megoldhatjuk egyszerűen úgy, hogy karba tesszük a kezeinket, ami szinte mindenhol a világban negatív és defenzív üzenetet hordoz. Azonban, ha bizonytalan helyzetekben valami a kezünk ügyébe kerül, akkor azt felhasználva, két kézzel magunkhoz szorítjuk, mintha mögé akarnánk bújni. Tudat alatt azt akarjuk elhitetni önmagunkkal, hogy a másik ezen a korláton nem juthat át. Akadályként használhatjuk a táskánkat, a laptopunkat, a jegyzeteinket, de akár még egy pohár vizet is.
Játék a kezünkkel
A leggyakoribb önmegnyugtató gesztus, amivel találkozhatsz, amikor a partnered az egyik kezével a másikat masszírozza, simogatja, dörzsöli, esetleg egymásra helyezi vagy összekulcsolja őket. Mind közül a leggyakoribb, amikor hüvelyujjával simogatva dörzsöli a másik kezét. Ha ezt a gesztust látjuk, akkor arra fontos odafigyelni, hogy a partnerünk a bőrét simogatja-e, vagy a körmét piszkálja. A köröm piszkálása nem az önmegnyugtatás, hanem az erős frusztráció jele! Fontos említést tenni még a kezek összekulcsolásáról is, mert nagyon sokan ezt a gesztust a magabiztosság jeleként azonosítják. Ez téves megfigyelés! A kezünk összekulcsolásával a bizonytalanságunkat közvetítjük, ujjainkat önmegnyugtatás céljából fonjuk össze.
Az üzleti életben való érvényesülés szempontjából kritikus, hogy legalább alapszinten ismerjük a testbeszédet, hiszen így a saját kezünkbe adjuk az irányítást.
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlen tükrözi a Forbesét.
