Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

3+1 okos módszer, amit a Google-től lestem el, de bármelyik cég használhatja

Nyilván elsőre az ember megrántja a vállát, a Google mégiscsak az egyik leggazdagabb és legnagyobb vállalat a világon, ahová simán elfér a T-rex csontváz, az uszoda, az ingyen menza és a házi csúszda az éves büdzsében. De azért csak ezekkel nem lehet megőrizni a világverő pozíciót, mert attól, hogy lecsúszhatok egy csúszdán és szelfizhetek egy fosszílival, még nem lesznek világmegváltó ötleteim.

3 napot töltöttem velük (San Franciscóban és Mountan View-ban) és menet közben ezeket az apróságokat lestem el, lényegében nem hatalmas dolgok, de sokat számítanak.

A 20%-os szabály

A cégnél van egy ilyen lehetőség, hogy a munkaidő 20%-ában az alkalmazott bedolgozhat olyan projektbe is, ami nem közvetlenül az ő munkaköréhez tartozik, de valamiért érdekli, esetleg van korábbi tapasztalata, és a meglátásaival hozhat némi pluszt. A külső szemlélő (pláne, ha segítő szándékkal érkezik) észrevehet olyan dolgokat, amiket azok már nem, akik egy ideje ugyanazzal a dologgal foglalkoznak. A módszert egyébként több kritika is érte már, de ettől függetlenül működik.

A közösségi alkotó tér

Ez az egyik személyes kedvencem. Aaron Cunningham furcsállta, hogy nincs egy közösségi barkácsoló hely a cégnél, úgyhogy szólt a főnökének, hogy csinálna egyet. Ebből lett a garázs labor (a garázs arra utal, hogy a Völgy nagy tech-cégei garázsokból indultak, és ezt a szellemiséget akarják megőrizni, a biztonság kedvéért pár autóalkatrészt is felvarázsoltak a falra), ide bármelyik Googler bejöhet, és barkácsolhat amit akar, akár a munkájához, akár otthonra. Az alkatrészeket a cég biztosítja.

 

dsc_0388-2

Aaron például épített egy drónt, amire felszerelt egy kamerát, és a kamera képét megpróbálta összkapcsolni a Google Glass-szal, a cég akkor éppen aktuális nagy dobásával. Pár nappal később kapott egy mailt a főnökétől, hogy legyen kedves befáradni hozzá. Bár azt hitte, hogy bajban van a drónröptetés miatt, kiderült, hogy az egyik X-projekt (a Google titkos projektjei) valami hasonlóval foglalkozik, és megkérdezték, hogy nem akar-e beszállni. Aaron visszakérdezett, hogy jó, de pontosan mibe, de azt a választ kapta, hogy „jelentkezz itt reggel, és megtudod”. Ebből lett aztán a Google Wings, Aaron két évet dolgozott a drónfejlesztői részlegen, azóta pedig a világszerte megalapított Garázsok munkáit koordinálja.

Tudd, mikor kell megölni egy ötletet, és nem neheztelni miatta.

Az innováció jó dolog, de nem mindig működik, és ezt még a Google is tudja. Vannak projektek amik egyszerűen nem fognak működni, bármennyire is ígéretesek, és a legfontosabb, hogy tudják elengedni és azt mondani, hogy ez nem jött be – itt pedig bejön a képbe a hozzáállás kérdése, az, hogy a projekt nem sikerült, nem azt jelenti, hogy az ötletgazda kudarcot vallott, hanem azt, hogy legalább megpróbálták. Nyilván ott, ahol korlátozottak az erőforrások, kevesebb pénz jut a kísérletezésre, és nagyobb a rizikó, de a hozzáállást akkor sem lehet pénzért venni.

+1

A 7 perces szabály

A menzán minden ingyen van, és mindenért sorba kell állni. A cégnél úgy vannak vele, hogy 7 perc elegendő ahhoz, hogy egy ötlet megfoganjon, nem kell kidolgozni teljesen, és a menza pont emiatt a legnagyobb találkozóhely is egyben. A kaja pedig ingyen van, és szinte bármit lehet kapni – indai, kínai, olasz, amerikai, thai, az udvaron foodtruckok – a lényeg az, hogy az alkalmazottnak ne kelljen időt pazarolnia arra, hogy rendel, vár.  Igen, az ingyen menza luxus (az Apple-nél például nincs is, pedig nyilván megtehetnék), de az elgondolás mögötte okos.

 

 

"Az oligarcha szó csak arra jó, hogy megsértsenek vele embereket."

 
Csányi Sándor, a leggazdagabb magyar