Szabadság, intimitás

Most akkor a koronavírus. Addig sem kell klímaszorongani és a populizmus terjedése, a menekültek áradata miatt aggódni. (Rád nem vonatkozó szorongás igény szerint kihúzható.) A vírus előnye, hogy közelebb van, […]

Bővebben

3 jel, ami alapján a főnököd pszichopata

Kevés dolog hozza össze annyira a csapatokat, minthogy a főnököt hibáztassák. Mindegy, mi a pozíciód, vagy mennyire vagy elkötelezett, egy ponton mindenképpen panaszkodni fogsz arról az emberről, aki a főnököd. Ez nem rossz dolog. Igazából ez teljesen normális csoportdinamika. Az igazság az, hogy a főnökök, vezérigazgatók hibáznak, vannak jellemhibáik, ahogy bárki másnak.

Ugyanígy igaz, hogy nagyon könny a dolgozókat hibáztatni, főleg, amikor nem ők azok, akiknek meg kell hozniuk egy fontos döntést. Általában a két dolog kiegyensúlyozza egymást.

Ettől még lehet baj

De az is lehet, hogy tényleg baj van a főnökökkel. Egy szeptemberi ausztrál kutatás szerint 261 megvizsgált amerikai vezérigazgatóból (CEO) nagyjából 20 százalék klinikailag is jelentős szintű pszichopatákra jellemző vonást mutat. Ez ugyanaz az arány, mint amit az amerikai rabok között találunk. Chris Myers, a Forbes külső szakértője azt írja, sokat dolgozott CEO-kkal, és nem lepődött meg a számokon. Szerinte a valódi kérdés az, hogy a CEO-k csak játsszák ezt a szerepet, vagy valódi pszichopata vonásokat mutatnak. A szerző szerint három jele van annak, ha tényleg probléma lehet.

Manipulálják az embereket, ahelyett, hogy vezetnék őket

Az emberek menedzseléséhez mindenképpen szükséges valamennyi manipuláció. Emberként nem szeretjük, ha megmondják nekünk, mit csináljunk, mindegy, hogy munkahelyről vagy magánéletről van szó. A jó menedzserek tudják, hogyan kell használni a megfelelő manipulációt, hogy segítsenek az embereknek maguktól eljutni a megfelelő következtetésekre, túllépjenek félelmeiken és a bizonytalanságon.

A pszichopaták viszont személyes hasznukra manipulálnak. Egymás ellen játsszák ki a csapattagokat, vagy a félelmeikre játszanak rá, hogy elérjék az eredményeket, amiket látni szeretnének. Ezek a viselkedések persze nem fekete-fehérek, inkább egy skáláról van szó. Az a lényeg, hogy egy vezető a legtöbbször hova esik rajta. Ha gyakrabban önző vagy agresszív, az rossz jel.

 

Másokat hibáztatnak, ahelyett, hogy magukba néznének

A szakértő szerint a jó önismeret  a legfontosabb jellemvonás, amit valaki kifejleszthet. Az, hogy magunkba nézzünk, és megvizsgáljuk, mi miért romlott el, alapvető az empátia kialakításához, amivel pedig valódi kapcsolatokat lehet kiépíteni.

A pszichopata CEO-knál viszont nincs meg ez a képesség. Inkább másokat hibáztatnak, sosem magukat. Sokaknál ez lesz a működés alapja, állandóan a csapatból cseszegetnek valakit, addig, amíg le nem lép, aztán mennek a következő áldozatra. Nem sok jó származik ebből.

Fogaskerekeknek látják az embereket, nem egyéneknek

Egy működő szervezetben a vezetők stratégiai erőforrásokként tekintenek a munkatársakra, akik hasznosak a szervezetnek, miközben felismerik értékeiket is, egyénként is néznek rájuk. A pszichopata CEO-k viszont tetszés szerint eldobható, cserélhető fogaskerekekként tekintenek az emberekre.

A jó és rossz vezető közti különbség ilyen helyzetekben néha sokkal nehezebb, mint azt elsőre gondolnánk. A CEO dolga, hogy döntéseket hozzon, amikor az embereknek nem sikerült elérni valamit, és hogy megvédjék a cég érdekeit. A jó vezetők viszont képesek megtalálni az egyensúlyt a céghez kapcsolódó felelősségük és a beosztottjaik emberi dolgai között. A pszichopaták viszont nem gondolnak emberként az alkalmazottakra, nem érdeklik őket a személyes dolgok, amikor felvesznek vagy épp kirúgnak valakit.

Nem észrevenni a valódi különbséget

Sok gyakorlat kell ahhoz, hogy valaki tényleg azonosítson egy igazi pszichopata vezetőt. A vezetők sokszor hibáznak, néha a skála végére kerülnek. De ettől még összességében nem problémásak.

Akik viszont állandóan másokat hibáztatnak, nem néznek magukba, nem tekintenek emberként a munkavállalóikra, nagy eséllyel tényleg pszichopaták.

Oszd meg!

Mert helyes ugyan, ha az ember felkészül a legrosszabbra, de bizonyosra mégsem szabad venni.