Ha csak egy zenei irányzatot kellene említeni, ami nagyot ment az elmúlt évtizedben, az sokak szerint biztosan a synthwave lenne. Az undergroundból mainstreammé vált műfaj különösen erős itthon, aminek hátterében a kulturális okokon túl egy fiatal producer is meghúzódik. Ő Quixotic, azaz Miklósy Krisztián, akinek neve világszerte ismerősen cseng a szcénában. Zenéi már több millió megtekintésnél járnak a Youtube-on, legújabb, egyébként értelmezhetetlenül kevés pénzből összehozott klipje pedig azt is berántja, akit eddig nem hozott különösebb lázba a 80-as évek. Interjú a Daft Punkról, Testarossákról, Presserről és az egyedi hangzású magyar ős-szintikről.
Miami Vice, Knight Rider, Vissza a jövőbe: a synthwave-et mindenki ismeri, legfeljebb nem tud róla. A szintetizátorok és a 80-as évekbeli groove-ok lágy találkozása a Kavinsky-féle Nightdrive után hatalmasat ment a világban, így itthon is. A hazai mezőny különösen erősnek számít, közülük is kiemelkedik a Quixotic néven futó produkció.
Alapítója, a hazai zenei élet egy karizmatikus figurája – aki külföldön talán még ismertebb is, mint itthon –, egy panelház kis lakásában írogatja zenéit és egyik legjobb számához hollywoodi látványvilágot meghazudtoló kisfilmet rendezett.
Amikor először beszélgettem vele, nagyon gyorsan feltűnt, hogy mennyire tudatosan megtervez minden kis részletet. Ez a tudatosság az interjú alatt is gyorsan átjön: videón beszélgetünk, de természetesen a hátteret sem bízta a véletlenre, a panelszobában feltűnik egy szintetizátor, egy Ferrari-modell, egy flamingós neon és még egy komoly magnókazetta-gyűjtemény is.
„Eddig hiába mondtam a rokonoknak, hogy mivel foglalkozom, de amikor megtudták a tévéből, hogy élek-halok ezért a korszakért, jött a hívás, hogy ki akarjuk dobni a régi bakelitjeinket, meg hogy van egy VHS-magnó. Azóta begyűjtöm tőlük ezeket a kacatokat, de meg kell azért válogatni, hogy mit hoz el az ember. A keresztanyám kazettáiból például megtudtam, hogy Lou Begának kettő albuma is volt. Szerintem az kettővel több, mint amire szüksége volt a világnak” – mondja, és e megállapítással nehéz volna vitatkozni.
Forbes.hu: Ki vannak találva a klipjeid és te is: a ruha, a haj, a neonfények, még a kocsid is. Hogy találtad ki, hogy te leszel Quixotic? És honnan jött a név?
Miklósy Krisztián: Sajnos ezt sem tudom röviden elmondani. Krisztián a nevem, de kicsiként ezt nem tudtam még kimondani, ezért Kikunak hívtam magam, ami anyáméknak annyira tetszett, hogy a gyerekkori VHS-anyaghoz apám csinált a Commodore-on pixelanimációt. Aztán az óvodában ezzel csúfoltak, és kitalálta az egyik haverom, hogy miért nem írom q-val, végül így lettem a gimiben már csak Q. Ehhez kerestem egy menő angol szót, és a quixoticon akadt meg a szemem a szótárban, aminek a jelentése a Don Quijote-ból jön, tehát spanyol eredetű. Ő egy reménytelenül romantikus idealista, tehát egy álomvilágban élő személyt jelent, aki túlidealizál mindent, ami nem felel meg a valóságnak – ez teljesen jól passzol magához a projekthez. Csak évekkel később tudtam meg, hogy a 80-as években olyan szleng szó volt, ami a gyors és egzotikus autókat jelentette, mint a Lamborghini vagy a Testarossa. Ettől eléggé kész voltam.
Forbes.hu: Mit gondolsz, ezt te is egy csomagként kaptad a gyerekkorból, és ezért ránt be mindenkit?
Nem feltétlenül csomagként kaptam, inkább én vagyok, aki csomagként árusítja. De extrákkal kell eladni magát a csomagot. Az már régen kevés, hogy valaki jó zenét csinál. A stílus túlszaturált, nehéz a sűrű tömegből kitűnni. Amikor csapatban léptünk fel, nem a többiek ellen, de mindig túl akartam tenni mindenkin. Csak hogy egy példát említsek, mindig egy strandlabdát dobunk be, amikor jön a pálmafás számom.
Fotó: Sebestyén László / Forbes
Forbes.hu: A te fogalmaid szerint mi az a synthwave és hol vannak a gyökerei?
Senkitől sem áll távol, amit csinálunk, csak egy kis underground szubkultúrának indult. A 80-as évek zenei forradalma abból állt, hogy rengeteg új szintit találtak föl és gyártottak le. Mind a popzenében, mind a filmzenében elkezdtek aktívan használni, felváltotta az analóg hangszereket. A legnagyobb metálosoktól Hollywoodig mindenki használta ezeket. Ennek eredményeképp megszületett egy hangzásvilág, amit ma a syntwave hivatott újraéleszteni.
Forbes.hu: Csak a hangszerben rejlik a zenei gyökere? Ezért van benne a zenei memóriánkban?
És a filmzenék miatt. Jean-Michel Jarre, Vangelis, Mike Oldfield vagy John Carpenter filmzenéin tömegek nőttek föl. És ne felejtsük el a Knight Rider zenéjét sem. Gyerekkoromból emlékszem, ahogy megérkezik Michael Knight bárhova a kocsival, kiszáll, kezdődik az akció, és jönnek azok a hamisítatlan 80-as évekbeli effektek. Ez beleivódik az emberbe. Ez egy ciklikus dolog, aki akkor volt gyerek, most érte el azt a felnőttkort, hogy benne vannak egy aktív alkotói folyamatban. Például a Stranger Things rendezői is ezeken nőttek fel és egyértelműen látszik, hogy a Spielbergtől kezdve az Alienen át, tisztelettel, de majmolva másolják, és tömik tele easter eggekkel. (Easter egg vagy húdvéti tojás: rejtett üzenetek vagy funkciók, melyeket filmekben, könyvekben, videojátékokban, CD-ken vagy DVD-ken találhatunk meg – a szerk.)
Forbes.hu: Hol a legerősebb a műfaj? Kik a legjobbak?
Nekem a két etalon a francia Carpenter Brut és az amerikai The Midnight. De a nagyok közé tartozik a Perturbator, a Gunship, a Dance with the Dead. Közülük jó pár francia. Nem tudom, hogy mi a trükk Franciaországban, de ők olyan, mint egy nagy család.
Forbes.hu: Ők voltak az elsők, akik zeneileg feltámasztották a 80-as éveket?
Nem, a 2000-es évek környékén már a Daft Punk és a Justice nevű francia french-electro vonal is ezzel operált. Egy másik alfaj a nu-disco, nevéből adódóan a diszkósabb vonalról közelített, de a szintis hangzásokat ugyanúgy belevitték. De mindez nincs annyira beskatulyázva, mint mondjuk a dubstep.
Pont azt szeretem a 80-as években, hogy iszonyat nagy diverzitás van benne, a metáltól a popzenéig mindenki alkalmazott mindent, és ez fordítva is igaz. Michael Jackson is meghívta Van Halent szólózni az egyik popszámba.
A két stílus teljesen távol állt addig egymástól, de ez egy olyan évtized volt, ahol ezek belefértek. Ebből egyébként készült átdolgozásom is.
Forbes.hu: Mi volt az első synthwave-sláger?
Az első mainstream sláger valójában nem is synthwave a keménymag szerint, de az a Kavinsky Nightcall-ja volt, a Drive című szám főcíme. Ott volt azon a válogatáson, azon a soundtrack-en a College A Real Hero című száma, ami szintén egy tipikus synthwave-dal. De a Nightcall lett igazán nagy sláger, és amikor beültem a moziba, én is erre mondtam azt, hogy na ez az. Ránéztem oldalra a barátaimra, hogy innentől ezt akarom csinálni.
Forbes.hu: A Nightcall egy hangulatos szám, nem véletlenül ihletett meg sokakat.
Igen, és annyi kis kulisszatitok, hogy azt nem is Kavinsky írta, hanem a Daft Punk egyik tagja, Guy-Manuel de Homem-Christo.
Forbes.hu: Másodszor hangzik el a Daft Punk neve. Mit éreztél, amikor megláttad, hogy nincs többé a francia robotember-zenekar?
Öt éve teljesen inaktív a csapat, így annyira nem lepett meg. Tudom, hogy ez klisésen hangzik, de ha nem lett volna Daft Punk, nem lenne az, amit most csinálok. Ha volt olyan kazetta, amit szanaszét hallgattam, az a Homework volt. A nagybátyám átmásolta a teljes albumot magnóra, azzal jártam még suliba is. Ez volt, meg Fatboy Slim albuma, amivel beindult az elektronikus zenés megőrülés.
Forbes.hu: Tehát már a 90-es években elkezdődött, de eltelt legalább 12 év a Kavinsky-féle Nightdrive-ig. Ennyi idő kellett, hogy rátalálj a saját stílusodra?
1985-ös vagyok, tizennégy évesen, 98-ban kezdtem kazettás válogatásokat csinálni a hétvégi Juventus Mixekből. Innen indult a DJ-vonal, bele akartam kezdeni, de nem volt semmi eszközöm. Aztán 2000-ben egy PC Guru-melléklethez volt egy program demója mellékelve, a Fruity Loops, amit egy osztálytársammal telepítettünk és suli után mindig azon szórakoztunk. A német techno-ra feküdtem rá. Már amennyire tudtam, nulla zene képesítéssel, borzalmas is minden anyag, ami akkor született, három album van eldugva valamelyik régi vinyómon.
Fotó: Sebestyén László / Forbes
Forbes.hu: Ki felel a Quixotic-arculatért?
Az összes grafikai anyag saját, kivéve az albumborítót, meg most a filmposztert, amit most rábíztam egy nálam is sokkal ügyesebb srácra, The Sonnyfive-ra. De minden másért én felelek. Ez plusz meló természetesen, kényelmesebb lenne, ha nem nekem kellene kitalálni minden egyes event arculatát, viszont így egy kézben tudom tartani. Aki rákeres a produkcióra, az látja, hogy itt egy erős, egységes imidzs van, amiért a nagy zenekarok egy halom pénzt kifizetnek.
Forbes.hu: Ebből is élsz? Vannak ilyen munkáid?
Nem, de előfordul. Egyébként sokáig a fotózásból éltem. Ennek az a története, hogy a hobbi DJ-zés és producerkedés mellett fiatalon nem volt semmi komolyabb fellépésem. Aztán Londonban dolgoztam egy évig bártenderként és félretettem egy kis pénzt, hogy vegyek egy tükörreflexes gépet, úgyhogy mellette elkezdtem stockfotózni. Érdekes, hogy ahogy abbahagytam, a passzív jövedelemgörbe úgy ment le, ahogy elkezdett felmenni a zenekaré. És emellett még a bulik, egyre nagyobb, egyre jobb helyeken, egyre jobb pénzekért lehetett elvállalni.
Most már a zenélésből élek, és ha nem lenne jövedelmem a Spotifyból, bajban lennék.
Hála Istennek nemzetközileg még mindig ismertebb a zeném, mint itthon.
Forbes.hu: Ezzel egy hosszú sorba tartozol.
A Yonderboi biztos ide tartozik, Lazerpunk kollégám is elég jól pörög. Itthon talán nem tudna egyedül megtölteni egy helyet, de ő volt már amerikai meg európai turnén is. Oké, nem nagyzenekaros turnén, de akkor is elmondhatja, hogy megcsinálta a világ körüli fellépéseket. Ja és Shane 54, Császár Előd volt, aki csinált egy jó külföldi karriert producerként.
Forbes.hu: Mikor és hogy jelent meg először a műfaj itthon? Volt egy saját, hazai fejlődési pályája?
Az első három ősmegjelenés még a 80-as években történt, Presser Gábor Electromantic albuma, a P.R. Computer zenéi és Benkő László Lexikonja.
Közös pont bennük, hogy mind a három a magyar gyártású, Szalay fivérek csodaszintijével készültek, aminek a mai napig teljesen egyedi hangzása van.
Forbes.hu: Mit kell tudni erről a magyar csodaszintiről?
Azért építették, mert nem tudtak beszerezni olyan szintiket, amiket Amerikában használtak. Ezért két fizikus kiszámolta, hogy hogyan kell megcsinálni az áramköröket úgy, hogy szintihangja legyen. Annak idején ez körbement a zeneiparban és a nagyok megírták a maguk klasszikus albumukat. Én ezt hívom ős-synthwave-nek, imádom azt a pár lemezt, amiben megszólalnak, mert annyira egyedi hangzása van.
Forbes.hu: Milyen most a hazai közeg?
Kiemelkedően sok producer van itthon, de volt egy olyan választóvonal, hogy elfáradt a hazai közönség, nem tudtunk hónapról hónapra újat mutatni.
Benne van a levegőben évek óta, hogy a synthwave halott, ami részben igaz, mert a nagyok megírták a klasszikus albumokat, de közben túlszaturált lett a stílus.
Forbes.hu: Gondolom, ezért is fordultál a zenekaros irányba. Mit kap az, aki elmegy a bulidba?
Két éve fogalmazódott meg bennem a Stranger Synths sorozat koncepciója, hogy olyan bulit csinálok, ami a synthwave mellett tele van régi klasszikusokkal és mostani zenékkel, viszont mindegyik 80-as évekbeli hangzású remixben tálalva. Hála Istennek bejött a koncepció, mert azóta jóval nagyobb közönség előtt tudok játszani. Aki eljön az ismert számokért, annak valószínűleg meg fog tetszeni, van vizuál, viszünk Nintendokat, régi játékgépeket, mindenki megkapja ezt az időutazás-hangulatot tömörített változatban egy éjszaka erejéig. De emellett aki tiszta synthwave-re vágyik, az megkaphatja a zenekaros koncertjeimen, ahol Czifra Miklós gitárossal és Baracskay Rita szaxofonossal kiegészülve adom elő a saját dalaim.
Forbes.hu: Milyen a látvány?
Ezek összeollózott montázsok, régi reklámok, grafikai betétek, filmjelenetek, teljesen össze-vissza, ezért végig leköti az embert. Néha vicces, hogy mi jön ki a zenére, például van egy horror-montázs, ami ha valami tinglitangli lájtos dal alatt jön, akkor külön poén, hogy éppen mészárolnak, és közben lágy éneklés van meg lassúzás a tánctéren.
Fotó: Sebestyén László / Forbes
Forbes.hu: Mi az oka annak, hogy a klipek nagyon gyakran valamilyen autós jelenetet ábrázolnak. Miért kötődik ez a műfaj nagyon az autózáshoz?
Jó kérdés. Annyit tudok, hogy van egy olyan alműfaja, hogy outrun, amibe a Highway Violence is tartozik. A stílus a Sega játékáról kapta a nevét, aminek egy klónja egyébként a klipben is feltűnik. Az eredeti játékban semmi más nem történik, csak autókázol egy Ferrarival. Biztos valaki meg tudja magyarázni, mik azok a hangszínek, amiért szeretjük. Olyan a hangulata, hogy imádnak rá vezetni, én is nagyon szeretek, mondjuk komolyzenére is. Az MX-5-ös Mazda előtt egy 190-es Mercim volt és azzal dugóban a Bartók, legnagyobb chill. Mintha valami cár lettem volna, nem lényeg, hogy fél órája állok a pirosnál, a legnagyobb nyugalommal hallgatom a hegedűket a dugóban.
Forbes.hu: És ha már autók: beszéljünk egy kicsit a Highway Violence című számodhoz készült klipről, ami nem is klip, hanem inkább kisfilm.
Kezdem az elejéről. Évek óta sok helyről kerestek, hogy klipet kellene csinálni. Mindenkit azzal ráztam le, hogy nincsen rá pénzem, és amit elképzelnék, az túl nagy volumenű. A zenélés és a grafika mellett ugyanannyira vagyok filmőrült. Olyan audiovizuális élményt nyújtottam eddig is a bulikon, hogy ha ez sima kezdőzenekaros bemutatkozó imidzsklip lett volna, az nem méltó a Quixotic jelenlegi pozicionálásához. Nagyobbat álmodtam mindig is.
Forbes.hu: És hogyan álltál neki mégis?
Tavalyelőtt év végén megkeresett a Mihaszna Film csapata, Nagy Viktor és Lerch Peti, hogy ragaszkodnak hozzá, hogy megcsinálják az első klipem. Ismertem őket, láttam őket munka közben, erősek VFX-ben, nem mellesleg zenélnek is. Nem igaz, hogy ingyen meg lehet csinálni egy ilyen klipet, de aki megnézi reálisan, legalább tízmillióra saccolja a büdzséjét.
Forbes.hu: Olyan, mintha egy hollywoodi stúdióban készült volna. Hogyan csináltátok meg szinte nullás költségvetésből?
A nulla forinttól messze van, de nem nagy költségvetésű. Ha összeszámolom, hogy mennyit költöttem az autókra, a klipre, azért olyan kétmillió forint körül legalább. De abban nincs benne jópár milliónyi munkadíj és rengeteg szívesség ára. Volt, amiért persze fizetni kellett, mint a Knight Rider kocsija vagy a Dallas Étterem, de ezeket is hosszas emailezés után kedvező feltételekkel sikerült elintézni.
Forbes.hu: Miért épp a Highway Violence? Miért nem a még ismertebb Palms című számodhoz csináltátok meg ezt a klipet?
Pontosan azért esett ki első körben, mert csak akkor lenne hiteles, ha legalább Miamiban vagy valami pálmafás helyen forgattuk volna.
Forbes.hu: Mi volt az alapötlet?
A koncepció az volt, hogy egy játékgépen játszanak és a filmbeli jelenetek váltakoznak, azok a pályák, különböző filmek jelenetei, erre kellett valahogy egy logikus történetet kreálni. Amikor legközelebb találkoztunk, már egy hétoldalas forgatókönyvvel jelentem meg. Korábbi klipeknél kábé egy cetlit kaptak, mint instrukciót, hogy mi a zenekar ötlete. Ez is olyan, mintha felvágnék, de büszke vagyok rá, hogy megírtam egy rendes forgatókönyvet. Szabadjára engedtem a fantáziámat, úgy voltam vele, hogy odaadom nekik, és majd kihúzogatják, ami lehetetlen. A VFX-es Viktor meglepetésemre annyit mondott, hogy szerinte kivitelezhető minden, megcsináljuk.
Forbes.hu: És tényleg. Hogy szerezted meg például a Ferrari Testarossát?
Úgy, hogy küldtek egy random Instagram-profilt, hogy van valakinek egy Testarossája.
Ráírtam Instagramon, hívjam föl, annyit mondott, hogy eddig hülyegyerek rapperek próbálkoztak nála, nekik nem adná, de a 80-as éveket imádja, egy darab Miami Vice-os CD van benne, amin a Phil Collins-féle In the Air Tonight megy oda-vissza. Szóval nyomjuk.
Lementünk Salgótarjánba, csávó azóta is mondja, hogy élete legjobb napja volt a forgatás. Amivel foglalkozom, annyi embernek közös nevező, gyerekkori álom, hogy szívesen segítettek. Azok is át tudják élni, akik nem is éltek akkor.
Fotó: Sebestyén László / Forbes
Forbes.hu: A helyszíneket is te találtad?
Közösen ötleteltünk róla, de előkészítettem mindent. Mindig úgy ment, hogy megszereztem a kocsit, és akkor nekiálltunk helyszínt keresni. A kocsik tulajdonosai azt mondták, hogy oké, de ezért nem akarnak felutazni Budapestre. Akkor jött az internet csodája, ott a Street View, és a környéken kellett találni valamit, ami elhazudható Amerikának. Az volt a kihívás, hogy ha megnézi egy külföldi, ne tűnjön fel neki, hogy ezt valahol Kelet-Európában veték föl.
Forbes.hu: És gondolom, nem is nagyon tűnik.
Kaptam a totalcaros Karottától is egy ilyen dicséretet, hogy nyugatinak, amerikainak érződik a produkció. Ez a legnagyobb elismerés, mert az elejétől fogva ezen dolgoztunk. Kiderült, hogy nem csak nekem volt ilyen gyerekkorom, nem csak nekem volt az álmom, hogy Marty McFly legyek.
Forbes.hu: Hogy jött például a nyitójelenet ötlete, miért pont a Lágymányosi híd?
Tipikus amerikai filmnyitás, hogy egy kocsi megy át a hídon. A nyitó shotra eredetileg az volt az ötletem, hogy egy teleobjektívvel vesszük úgy, hogy nem látszott volna a környezet. De a Müpa tetejére végül nem tudtunk feljutni éjszaka, ezért drónnal vettük fel, de nem bánom, mert szerintem így még jobb lett. A híd piros, színben is harmonizál az autóval, és jó hideg kék fényei vannak, tehát nem ez a ronda sárga budapesti fény, amiből felismered, hogy az alsó rakparton vagy. A Kopaszi-gáton a Mol-torony, az új épületek, az egésznek kicsit Los Angeles-i downtown hangulata van. Abból a szögből, ahol fel van véve, lehetne bárhol a világon. Csináltunk a másik irányból a napfelkeltével, de akkor ott már a Soroksári utat látod, ami már nem adja Hollywoodot.
Forbes.hu: Hát nem. És hol vettétek föl a sivatagi jelenetet? Ha nem mondod, hogy ez is itthon készült, nem hiszem el.
Az összes forgatási napon történt valami csavar. Egy ismerősöm egyszer fölrakott néhány képet egy sivatagról és be volt alá taggelve, hogy Fót. Teljesen olyan, mintha Nevadában lennél, nem hittem el. Ezért másnap kimentünk terepszemlézni, mondom ezt simán el lehet alibizni sivatagnak. Azóta a Commando Ninja indie-film rendezője rám írt, hogy hol van ez, mert ő nem tud arról, hogy Európában lenne sivatag, és egyébként gratulál. Akkor kerestem a szavakat, mert én eddig azt a filmet úgy néztem, hogy ez az etalon, amit független rendezőként össze lehet hozni a témában.
Forbes.hu: Jurasic Park, Miami Vice, Mad Max, Knight Rider, Vissza a jövőbe: brutális mennyiségű kulturális referencia van ebben a klipben. Van, amit tényleg csak a nagyon figyelmesek vesznek észre?
Van egy parkolós jelenet, amit a Savoyában vettünk fel. Azért hiszed el, hogy bármelyik amerikai városban lehetne, mert aki a T-1000-est alakítja, van egy amerikai rendőrautója, beírt az amerikai csoportba, hogy lesz egy forgatás, guruljanak le. Beálltak egymás mellé és kész volt a helyszín. Egy modern autót kellett csak kicserélni, abból lett egy CGI Lincoln limuzin, amivel Bruce Willis érkezik a Nakatomi Plaza-hoz a Die Hardban. De ezt csak az szúrja ki, aki megállítja vagy lassítva nézi.
Forbes.hu: Kontrollmániás vagy kicsit?
Van egy ilyen maximalizmusom a Quixoticnál, amit le kell küzdenem, hogy nem tudom sokszor elengedni a dolgok kezét. Sosincs kész egy zene vagy egy klip, ez egy visszatérő dolog. Itt-ott észrevehető, hogy nem hollywoodi kamerákkal készült és nem mindenhol van meg a tökéletes élesség. De ha ilyen problémákat meg akar oldani az ember, egy nullával többe kerül az egész produkció és nem biztos, hogy megéri. Mentségünkre szolgáljon, hogy még a legnagyobb rendezők is inkább benne hagyják a kicsit életlen felvételt, ha a színészi alakítás olyan.
Fotó: Sebestyén László / Forbes
Forbes.hu: Elképzelhető, hogy a zene helyett a filmipar felé fordulsz?
A filmezés is ugyanannyira érdekel, mint a zene, csak eddig nem volt alkalmam kipróbálni magam benne. Ez a kisfilm szerintem egy jó belépő és jövőbeli referencia lehet. De kettő amúgy nem zárja ki egymást, sőt filmzenét is szívesen szereznék.
Forbes.hu: Gyerekkorodban meghatározó élmények voltak a filmélmények és zenék, vagy újra fölfedezted a szépségét?
Is-is. Az az érdekes, hogy sok olyan dolog van, ami történt velem gyerekként, és most felnőttként raktam csak össze a képet. Én nem vagyok igazi 80-as évekbeli srác, akkor még kis csecsemő voltam. 85-ben születtem és a rendszerváltás miatt hozzánk a 90-es években jutottak el az amerikai filmek videokazettái, minden mennyiségben.
A 80-as évek nálam a Jurassic Parkig tart. Még nagymamámmal néztem meg moziban, amibe azért elég erős belegondolni.
Én ebben éltem a gyerekkoromat és egy hosszú útkeresés után tértem vissza. Anyámék Commodore-oztak, amikor gyerek voltam, és ők mondták, hogy a második szavam a joystick volt. Az, hogy ilyen kocka vagyok, meg a filmek, ez mind oda vezethető vissza, hogy milyen gyerekkorom volt.
