A magyar iskola nem hatékony, de a hatékonyságnak nem a pedagógus-diploma a feltétele – mondta a Forbes.hu-nak Halácsy Péter, a Budapest School magániskola-hálózat alapítója. Viszonylag sok tanár tanít Magyarországon, de annyira leterheltek, hogy mégis tanárhiányról beszélhetünk. Működik-e a BPS-modell vidéken? Mitől lesz minőségi az oktatás?
Egy 2015-ös videóban azt mondta, ha Ön lenne az oktatási miniszter, azonnal lemondana, mert nem tudja, mi a helyes irány. Azóta több mint hét év tapasztalata gyűlt össze. Most mit tenne, ha miniszter lenne?
Most is lemondanék, és ha lenne lehetőségem, inkább nagy társadalmi diskurzusba kezdenék. Amíg nem beszélgetünk egymással és nem alakulnak ki konszenzusok, addig mindegy, hogy miniszterként mit csinálnék. Attól tartok, hogy bármit csinálnék, tízezer ember az utcára menne és a lemondásomat követelné. Ha lenne lehetőségem, inkább nagyon sok pénzt fizetnék újságíróknak, polgári köröknek, civil szervezeteknek, önkormányzatoknak, kormányzati szerveknek, hogy sok beszélgetés legyen szülők, tanárok és diákok között. Politikusként ezt nem lehet megcsinálni.
De mégis, mi lenne az első három gyakorlati lépés, amivel jobbá lehetne tenni a magyar közoktatást?
Tényleg nem akarom kikerülni a kérdést, hanem azt mondom, hogy legyen ez az első lépés! Mert mi kikerüljük a társadalmi diskurzus kérdését.
Mit gondolunk arról, hogy Magyarországon a gyerekek heti 35 órát vannak az iskolában, viszont tök jó, hogy szülőként nem kell négy előtt a gyerekkel bajlódni?
Fontos-e az érettségi, ahol tilos technológiát használni és együttműködni? Miért van tanárhiány Magyarországon, amikor egyszerre az egyik legtöbb tanárt foglalkoztató oktatási rendszerünk van Európában? Németországban kevesebb tanár jut egy gyerekre.
Én egyet tudok: a magyar iskola nem hatékony. A pénzt, a tanárok idejét és a gyerekek figyelmét mindenféle hülyeségre szórjuk el, mert rosszul strukturáljuk a munkát. Az említett kérdésekben nincs konszenzus, mint ahogy abban sem, mi a minőség, mikor vagyunk boldogok. Azt mindenki látja, hogy valahogy nem elég minőségi az oktatás, de pontosabban nem beszélünk ezekről a kérdésekről.
A felháborodás akadályozza ezt a párbeszédet?
A felháborodás definíciójából adódóan nem egy alapos érvelés, hanem egy erős érzelem. Ahhoz szükséges, hogy kikényszerítse a beszélgetést, mert ma nincs. De arra is készülnünk kell, hogy nem elégséges a felháborodás. Jönnie kellene a vitáknak, érveknek, tervezésnek, priorizálásnak. Sok meló lesz.
Egyszer egy kerekasztal-beszélgetésen azt mondtam, hogy lehet, hogy nem pedagógus-diplomás embereket is be kellene engedni az iskolába. Például egy mérnök is tud izgalmas dolgokat mondani, pedagógus-diploma nélkül! Tanárképzést vezető emberek erre rögtön azt mondták, hogy én „deprofesszionalizálom” a szakmát. A minisztérium pedig hallani sem akar erről, szerintük öt év tanárképzés a szükséges feltétele a tanításnak.
Egy délutáni jógaóra miért nem számít tornaórának?
Miért lehet technikumban öt hét képzés után szakmai órát tartani, és miért nem kell öt év pedagógusképzés, hogy egy felsősnek szövegértést fejlesztő foglalkozást tartsak?
Magas küszöb, alacsony léc
Mennyire nehéz egy magániskolába tanárokat toborozni? Van elég tanár a Budapest Schoolban?
A Budapest School egyik előnye munkahelyként, hogy nálunk az életpálya-modellhez a portfóliót nem kell megcsinálni, bizonyítványt nem kell körmölni, tanmenetet nem kell szeptemberben leadni, mint egy állami iskolában. Ja, és ha valami nem tetszik, nem fogom kirúgni a tanárt, mondván, „nem tehettem mást”. Ezek már vonzóvá teszik az állásajánlatot, sajnos nem annyira magas most a léc a tanári munkaerő-piacon.
Nálunk van elég tanár, de a nagy kérdés most nem az, hogy van-e elég tanár, hanem az, hogy lehet-e kevesebb tanári jelenléttel ugyanezt a minőséget hozni, és mit lehetne kivenni a tanárok kezéből, hogy kreatív idejük szabaduljon fel. Kevesebb és kevésbé leterhelt tanár kell egyszerre. Duplán komplex kérdés. Ehhez struktúrát kell váltani.
Szerintem az egyik megoldás, hogy több pedagógus-asszisztens kell. Egy osztályfőnöknek nem az a legnagyobb értékteremtő feladata, hogy kézzel bizonyítványokat ír és aláír, vagy dolgozatokat szed be.
Az iskolába jelentkezők között tartható az az arány, hogy a szülők 80 százaléka támogatói tandíjat fizet, a diákok 20 százaléka pedig ösztöndíjas?
A jelentkezők között nem 80-20 az arány, de továbbra is ilyen arányban fogadjuk a diákokat. Ez az iskola egyik fontos értéke, én is örülök, hogy a gyerekem széles spektrumot lát különböző anyagi helyzetű emberekből.
A többi magániskolához viszonyítva valóban széles ez a spektrum, de sok szülőnek a havi 45-60 ezer forintos hozzájárulás is sok, amit az ösztöndíjasoknak kell fizetnie.
Igen, sok. Nagyon sokat gondolkodom azon, hogyan tudjuk olcsóbban megoldani az iskolát. Dolgozunk két állami iskolával is, hogy teszteljük, mit érdemes és mit tudunk átvinni a BPS-modellből. Biztos annak is egy jó része felesleges, amit mi csinálunk. Ha ezt megértjük, akkor állami intézményekben is működhetne a személyre szabott iskola. Ez lenne az igazi áttörés.
Fotó: Sebestyén László
Hatással lesz a tandíjra az infláció?
Jövőre azon is gondolkodni fogunk, hogyan alakítsuk az ösztöndíjat és a tandíjat egy inflációs környezetben, hiszen mi nem egy nem inflációs környezetben indultunk el.
Korábban az iskola nem tudott mit kezdeni a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő gyerekekkel. Változott ez az utóbbi években?
Igen, ez az egyik legizgalmasabb újításunk az elmúlt két-három évben, sokat fejlődtünk. Felvettünk egy gyógypedagógiai koordinátort, és minden mikroiskolánkban vannak erre kiképzett emberek. Felkészültebben, strukturáltabban, keretezettebben foglalkozunk ezekkel a gyerekekkel.
Nyíltan kellene beszélni erről, nem tabusítani, de erős negatív előítéletek vannak a közbeszédben.
Amikor én középiskolába jártam, akkor a gyógytornára járókat olyan előítéletekkel társítottuk, mint, hogy biztos hülyék, fogyik, de legalábbis gyogyik. Ha azt mondjuk, hogy mi ADHD-sokkal is foglalkozunk, akkor sok öltönyös és kosztümös szülő gondolja majd azt, hogy az ő gyereke nem fog minőségi oktatást kapni. Rögtön gyógypedagógiai, „kisegítő iskolára” gondolnak, ahol a tanárok nagy felhőket festegetnek autista gyerekekkel.
A mi rendszerünk nagy előnye, hogy a tanárt, a szülőt és a fejlesztő-pedagógust egy szobába összezárjuk, hogy beszéljék meg a helyzetet. Nem tologatjuk ide-oda a gyereket és a felelősséget. A tanárnak is kell tanulni, sőt, néha a szülőnek is kell tanulnia a fejlesztőtől. A gyógypedagógiai vonalból rendkívül sokat fejlődhet egy iskola. Például, mozgáskoordinációs, vagy szem-kéz koordinációs problémából később diszlexia lehet. Pedig annyiról van szó, hogy a gyerek összekeveri a P és a B betűt, de ha előtte sokat fogja a jobb kezével a bal fülét, vagy egyensúlyoz, akkor megtanulja leírni. Nem biztos, hogy addig kell íratni a gyereket, amíg nem sikerül leírnia helyesen egy betűt, inkább egy kicsit holisztikusabban kell gondolkodni.
Nem biztos, hogy a probléma ott van, ahol a tanító látja.
A tanulás egy komplex folyamat, aminek egy kis része történik az órán. Ezt a szemléletet tanuljuk most el a fejlesztőktől.
A visszajelzés ajándék
Merre tart a Budapest School 2023-ban?
Az iskolánk egyik kihívása, hogy sokkal több az alsósunk, mint a felsősünk és a középiskolásunk. Mi most egy 750 fős iskola vagyunk, 400 alsóssal. Tehát több felsős és középiskolai helyet kell csinálnunk. Ráadásul a piaci trendek nekünk dolgoznak: az igény nem csökkent az iskolára, ezért biztos, hogy bővülni fogunk.
A bővülés a fővárosi térségre összpontosul majd?
Igen, főleg. A budapesti régió sokkal jobban reagál arra, amit és ahogy mi csinálunk, mint az ország többi része. Már látjuk, hogy hol vannak gócpontok, ahol jobban mennek az iskoláink, ezért ezekre összpontosítunk. Az új zuglói iskola egy tesztidőszakban van, ott több kezdeményezés volt, hogy nyissunk iskolát. Felvetődött még a Dunakanyar környéke is.
Van jövője egy magániskolának vidéken is? A tandíj alapján ez inkább a Budapesten, vagy az agglomerációban élőknek szól.
Szerintem ez inkább kulturális kérdés, mint pénz kérdése. Érdekes, hogy Budapesten mindenkinek van legalább egy ismerőse, aki alternatív iskolában tanult, de vidéken nem is gondolják az emberek, hogy az iskolaválasztással foglalkozni kellene. Van az iskola, ahova én is jártam, meg a nagymamám is járt, pont jó lesz a gyereknek is. Az iskolaválasztás egy budapesti probléma és lehetőség is egyben. Ahol nincs érdeklődés, ott nagyon nehéz elindulni, ezt mutatja a veszprémi és a debreceni iskolánk példája is. A szájhagyomány azért működik, lassan, de biztosan vidéken is beindulhat egy új iskola.
A veszprémi iskola négy-öt éve nagyon nehezen indult, de már az is kezd megtelni.
Őszintén, nem gondoltam volna, de a terényi iskola is beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
Nagyon sokan kiköltöznek arrafelé Budapestről. A diákjaink közül jelenleg 650-en budapestiek, vagy Pest megyeiek.
Mit fejlesztenek a jövő év során?
Szeretnénk jövőre egy modern kurrikulumot építeni. Szándékosan nem a kerettanterv szót használom, hogy ne ugyanazok a beidegződések induljanak el az olvasóban. Olyat szeretnénk, ami lehetőséget ad a személyre szabottságnak, a tanári kreativitásnak, mégis biztosítja a minőséget.
Az elmúlt két évben kidolgoztunk egy olyan rendszert is, amiben a tanárainkat a saját kollégáik meglátogatják és visszajelzést adnak nekik. Mondhatjuk, hogy egy alternatív, saját tanfelügyeletet alkottunk, de ennek a szónak a konnotációja megintcsak nagyon negatív. Mi abból indultunk ki, hogy a visszajelzés ajándék, a tanárok is szeretik a fejlesztő visszajelzést. És a tanárok sokat tudnak segíteni egymásnak. Nagyon izgalmas gyakorlat, amikor egy gyerek napját végigköveti egy külső szemlélő, és ez alapján ad visszajelzést a tanároknak.
Az egész visszajelzési rendszerünket is újratervezzük, szeretnénk oda tenni az osztályozást, ahova való.
Arra törekszünk, hogy a gyerekeknek csak akkor adjunk osztályzatot, amikor azt ki kell váltaniuk, hogy illeszkedjenek a továbbtanulási rendszerhez. Szeretnénk, hogy ne az osztályozás irányítsa a tanulást, mert nem hatékony, sőt, még ártalmas is lehet.
Az osztályozás árthat a gyerekeknek?
Igen. Ha valakinek ötöst adnak matekból, akkor elhiheti, hogy ő jó, ahogy van, és ezért nem tanul – sokan ismerhetjük a jó tanulót, aki mégsem fejlődik az iskola után. Ha pedig kettest kap, akkor elhiszi, hogy soha többet nem lesz jó, pedig más a geometria, meg a számtan, más agyterület is kell hozzá. De az iskolák többségében a témazáró után tovább kell menni, pótolni nem lehet, valódi visszajelzést a gyerek nem kap. Ez így nem jó, és ezt sokan tudják, régóta, csak nehéz megváltoztatni.
Minden hasonló ötletünket szeretnénk nyílt forrásúvá tenni a jövőben. Most is nyilvánosak a módszereink, de nincsenek lekerekítve, nem tudják más iskolák átvenni. Vegyék, vigyék, nekünk ez a fontos!
Mekkora fizetést kellene adni a tanároknak?
Nettó 500 ezer forint egy korrekt összeg, egy jó kőműves sem keres ma kevesebbet.
