Srágli László egy igazi self-made man, aki nyelvtudás és mindenfajta kapcsolatok nélkül nyakába vette a világot, és a rengeteg tanulás és munka sikerrel járt. És most sem áll le.
Srágli László nem tekinti magát sztárséfnek. Csak teszi a dolgát anélkül, hogy önmagát sztárolná. Az instagramja sincs tele szelfikkel, sőt, egyelőre még az se derül ki onnan, hogy Michelin-csillagos séf. És nem riad vissza a nulláról kezdéstől, még azután sem, hogy elvileg eljutott a csúcsra.
Interjú a Fernandõ Gastrotheque séfjével, aki immár elmondhatja magáról, hogy Michelin-csillagot szerzett. A francia stílusú máltai bisztró először kapott csillagot. A frissen megjelenő Michelin Guide Málta 2023-as kiadásában a tavaly kapott másik 5 étterem megtarthatta csillagát, azaz a Fernandõ Gastrotheque-kel együtt immár 6 éttermet emeltek ki a Michelin szigorú kritikusai.
Forbes.hu: Gratulálok, bugyuta a kérdés, de kötelező: milyen érzés?
Srágli László: Fú, nem is tudom így elmondani. Fel se fogtam talán, megmondom őszintén, az a sztorinak a lényege, hogy én felmondtam az étteremben, mert költözöm el Madridba, de a főnök kérte, hogy legalább maradjak, amíg a Michelin kijön. És tényleg ez volt az utolsó napom, de ezt is már épp Magyarországon töltöttem, amikor kijött a kalauz. Épp ebédeltem a Stand bisztróban, ahova spontán beugrottunk a barátnőmmel, amikor jött az SMS Máltáról egy kollégámtól, hogy gratulál. Írtam vissza, hogy mire is? Abban a pillanatban, hogy ezt elküldtem „felrobbant” a telefonom, záporoztak a Michelin-csillaghoz gratuláló üzenetek még hosszú ideig.
Lesápadtam, ki kellett mennem az épületből. Eddig miden évben követtem, vártam, frissítgettem Twitteren a Michelint, hogy mi van, idén meg nem is figyeltem rá. Gondoltam megint egy tányér már nem hoz lázba, hiába mondta mindenki, hogy meg fogom kapni. Dupla meglepetés volt így. Nagyon örültem.
Na de akkor most mi lesz, elhagyod a csillagos éttermet, vagy maradsz mégis?
Én már összepakoltam mindent, Madridban már lakást béreltem, a költöztetők már kivitték mindenünket, nincs maradás.
Bátor döntés. Hogy indult a karriered?
Huszonegy-kétévesen mentem ki angolul tanulni Máltára nyelviskolába, miután itthon felszolgálónak tanultam. De már akkor, a vendéglátó iskola utolsó két évében bekéredzkedtem a konyhára, így plusz két év alatt megszereztem a szakácsszakmát is. Kimentem tehát angolul tanulni, a főbérlő néni meg egyik nap letett egy álláshirdetést az asztalra, hogy miért nem dolgozom a nyelviskola mellett? Szépen lassan kiderült, hogy megy ez.
De nem volt zökkenőmentes az indulás. Az első napomon odajön a főszakács, lerak egy egész doboz kalamárit elém, hogy készítsem elő. Nézek rá, nézek a halra.
Ne haragudjon, meg tudná mondani, hogy mit kell ezzel csinálni, mert ilyet csak a National Geographicen láttam eddig!?
Elkezdett szakadni a röhögéstől, pedig morcos volt eléggé. De hát ez volt, sajnos. Aztán látták, hogy jól dolgozom, szépen lassan lépkedtem előre. Ma meg itt vagyok, Michelin-csillagos séf vagyok Máltán.
Persze közben eltelt jó pár év: sok helyen dolgoztam, de csak olyat vállaltam, amit szívesen csináltam, ha nem akadt megfelelő munka, ahol olyat főzhettem, ami érdekelt, akkor inkább kivártam „az árnyékban” mindig. Dolgoztam például Tim Butlerrel évekig, séfnek keresett meg egy később nyitandó étterembe, de előtte alaposan körbevitt a világban, Thailföldön is bevezetett, sok konyhán alkalmam nyílt tapasztalatot szerezni, 2 évig ingáztam Málta és Thaiföld között, nagyon értékes idő volt.
Névjegy
Név: Srágli László
Életkor: 38
Származás: Ajka, Veszprém megye
Beosztás: konyhafőnök
Étterem: Fernandō Gastrotheque (felmondott)
Karrier: „Victor Borg, azóta már Michelin-csillagos séfnek dolgozni meghatározó karrierállomás volt Máltán, neki köszönhetem, hogy a fine dining felé elindultam annak idején.”
Később kaptam egy állásajánlatot Indonéziában az Aman csoport egyik luxushotelében, elvállaltam, augusztusi kezdéssel. Közben megkerestek a Fernandōból, többen is engem javasoltak nekik, vállalom-e a konyha vezetését. Gondoltam jó lesz ez nyárig, júniusban úgyis indulok Indonéziába, de erre beütött a covid, ezzel elpárolgott a kinti lehetőség, így ott ragadtam a Fernandōban.
Pont amikor kezdtem, abban az évben volt az első Michelin-gála Máltán, februárban jött ki az eredmény. Gondoltam, hogy hú, lehet, hogy meg kéne próbálni, erre kiderült, hogy be is kerültem egy tányérral (a Michelin kalauz ajánlási rendszerében ez az első fokozat – a szerk.) mindössze pár hónap után, pedig összesen ketten dolgoztunk a konyhán a sous-séfemmel.
Rengeteg dolgot kellett változtatnom az elején, rettentő hosszú volt az étlap, azt alaposan lerövidítettem, sok munka volt. Szép fokozatosan haladtam a fine bisztrótól, arra megint Michelin tányér, harmadik évre pedig a csillag, de most már tudtam rendes étellel menni. Meg is hozta a gyümölcsét.
Friss tengeri hal, fermentált zeller, zellerveluté (bársonyos krémleves)
Az nem is kérdés! Na, de mihez kezdesz Madridban ezek után?
Megmondom őszintén, nem beszélem a nyelvet, csak úgy nekivágok. Spanyolországban spanyol nélkül semmit se lehet, szóval 3 hónap intenzív nyelvtanulással kezdek, addig próbálok sztázsolgatni (nem fizetett szakmai gyakorlat – a szerk.) jó helyeken, aztán majd kiderül, hogy mi lesz. Úgy megyek, ahogy Máltra: nyelv nélkül, minden nélkül.
Bátor! De azért lett közben egy elég erős ajánlóleveled a Michelin kalauzban!
De ha most én odamegyek ezzel a csillaggal az önéletrajzomban, attól félek, hogy nem fogják érteni, hogy minek akarok én sztázsolni… Még fel se fogtam, hogy mit jelent ez. Ez volt az álmom, megkaptam, megcsináltam, de valami újat szeretnék. Lehet, hogy Madridban majd egy új csillagot szeretnék, miért ne? Ez hajtja az embert. Ez a kihívás maga, ami éltet.
