Karagich István egyik jóslata bevált a 420 forintos dollárról, most azt mondja, ez is hamarabb jött el, mint várta. Amerika magával foglalkozik és ez a világnak most nagyon fog fájni. De vannak olyanok is, akik akkor harcolnak ki maguknak egy kis extra figyelmet, amikor pont nem kellene. Matolcsy és az MNB lépése felhívás volt keringőre a spekulánsoknak.
Nagyon meredeknek tűnő mondás szerepelt júniusban abban az interjúban, amit Karagich István adott lapunknak: akkor 360-nál járt a dollár és 380 körül az euró, a cikk címében is szereplő fő mondás pedig arról szólt, hogy előbb lesz 420 forint a dollár, mind az euró. A múlt héten ez megvalósult, a dollár száguldása komoly problémává kezd válni, de közben a forintot is csúnyán megütötték, repkedtek a történelmi mélypontok nem csak a dollár, de az euró ellenében is. Ennek apropóján újra leültünk a Blochamps kft. ügyvezető igazgatójával, hogy átbeszéljük a félelmetes piaci folyamatok hátterét és kifaggassuk a mostani várakozásiról. Optimizmust csak nyomokban tartalmaz.
Forbes.hu: Ez nagyon bejött. De miért?
Karagich István: Nyáron csomó minden már látszott, leginkább az, hogy ezt a válságot Európa nagyon meg fogja szenvedni. A mondásomnak két oldala volt, egyrészt a dollár erősödése, másrészt a forint gyengülése. Mondhatnám, hogy nesze sánta itt egy púp. Európa megkapta az energiaválsággal a maga púpját, nyitott gazdaságként ez Magyarországnak önmagában is negatív.
Ám mi tettünk is azért, hogy nehezebb legyen nekünk.
Mindenkinek rosszul jött a rendkívül magas energiaár, de Magyarország az elképesztő energiafüggősége mellett a választási kiköltekezés nyomán teljesen kitárazott költségvetésével is felhívta magára a spekulációs figyelmet. Ez a kiköltekezés az amúgy is felpörgő inflációs környezetben épp fogyasztásserkentő és inflációnövelő volt. Tehát takarékos, óvatos költségvetéssel is nehéz helyzetben lennénk, mi viszont még nehezebbé tettük magunknak.
Most más inflációs ciklusban vagyunk, késésben, az EU az energiaárak tompulását biztosan hamarabb fogja érezni. Ott már beindult az alkalmazkodás, hamarabb visszaesett a fogyasztás is, míg nálunk jól megnyúlt a kereslet a nyomott árú benzinnel is. Nálunk sokkal púposabb ívű lesz ez a magas inflációval jellemezhető időszak. Ebből a mostani helyzetből szerintem simán kijöhet az, hogy egész Európában nálunk lesz a legmagasabb az infláció.
Az árstopok kivezetése után?
Az árstopok azonnali fájdalomcsillapításra tökéletesek, csak elnyújtják az inflációs folyamatot, nélkülük jóval hamarabb józanodtunk volna.
Ráadásul a hivatalos és a megélt infláció között óriási a különbség, ami a kiskereskedelemben egy öngerjesztő folyamat is tud lenni.
Karagich István, a Blochamps Capital ügyvezető igazgatója. Fotós: Sebestyén László
Ennek illusztrálására mutattad be a lecsóindexet, amiről az egyik előadásodban beszéltél.
Akkor dobtam ezt be a privátbanki szakma éves konferenciáján, amikor a stagfláció európai hatásait fejtegettem. Azt akartam érzékeltetni, hogy egy dolog, amit a statisztikai hivatal vagy az alapkamat mond és egy másik, amit a lakosság megél, márpedig a lecsó előállításához szükséges alapanyagok majdnem duplázódtak az elmúlt alig több mint 3 évben.
Visszatérve a dollár lábhoz, miért ez a durva és gyorsuló erősödés?
A nagy amerikai versenyelőny volt az ezzel kapcsolatos jóslatom legnagyobb motiválója. Nagyon nem mindegy, hogy Európa 5-8-szoros energiaárakkal kénytelen működni, Amerikában pedig mindezt alig érzik. Az pedig egyértelmű, hogy az energiaválság hosszan tart, az oroszok mindent megtesznek ezért. Tíz éve még nagyon más lett volna a helyzet, a palagáz előtt Amerika nagy energiaimportőr volt, mostanra komoly exportőrré vált. Persze az általános befektetői kockázatkerülés is hajtja a pénzt a dollár felé, ami sok országban, ahol hatalmas dolláradósság van, nagy gondot okoz, illetve fog okozni akár már hónapokon belül. Teljesen eszköztelenné válnak ezek az országok, nem tudnak majd fizetni, csak felvésik az ajtófélfára, hogy még ennyivel és ennyivel tartozom. Nem elég, hogy télen drága a fűtés, ott van még az aszály és élelmiszerválság, amikkel szemben így együttesen tényleg eszköztelen marad egy recessziós környezetben sok fejletlen ország. Közben az energiaválság épp most térdelteti le Európa gazdaságait, ahol lehet hogy a következő egy-két évben hiába mondod politikusként a lakosságnak, hogy pár év múlva már minden jó lesz.
És Amerikának belülről szinte fel sem tűnik, hogy az erős dollár mennyire sokkolja vagy inkább tönkre is vághatja a fél világgazdaságot.
A nyersanyagárak is dollárban vannak, ez még külön nagy importált inflációt gerjeszt mindenhol. És Amerika fel sem fogja ezt, hiszen a gazdasági szereplők működési környezete náluk korántsem romlott drámaian.
Ott mintha kizárólag az a téma, hogy a Fed meddig emeli a kamatot és ezzel milyen mély recessziót okoz.
Igen és közben most egyre többen mondják, hogy vége az aranykornak. Érdekes, amíg benne voltunk, senki se emlegette ezt a kifejezést. Ez volt a természetes, könnyű volt a jót megszokni. Zéró kamat, szárnyaló részvénypiacok, likviditásbőség, mindez sóhajtásnyi inflációval. Csoda, hogy ilyen hosszan fennállt ez a ritka elegy. Aztán amikor a másfélszeresésre ment a benzinár, és a jelzáloghitelek megugrottak, emiatt rázták a kolompot egész nap a CNN-en. Most, miközben a fél világ bele fog fulladni az erős dollár hatásaiba, teljesen mást érzékel Amerika ebből a kríziskörnyezetből, mint a világ többi része. Mondjuk úgy, hogy EU állampolgárként és vállalkozóként erősen irigylem az amerikaiak gondjait. De, hogy mi lehet a megoldás? Emlékszem, még a pályám elején volt egy bizonyos Pláza-egyezmény, közös fellépés a dollár erejének megnyirbálására.
Most is jöhet valami hasonló? A héten már legalább a pénzügyi sajtóban téma lett, hogy valamit tenni kell a dollár végeláthatatlan erősödése ellen.
Amerika nélkül semmit se lehet tenni. Ők pedig még nem foglalkoznak vele. Itt az irodában nálunk megy a CNN, a BBC …
És az M4.
Jó, néha félszemmel sportot is kell nézni. Na de a CNN-en nem véletlenül beszélnek a legtöbbet a világ geopolitikai eseményein túl az amerikai jelzáloghitelek problémáiról. Más a fókusz, ők csak magukat nézik, miközben ma ők az egyetlen szuperhatalma a világnak.
Azt várod, hogy marad a trend?
Azért mondom, hogy az egyik szemem sír, a másik meg nevet, mert egyrészt jó érzés, ha bejön az, amit az ember még akkoriban vár, amikor igazából más nem hisz benne. Kaptam is rengeteg hívást a szakmából. Másrészt viszont ez a gyorsaság, a beindult spirál aggodalomra ad okot, méghozzá a világgazdaság egészére.
Én is egy éves várakozást fogalmaztam meg azzal a 420-as dollárral és lám három hónap alatt megvalósult.
Igaz, a dollár csak az elmúlt 15 évet nézve tűnik extrém erősnek, azon túlnézve nem az. De ez most mindenkinek fájni fog, simán benne van, hogy erősödik még újabb 5-10 százalékot, ami a trédereknek jó, lehet vele jól kereskedni, de a reálszférában most át fognak árazni mindent. Talán majd az segít, hogy Amerikában is meglesz hamarosan a tetőzés az inflációban, ott inkább a QE (eszközvásárlási program) kivonása lesz a gond, nem lesz annyira hosszan fájó az infláció.
Vissza a forinthoz, amely a héten újabb történelmi mélypontra jutott. Sok tényező játszhatott ebben szerepet, a kamatemelés meglepetésszerű leállítása biztosan köztük van. Érted te ezt? Folyamatosan felfelé módosított inflációs várakozással párhuzamosan hirtelen leállni a kametemeléssel, ilyen lazára nem igazán szokták venni a figurát jegybankok.
Én biztos óvatosabban kommunikáltam volna. Talán erőt mutató jelnek szánták. De a kiszolgáltatottságunk az uniós export és az orosz energia miatt adott, az unióban recesszió jön, a gázár pedig még mindig az egekben. Sajnálom, hogy az energiaárak befagyasztása a fizetési mérleget is felborította, ráadásul a gazdaság alkalmazkodását is elodázta az áremelkedésekhez.
Az inflációs csúcs tolódik, sanszos a 20% jövő év elejére, ebben a környezetben áll le deklaráltan a jegybank az emeléssel.
Miközben sok tekintetben megértem a jegybankot, látnunk kell, hogy a tőkepiacok kíméletlenek. Szokták mondani, hogy az árfolyam alakításában a piacnak mindig igaza van. Márpedig egy ilyen kijelentés szinte felhívás a keringőre és a forint kikezdésére a devizapiacon. Amint sínre kerül legalább megegyezés szinten az uniós pénzek ügye, azonnal nő a mozgásterünk. A piacok bizalmával játszani azonban különösen veszélyes kritikus időszakokban. Ezért is mondtam abban a 3 hónappal ezelőtti interjúban, hogy a kormány is és a jegybank is kénytelen gúzsba kötve táncolni, borzasztó nehéz dolgunk van a válságkezelésben.
Na azóta csak szorosabbra fogta a világ rajtunk ezt a kötést. Mi pedig láthatólag tudunk magunkra geopolitikai és tőkepiaci figyelmet irányítani akkor is, ha jobban járnánk nélküle.
Ez az utolsó forintgyengülési hullám, amelyben a forint látványosan aluteljesítette a régiót, szerintem ennek az itthoni kapkodásnak szólt. Ennek 20-30 forintos mozgások az árai.
A piac lecsap, amikor azt látja, hogy a döntéshozók bizonytalanok. Kamatemelés után megállunk, kifizetési stop után adócsökkentési ígéretet teszünk, szorult költségvetési helyzetben késlekedik az uniós megegyezés, ez a piac szerint értelmezhetetlen kuruckodós következetlenség.
Ezek szerint nem számítasz trendváltásra.
Pár hete még azt mondtam, hogy a dollár-forintnál most ezt a sávot kell megszokni, hírek függvényében 380 és 420 között. De a mostani folyamatok alapján nem lennék meglepve, hogy folytatódna a trend a forint és a dollár esetében is. Pár hete még nyitottam olyan opciós pozíciót, amely akkor volt nyerő, ha nem gyengül tovább jelentősen a forint. Most már óvatosabban nyitnék ilyet.
Bevállalsz konkrét számot ezúttal is?
Nem mondanék most árfolyamot, mert túl riasztó lenne.
Minden abba az irányba mutat, hogy néhány hónap múlva újra visszatérhetnénk rá, de azt a beszélgetést én már nagyon nem akarnám, mert elég komoly válsághelyzetet jelentene.
