Nagy Ádám és Szabó Márton (Csoki) több, fiataloknak szóló online műsor után (6lépés, Fókuszcsoport) rendszeres reggeli streamben, Jólvanezígy név alatt vitatják most már a nap híreit. És nem fogják vissza magukat. Lehet, mégis így kéne tenniük a hirdetők reményében? A közélet és a politika miért tabu a magyar influenszerpiacon? Erről is faggatta őket a Forbes.hu a páros főhadiszállásán. A napfényes, felső emeleti stúdió egyik falán periódusos rendszer, a másikon Orbán Viktor arca lóg – jól van ez így.
Disclaimer
Az interjú a Forbes új, A legértékesebb magyar influenszerek című listájának megjelenése előtt készült. A megjelenés napján, szerdán a Jólvanezígy az aznapi adásban több, alaptalan vádat megfogalmazva reagált a listára. Az elhangzottakra Vajon mennyibe került ez a Forbes-cikk? címmel reflektált Zsiborás Gergő, a Forbes.hu vezető szerkesztője. Az írás ide kattintva érhető el.
Forbes.hu: A TheVR reggeli streamje, a Happy Hour fél 9-kor kezdődik, a Jólvanezígy 9-től. Ki fogja félrerántani hamarabb a kormányt?
Ádám: Amikor elkezdett nőni a nézőszámunk, nekik nem csökkent. Nem hinném, hogy csak ez a pár ezer ember van a Twitchen. Mi inkább újakat hozunk, nem a TheVR-tól veszünk el.
Csoki: Ha valakinek ez verseny, akkor nekünk az, nem nekik.
Ádám: Figyelj, reggeli műsort 9-nél későbbre nem rakhatunk.
Lehet korábbra is.
Ádám: Lehetett volna, a legtöbben úgyis a YouTube-on nézik vissza a vágott verziót. De szerintem egy tök jó ütemtervet ad az, hogy 9-kor mindig ott vagyunk a Twitchen. Alapból reggel 8-ra viszem bölcsibe a gyereket, de utána sem folyik szét a nap, hasznosan indul, ha pedig megvan a stream, lehet is készülni a következőre. Késő délutáni streammel már mögötted a nap, és fáradt vagy.
Azért is a TheVR-os hasonlat, mert platformszinten is ők a konkurencia, meg a formátum miatt is. Ők is, ti is heti öt reggelen streameltek napirendi témákról, közéletről. Láttok másoktól is közéleti beleállást a magyar Twitchen?
Ádám: Hát, Twitchen annyira nem, azért a tartalmak 99 százaléka még mindig videójáték. Páran talán csinálnak hasonló műsorokat, de nem ez a platform lényege. Külföldön sokan néznek beszélgetős streameket is, itthon még kevesen csinálják.
Itthon sokan fáznak ettől?
Csoki: Valószínűleg sokaknál nem ez van, csak nem érdekli őket. Aki mégis foglalkozik ezzel, azok között vannak ugye pártos arcok, akiknek nyilván megszerzik innen-onnan az ihletet, hogy mit akarnak mondani.
Ádám: A DK meg a Pesti TV például. A két oldal, csak az egyik rossz mindig, és csak a másik a jó.
Csoki: Kevesen vannak, akik ebből úgy érzik, meg tudnának élni, és ezért bele is feccölnek kellő energiát. Vannak, akik szőrmentén érintenek ilyen-olyan témákat.
De ha valaki influenszerként abból él, hogy ő a reklámfelület, annál érthető, ha nem akar potenciális hirdetőket veszíteni.
Igény se lenne rá túlzottan? Pedig veletek nő fel a tábor, és így az igények is változnak, nem feltétlenül a gameplay kellhet csak nekik.
Csoki: Régen is volt rá igény, és mindig is lesz. Csak szinte senki nem szolgálta ki mostanáig, mert rizikós. Akik ranterként megbélyegezve nem féltek a rizikótól, azok sem arra álltak rá, hogy politikával, gazdasággal, közélettel foglalkozzanak. Innen megközelítve végül is mi lettünk az elsők. Persze, nem az egyetlenek az interneten, hiszen vannak a videós újságírók, vagy akár ezer évvel ezelőttről az indexes Riszpekt ház. De a Twitchen tényleg a TheVR még az, akik néha közéletet visznek a műsorba.
Ádám: YouTube-on is biztosan nem csak a Fókuszcsoport töltötte be az űrt, ott van például Pottyondy Edina vagy Osváth Zsolti is.
Nagy Ádám: „Kevesen vannak, akik ebből úgy érzik, meg tudnának élni, és ezért bele is feccölnek kellő energiát.” Fotó: Sebestyén László
Tartalomgyártó vagy újságíró?
Hogy készültök fel a streamre, mennyit háttereztek egy-egy adás előtt?
Csoki: Ahogy az előző streammel végzünk fél 11 körül, el is kezdjük kidolgozni a következő napi témákat. Közben fut három-négy olyan téma is a háttérben, amit még ki kéne dolgozni, mielőtt prezentálnánk. Ezzel én foglalkozom többet, mert Ádám emellett nyilván fókuszcsoportozna is.
Ádám: Tervben van, hogy rendesen folytassam. Kellett az átmeneti időszak, hogy a Jólvanezígy is beinduljon és működjön, és hogy a kettő mellett mehessenek majd a több szervezést, munkát igénylő videók is. Fél éve ezt még egyedül csináltam, most már a vágóval, Sünnel együtt hárman. Lehet, újabb fél év múlva már négyen-öten.
Csoki: Emeljük ki Sünt. Ádám nagyon jól ráérzett nála, hogyan illene a műsorhoz az ő vágási stílusa. Sokat hozzáad, így egészen más élmény a stream után megnézni a vágott videót.
Ádám: Nyilván tök jó lenne egy szerkesztő is, aki segít összeszedni a dolgokat. De még az elején vagyunk, mondjuk úgy, kis vállalkozás vagyunk.
Ezzel, hogy napi hírműsort visztek, hogy változik a témakövetés, választás?
Ádám: Nem azt kell nézni, hogy mi népszerű, hanem hogy mi érdekes. Nyilván, ha valami népszerű, arról hallasz. Pont az a szép, ha olyat találsz, amiről még nem beszélnek, pedig izgalmas lehetne. Sokszor az is érdekes aspektus, hogy nem ugyanazt mondod el ezredjére, hanem megpróbálsz valami újat mondani, mutatni.
Csoki: Volt több téma is, amit konkrétan Ádám fedezett fel, és aztán végigfutott az egész interneten. Amikor még csak beszéltünk a napi műsorról, már akkor láttuk, mennyi sztori jön ki hétről hétre. Hogy nem fogunk unatkozni, mert a politika egyfolytában szolgáltatja nekünk a kontentet.
Minden hétben benne van egy-két kormánypárti vagy ellenzéki blama, ha e mellé valamelyik celeb is csinált még valamit, igazából kész is vagyunk a hétre.
Amit ti csináltok, az szerintetek kommentárszerep, vagy már közelít a civil újságíráshoz? Kiveszhet a kúlság, ha tudatosan szerkesztőt is bevontok a munkába?
Ádám: Most még inkább kommentár. Nem fog kiveszni a kúlság, ha, tegyük fel, lesz egy szerkesztő, aki heti szinten utánanéz témáknak, kérdezget, telefonálgat, aztán beépíti a műsorba. Ez jó irány lenne, most is vannak terveim. Persze, kell, hogy néha spontánok legyünk vagy hogy elhülyéskedjük, de az is, hogy úgy ráfeküdjünk témákra, ahogy máshol nem fognak.
Csoki: Vannak helyzetek, amikor a két szerep között vagyunk. Nincsenek még kiépülve azok a kapcsolati hálóink, ahonnan gyorsan tudunk infót szerezni, mint mondjuk egy újságíró a forrásain keresztül.
Ádám: Volt is már rá példa, hogy Csoki összeszedett egy témát úgy, mint bárki, aki cikket írna belőle.
Megjelent a februári Forbes magazin
Milliók követik a legértékesebb magyar influenszereket. De mennyit érnek valójában?
A magyar Forbes történetében először mértük meg, ki mennyire profi, népszerű, aktív, és hol a helye üzletileg. Húszas toplistánk mellett pedig az énmárkájukat csúcsra pörgető legismertebb digitális tartalomgyártókat kérdeztük az indulásról, hitelességről és arról, hogyan navigálnak a szponzorszerződések, a megnövekedett figyelem és a saját üzleti lehetőségek tárháza között.
Miniportrénkat Viszkok Fruzsiról, Whispertonról és Nessajról, villáminterjúnkat az ország legértékesebb influenszereivel, TheVR Janival és Pistivel, valamint a lista részletes pontozásaival és leírásával keresd az újságárusoknál!
Márka kontra influenszer
Régebb óta mozogtok ebben a műfajban (6lépés, Fókuszcsoport), csak a napi műsor az újdonság.
Csoki: Persze, alkalmanként ezekben a műsorokban is részt vettem. Úgymond most jöttem át teljesen a videózásba. Nekem polgári munkám volt, erdőmérnök vagyok, erdészeti szakigazgatásban dolgoztam öt évig, a Jólvanezígy előtt az Agrárminisztériumban voltam kormánytisztviselő. Áprilisban a választásról is csináltunk Fókuszcsoport-videót, akkor még bőven bent dolgoztam.
És nem szóltak meg a videók miatt?
Csoki: Nem, ezt azért a Jólvanezígy előtt is elválasztottam.
Ádám: De le van tiltva a YouTube, nem?
Csoki: Ó, igen!
Elhangzott, hogy rizikós. Nem inkább hirdetési oldalról? Csak a legnagyobb streamerek tehetik meg, hogy minél jobban függetlenednek a márkáktól, ügynökségektől, és a platformbevételekre alapoznak. Ti sem a szponzorált tartalmakból éltek, ez tudatos?
Csoki: Mi nagyon örülnénk, hogyha sok pénzt fizetnének.
És akkor majd beleszólnak a reggeli műsorba, hogy erről meg erről nem kéne?
Ádám: Ez eléggé organikusan kialakult azzal, ahogy a Fókuszcsoport felfutott, hogy mindenről, akár politikáról meg közéleti dolgokról is beszéltem. A fordítottja történhetett volna meg, vagyis hogy több szponzorért cserébe leállok vele. Nem úgy, mint mások, akik eleve családbarát kontenttel futottak fel, és azt folytatták, nem pedig a közélet felé nyitottak.
De nem is kell mindenkinek ezzel foglalkoznia, mondtuk már, a korosztályból csomó mindenkit nem érdekel ez a téma. Aki mondjuk gameplayt streamel, az se ilyenekről beszél közben, hiszen minek belevinni? Amerikában szerintem nem is fáznak ennyire a hirdetők ettől.
Itthon viszont lehet, hogy ez a politikának is kritikája. Hogy ennyire félnek beállni a márkák olyan arcok mögé, akik bármilyen szinten belefolynak hasonló témákba.
Tartalomgyártóként vastagabb határokat kéne húzni a márkákkal szemben?
Csoki: Nem biztos, hogy azt a videót akarja valaki szponzorálni, ahol az egyik politikai pártot hordod el minden szarnak, és utána „ja, amúgy ez és ezt szponzorálta, köszönjük szépen”. Olyan lenne ez a márkának, mintha ő járatta volna le, legalábbis be lehetne így is állítani.
Ádám: Lehetne szponzorunk, csak még bénázunk. Akinek szponzora van, az rendesen utánamegy és ő szerzi meg, mi még nem ismerjük annyira ezt a világot.
Csoki: Közben amúgy minekünk is voltak már megkereséseink, hogy csak magát a műsort támogassa valaki hosszú távon.
Csak kopogjatok át a közös iroda valamelyik szomszéd stúdiójába tippekért. Mondjuk Pamkutyáékhoz.
Ádám: Igen, csak ott olyan húzónevek vannak, hogy nekik aztán lehet, tényleg nem kell keresni. Nyilván benne van az is, hogy nem biztos, hogy mi vagyunk a leginkább hirdetőbarát csatorna. Ha van mellettünk tíz másik, akik meg azok, abban nincs kockázat.
Csoki: Mi viszont olyan niche-piacon vagyunk, amiben kevesebben mozognak. Ráadásul mi még hajlandóak is lennénk pénzt kapni hirdetésért cserébe!
Ádám: Maga a közösségünk biztos értékes lenne a hirdetőknek. Huszon-, harminc-, negyvenéves réteg, akik már nem feltétlenül gyerekek, vásárlóerejük is van. És amúgy nem is lenne muszáj minden részben politikával foglalkoznunk.
Figyelünk egymásra
Közönséget vagy közösséget építettek fel?
Ádám: A közösség nyilván szebb szó, de ennyi embert nem tudom, hogy lehet annak tekinteni. És ennél sokkal szorosabb közösségek is vannak pont a Twitchen, akár Nessajnak vagy a TheVR-nak, a mi táborunkat inkább közönségnek mondanám.
Csoki: Olyan szempontból lehet közösség, hogy mi azt próbáljuk promotálni, hogy ne szekértáborból gondolkodjanak az emberek, aki pedig ugyanígy gondolkozik, az idejön és meghallgatja ezt. De nem tudom, nem próbálunk szektásodni.
Többen vagytok egy irodában, például JustVidmannel vagy a már említett Pamkutyáékkal. Ki a hangosabb stream közben?
Ádám: Nessaj is meg szokott minket látogatni, de ő home office-ból szokott streamelni. Pamkutya Márk szokott ordibálni nagyon.
Csoki: Ezt a streamet csak utólag láttam, de az nagyon mókás volt, amikor együtt Fall Guys-oztatok, és közben fújtátok be a füstgépet az ajtó alatt. Nyilván inspiráló mindenkinek, ahogy látja, hogy tolja és építi a másik a saját dolgát, most pont olyan időszakában is van mindenki, hogy új ötleteket valósít meg.
Mit adtok még egymásnak?
Ádám: Senki nem otthon akar ezzel foglalkozni, jobb bejönni valahova, ahol minden úgy van kialakítva, hogy rögtön neki tud látni videózni. Közben olyanokkal vagyunk együtt, akikkel amúgy is jóban vagyunk, akár videózik, akár nem. Az már csak az extra, hogy akár segíteni is tudunk egymásnak, nyilván vannak hasonló küzdelmeink.
Csoki: Odafigyelünk egymásra akkor is, ha valakin látszik, hogy kezd kiégni.
Ádám: Volt rá példa itthon is, külföldön is, hogy tartalomgyártók összeköltöztek és az életükről videóztak, és a követőkért egymás agyát húzták fel. Itt nem erről van szó…
Csoki: Hm, igen, ezt a projektet még lökjük magunk előtt!
Szabó Márton (Csoki): „Olyan piacon vagyunk, ahol kevesebben mozognak. Ráadásul mi még hajlandóak is lennénk pénzt kapni hirdetésért cserébe!” Fotó: Sebestyén László
Meddig lehet elmenni?
A kamerák mögött szándékosan vesztek takarékra?
Csoki: A között, amikor stream elé ülünk, és miután lekapcsoljuk, van azért különbség.
Csak mert nyugodtnak tűntök. Valahol számítottam rá, hogy nem ugyanazt kapom majd tőletek interjú alatt, mint stream közben.
Csoki: Ordibálhatunk, hogyha gondolod.
Ádám: Régen kamera előtt is sokkal visszafogottabb voltam. Bele kellett tanulni. Nem vagyunk alapvetően más emberek, csak máshogy pörgünk. Olyan mindsettel, amiben kamera előtt próbálsz szórakoztató meg eggyel lelkesebb lenni. Ha ezt még ráadásul össze is vágják utólag töményebben, az még inkább felnagyítja a dolgot.
George Carlin óta tudjuk, hogy mindent ki lehet mondani, a kontextus a lényeg. Stream közben hol álltok meg?
Ádám: Mostanában nem nagyon állunk meg. Az elmúlt hetekben többektől is megkaptuk kommentben, hogy elégedetlenek és megsértődtek.
Csoki: Amiket ma Ádámmal a Jólvanezígyben beszélünk át, azt régen a baráti társaság csetcsoportjában csináltuk ugyanígy. Csak kicsit több szitkozódással, mint amit a kamera előtt megengedünk magunknak.
Bennetek van, hogy inkább mondjatok heti egyszer erőset, minthogy folyamatosan visszafogjátok magatokat?
Csoki: Most akkor azzal gyanúsítasz meg minket, hogy visszafogottak vagyunk?!
Nem, ti azért szabadszájúan beszéltek. De volt olyan pillanat, hogy csak három másodperccel utána fogtátok fel, hogy „Jézusom, ezt tényleg kimondtam”?
Csoki: Ilyen nem volt még szerintem, ami nekünk ennyire szőrös lett volna.
Ádám: Azt a YouTube-verzióból kivágjuk!
Nyilván.
Csoki: Viszont vannak sokan, akiknek ez már túl szőrös, meg az is, hogy ki az, aki kimondja ezeket a dolgokat. Amikor belelendülök, néha csak utána veszem észre magamon, hogy ennél szofisztikáltabban is fogalmazhattam volna. Csak akkor pont az érzelem hiányozna belőle, és attól is lenne kevesebb.
Ádám: Én pont ezt élvezem a legjobban:
hogy meddig lehet elmenni.
Ugye ki lehet parodizálni jól a rasszizmust, a hímsovinizmust, bele lehet menni a vallásba, gyerekvállalásba, ilyenek. Csak sokan nem értik az iróniát. Érdekes mezsgye ez, hogy hogy lehet úgy megpiszkálni embereket, hogy ne csak leperegjen róluk, és közben én is fel tudjam vállalni, amit mondok, és ne cancelöljenek érte.
Csoki: De hiszen tudjuk, hogy „ironikusan” „bármit” ki lehet mondani…
Ádám: Igen, csak nem mindegy, hogy intelligensen viccelődsz-e valamin, vagy szimplán csak primitív vagy. Ez is szerencsénk szerintem: hogy volt a píszínek egy nagy felívelése, amióta viszont már nagyon sok a langyosvíz-tartalom. Nyilván el is lehet vetni a sulykot, de szerintem ezért is hathat üdítően, ha valaki nem feltétlenül fogja vissza magát. Nem úgy nem fogja vissza magát, mint a Bayer show – amikor ők „rasszisták”, akkor nem viccelnek rasszizmussal, hanem tényleg azok.
Szóval sok elem van, és ez benne a legizgibb, hogy hogy lehet mindezt szórakoztatóra összerakni. Úgy, hogy minden oldalt megnézel, kiparodizálsz vagy felnagyítasz dolgokat, de közben megpróbálsz empatikus is lenni.
Az eddigi műsorok
- 6lépés: 2014-ben indult a YouTube-on direkt a fiatal korosztályt célzó riportokkal, véleményekkel, kisfilmekkel, vlogokkal. Komoly témákról is – nem feltétlenül komolyan.
- Fókuszcsoport: 2016-ban alapított YouTube-csatorna, Ádám itt vált igazán ismertté. A legtöbben kritikákról, influenszerekről, vagy akár Pesti TV-műsorokról szóló reakciókról ismerik, de ennél szélesebb témaköröket is felölel közéleten, politikán belül. A Twitchen Kókuszcsoport néven futnak a streamen.
- Jólvanezígy: cikkünk fő témája, ami Twitchen szintén a Kókuszcsoport csatornán fut, a YouTube-on viszont külön csatornát kapott 2021 decemberével.
Pesti TV, GVH
Amikor a Pesti TV YouTube-csatornája fogalmaz úgy, hogy „nem tudtok nélkülünk létezni, és kell egy kis extra nézettség”, akkor azt megmosolyogjátok? Vagy halál komolyan kell venni?
Csoki: Őket nem annyira lehet. Elolvasod, hogy „aha, jó, ezzel próbálnak sértegetni”. Aztán újra elolvasod, és rájössz, hogy „takarodj, csak vicceltek”. Amikor küldenek például egy közösségi médiás metrikát, hogy találtak egy értéket, amiben jobbak, mint a Fókuszcsoport, és látod, hogy minden másban meg nem, akkor jössz csak rá, hogy…
Ádám: De nem ez a lényeg, Csoki, most belementél egy ilyen…
Csoki: Jó, igen, ez csak példa, amiből meg lehet érteni talán, hogy…
Ádám: Ha magyaráznod kell, hogy mennyivel jobb vagy, mennyivel többen néznek, az már rég rossz. Ezt nem kell magyarázni. Lehet, sokszor olyan csatorna mond értelmesebbet, amit meg nálunk sokkal kevesebben néznek. Amikor a Fókuszcsoport még nagyon kicsi volt, és olyat kritizáltam, akinek több százezer követője volt, akkor „a hátán akartam fölmászni”.
Hogyha most kritizálok valakit, akinek kevesebb követője van, akkor meg „belerúgok olyanba, akibe nem kéne”. Aki meg akar sértődni, az meg tud.
Csoki: Csak én meg arra akartam kilyukadni, hogyha ők ezzel most viccelnek – mert lehet, viccelnek –, akkor jó, de nem tudom már megkülönböztetni.
Ádám: Nem viccelnek. Pesti TV-hez lehet nyúlni, ott vicces dolgok szoktak lenni. Nem a minőségük miatt nézünk bele a műsoraikba, hanem azért, mert annyira kellemetlen.
Csoki: Múltkor is erről beszélgettünk, vajon hány százalék nézi így, bűnös élvezetként, ahogy mi?
Ti is szoktátok szapulni a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) hirdető- meg influenszer-ellenőrző tevékenységét. Milyen felelőssége kellene, hogy legyen egy ilyen szervnek – azon túl, hogy ötévente, jókora fáziskéséssel dobnak ki iránymutatást tele gumiszabályokkal?
Ádám: Azért büntettek már milliós összegekben is influenszereket. Nyilván nehéz tartani az online világgal a tempót, nem tudom, őnekik mennyire megy ez. A legújabb dolgok, amiket javasoltak, szerintem azok eléggé szépen összefoglalják, mit hogyan kéne, csak ha azt utána nem tartatják be…
Csoki: Szóval azt mondod, ami ajánlást kiadtak, az a kornak megfelelő.
Ádám: Annak tűnt, igen.
Nagyon lassan követik le a közösségi médiás trendeket. Csak most, 2022 végén reflektáltak például a sztorizásra, amit már 2016 óta lehet az Instagramon.
Csoki: Vannak még ettől olyan kereskedelmi szabályozások, amik alapvetően influenszerekre is vonatkoznak.
Ádám: Nem is az influenszerpiaccal lenne a legnagyobb gond. Én a sarlatánokat szabályoznám szigorúbban. Elmerültem már olyan Facebook-csoportokban, ahol emberek egymást gyógyítják, meg mindenfajta szolgáltatást rásóznak az öregasszonyokra sámánidézésektől dimenziókapuk bezárásáig. Ugyanúgy hódítanak az MLM-esek meg a magukat business és life coachnak aposztrofálók is.
Ha én lennék ott a vezető, az ilyen átveréseket jobban figyelném, amivel az idősebb korosztályt, a kiszolgáltatottabbakat vagy a hiszékenyebbeket próbálják rosszabb helyzetbe hozni.
Ez nektek is lehetne küldetésetek.
Ádám: Hát, ezt próbálgatom, csak mindig letiltanak. Most épp az MLM-esekkel állok nagy harcban.
Csoki: Simán el tudom képzelni, hogy a GVH is teljesen ki van véreztetve, vagy nincs elég emberük, és nem tudnak olyan divíziót felállítani, ami csak ezzel foglalkozik. Azért földeríteni ezt a sok csalót, akik például olyan betegeket használnak ki, akik már nem tudnak hova fordulni, és akkor valaki elad nekik holdvizet meg kutyafülét, ezt azért nehéz kiszűrni. Neked is nehéz volt, Ádám.
Ádám: Igen, de én ezt egyedül néztem, őket meg ezért fizetik.
Hogyan tovább?
Ezt a videós műsorvezető-szerepet látjátok a jövőtöknek?
Csoki: (Bólogat.)
Ádám: Nem.
Akkor ebben egyetértetek!
Ádám: Csoki erre alkalmasabb, én szeretnék egyre jobban háttérbe vonulni és műsort készíteni.
Mondja az, akiről a Marie Claire azt írta: „A férfi, aki bejön nekünk.”
Ádám: Mindenkiről írták már szerintem. Elvagyok ebben is, de szeretnék bővülni, új csatornákat, műsorokat indítani, új arcokat bevonni. Később szívesen elmennék filmes irányba is. Inkább a végproduktumot nézem, hogy a videó jó-e. Csak most még nekem kell szerepelnem benne. Ha más lenne benne, és úgy lenne jó, annak is ugyanúgy örülnék.
Csoki: De közben nyilván Ádám az, aki egyedül felépített egy 150 ezer feliratkozós csatornát két-háromszázezres nézettségű videókkal.
Ádám: Nem feltétlen a pofámmal építettem fel. Hanem mert lehet, volt hozzá annyi gyakorlatom, vagy mert ahogy a videózáshoz álltam hozzá.
A pofámat, azt ki tudom váltani másra.
Csoki: Jó, csak egyrészt most a pofádhoz kötik, másrészt a pofád is kellett hozzá, hogy ez így mehessen, szóval… Mindegy, lehet, nem ilyen egyszerű ez.
Produkciós cégként, vagy inkább platformbevételből éltek most elsősorban? (Ádám 2021-ben alapította a Rawfilter Media Kft.-t – a szerk.)
Ádám: Inkább a saját tartalmainkat csináljuk. A produkciós céget megpróbáltuk, és akkor bejött a covid, azóta mindenki szétszéledt.
És Ádám, te látsz bármi potenciált abban, hogy itthon videós birodalmat húzzál fel?
Ádám: Látok. Az internetes médiagyártás itthon még nagyon töredezett.
2023-ban jó ez a mondat.
Ádám: Ha valami nőni fog, az ez. Most nem biztos, hogy tévét kezdenék el készíteni. Látod, ahogy nő az online tartalmak nézettsége, vagy ahogy a tévések is próbálnak átjönni.
A tőke most még a tévénél van, de egyszer ez valószínűleg kipukkan és átfordul, mert aránytalanul sok pénz megy a tévébe. Pedig lehet, már most is néznek annyian online tartalmat, csak nehezen összevethető a két piac. Mindenesetre addig is el lehet kezdeni birodalmat alapozni, ha most még nem is több száz fős csapattal.
Játsszunk el elméletben, hogy ma délután bedarálnak titeket, összevesztek, megunjátok, abbahagyjátok, bármi.
Ádám: Nem mindegy, hogy bedarálnak minket, vagy pedig összeveszünk.
Úgymond ellehetetlenültök. Mit csináltok másnap?
Csoki: Nehéz szerintem ellehetetleníteni egy olyan csatornát, ahol azt mondjuk, amit amúgy is képviselnénk. Most mivel tudnak megfogni minket? Majd olyanokat írnak rólunk a Riposztba, mint a Hadházyról? Valószínűleg még abból is jó tartalmat tudnánk gyártani.
A beefek hozzák a legjobban a nézettséget.
Ádám: A balhék, azok jók!
Csoki: Igen, szeretném is, hogy ez majd a Sztárboxban kulminálódjon a Gulyás Gergellyel!
Ádám: Nehéz ezt a tudást máshol felhasználni. Elmehetnék mondjuk reklámügynökséghez, de azt biztos nem szeretném. Csoki meg majd úgyis szépen visszamehet a minisztériumba!
Csoki: Persze, ha ellehetetlenülünk, majd visszamegyek kormánytisztviselőnek!
Ádám: Én meg filmeket rendeznék. Csak hát nem úgy áll most a magyar film, nem vagyok benne a haveri körben.
A borítóképen Nagy Ádám (balra) és Szabó Márton, avagy Csoki (jobbra) a stúdióban. Fotó: Sebestyén László.
