Első illusztrációját egy géppapírra rajzolta és MS painttel színezte ki, mostanra pedig már a világ egyik legnagyobb kiadójának, a New York-i Harper Collinsnak a megrendelésére is rajzolt Dudás Gergely (művésznevén Dudolf) illusztrátor. Egy pandás-hóemberes rajzzal futott be – annyira, hogy meg is ijesztette a hirtelen jött népszerűség. Ezek azok a rajzok, ahol több tucat hasonlónak tűnő alak között kell kiszúrni azt az egyet, ami kicsit más. Böngészői és az általa illusztrált mesekönyvek tízezrével kelnek el világszerte. Hogy lett leendő kertészmérnökből főállású illusztrátor? Ritkán ad interjút, de rábeszéltem, hogy mesélje el a Forbes.hu-nak.
2015. december 16., délután. Az agráregyetemista és hobbirajzoló Dudás Gergely felment saját, rajzolói Facebook-oldalára, és ahogy a korábbi hónapokban, most is feltett egy bejegyzést. Igaz, a korábbi vicces képregényrajzok helyett ez egy keresős kép volt. Betört a tél, közeledett a karácsony, így a téma is ehhez passzolt: rengeteg hasonló hóember között kellett megkeresni egy pandát.
A rajz eredetije egy géppapírra készült és Gergő sima Microsoft Paintben színezte ki, nem volt semmiféle speciális rajzolós programja.
Az ébredő erőtől a bogarászó trendig
Aztán beült megnézni a Star Wars VII: Az ébredő Erő című filmet az egyik barátjával és mire kijött, több száz értesítés várta a telefonján. „Tízezer megosztás, több száz komment. Nagyon szürreális volt az egész.” Ezt a bejegyzését azóta 178 ezren osztották meg, és annyira lázba hozta az embereket, hogy csaknem 41 ezer hozzászólás van jelenleg alatta.
Nem csoda: aki nem találta meg a pandát, az még kicsit dühös is lett, sőt már-már tudományosnak mondható cikkek is születtek arról, miért nehéz az emberi szemnek kiszúrni azt az egy, nem odaillő elemet. (Egyébként PhD-dolgozatokhoz is sokszor kérik, hogy használhassák Gergő rajzait, amire mindig igent mond.) Persze az emberek inkább vidáman fogják fel a sokszor hosszúra nyúló keresgélést, ezt látja a visszajelzésekből.
„Mindig arra törekszem, hogy egy-egy jó pillanatot okozzak az embereknek és pár percre kiszakadjanak a mindennapokból.” Gergő oldalának addigi pár ezres követőtábora néhány nap alatt 120 ezresre duzzadt a hóemberes rajznak köszönhetően. Facebookon ma csaknem 170 ezer követője van.
„Amit régen amerikai álomnak hívtak, az most az internet. Mindent fel kell tölteni és van, ami sikerül, van, ami nem. Ez sikerült.”
A keresős rajzok ötlete isteni szikraként pattant ki a fejéből. A hóemberes képet valószínűleg az tette virálissá, hogy a brit The Independent című lap is átvette.
Az elején Martin Handford brit illusztrátor Where’s Waldo? könyveihez hasonlították Gergő rajzait. A sorozat eredeti címe Where’s Wally?, az Egyesült Államokban Waldo, a magyar kiadásokban Vili lett a főszereplő kisfiú neve, akit Handford a mozgalmas képeken elrejtett és meg kellett keresni.
„Bogarászni szerintem mindenki szeret”
– mondja Gergő ezeknek a könyveknek és rajzolnak a népszerűségéről. Úgy látja, az ő keresgélős képei azért egyediek, mert sok egyforma dolog között kell megtalálni az egy oda nem illőt, vagyis egyesíti a keresést és a különbségkeresést.
Azért tetszik az embereknek, mert maga találta ki, és nem tanulta
Egyetemre úgy indult el, hogy valami hagyományosabb dolgot kellene csinálnia – meséli. Bár Gergő egyik állatrajzára (történetesen egy húsvéti nyúlra) már óvodás korában rácsodálkoztak, és az általános iskolában is járt rajzszakköre, mire elérkezett a pályaválasztás ideje, már nem feltétlenül akart művészi pályára lépni – legalábbis akkor azt gondolta. A növényeket mindig is kedvelte, így került a gödöllői Szent István Egyetem (mai nevén Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem) kertészmérnök szakára.
Ott viszont már azon kapta magát, hogy az előadások és a lyukasórák alatt ismét csak rajzol. Mire a NÉBIH-nél (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal) eltöltött szakmai gyakorlatát követően megkapta a diplomáját, éppen beindult illusztrátori karrierje, így mint kertészmérnök sosem helyezkedett el.
Kifejezetten rajzképzésre később sem járt, bár sokat gondolkozott rajta, hogy intézményes keretek között, és ne csak tapasztalat útján tanuljon. Kritikát emiatt sosem kapott, inkább magával szemben kritikus, mondja. Néhány online mesterkurzust elvégzett a covid alatt, de ezek inkább csak tágították azt az optikát, ahogyan a rajzolásra tekint.
„Aztán arra jutottam, hogy valószínűleg azért rajzolok úgy, ahogy – és azért tetszik ez az embereknek –, mert magamtól találtam ki, nem pedig tanultam.”
A Dudolf művészevet Hrisztov Toma színész barátja adta neki. Gergő mindig úgy volt vele, hogy nem szeretné, hogy őt magát felismerjék, saját bevallása szerint nagyon introvertált alkat. „Arról ismerjenek fel, amit csinálok. Szerintem én egy kedves ember vagyok, és ez átjön a rajzaimon is.”
„Aztán arra jutottam, hogy valószínűleg azért rajzolok úgy, ahogy – és azért tetszik ez az embereknek –, mert magamtól találtam ki, és nem pedig tanultam.” Fotó: Ránki Dániel / Forbes
Látta a pandás képet, ezért nem bírta visszautasítani
A hóemberes-pandás rajz berobbanása sokkhatásként érte, jött a karácsony, és az ünnepek alatt alig merte megnézni a leveleit, csak azt látta, hogy rengeteg interjúkérés és kiadói megkeresés érkezett. „Hirtelen mindenkit érdekelt a munkám.” Karácsony után kezdte tüzetesebben átnézni a leveleit, amelyek között ott lapult a New York-i központú brit-amerikai Harper Collins kiadóé is, Sara Sargent szerkesztőtől.
A kiadó tulajdonosa a számos napilapot – például The Sun, The Wall Street Journal, The Times, New York Post – kiadó News Corp. A Harper Collinshoz több száz bestseller író tartozik, és a világ egyik legnagyobb könyvkiadója, amely évente több mint tízezer könyvet dob piacra.
Gergő a sok, ekkoriban körülötte feltűnt kiadó közül a Harper Collinst választotta. „Ekkor kezdett körvonalazódni, hogy ebből lehet valami.” Ez egy évvel a diplomázása előtt történt, így a kertészmérnökséget beelőzve a rajzolás győzött, és tényleg a hobbija lett a munkája.
„Nem erre a pályára szántam magam. Vagy titkon azért de”
– nevet. A Harper Collins már egy konkrét projekttel kereste meg. Egy böngészős könyv megrajzolására kérték fel. Ebből aztán három lett: egy karácsonyi, egy halloween-i és egy tavaszi böngésző. Az első és a harmadik itthon is megjelent Mackó karácsonyi böngészője és Mackó virágos böngészője címmel. Ezek angol eredetije 2017 és 2019 között jelent meg sorra.
A böngészőkből még mindig évente körülbelül tízezer példány kel el világszerte. A karácsonyit az angol és a magyar mellett lengyelül, kínaiul és koreaiul is kiadták.
A kiadónál azt javasolták Gergőnek még a szerződéskötés előtt, hogy keressen egy ügynököt, mert ők látják át a szerződéseket. Sara Sargent ajánlotta neki a Catbird Agency tulajdonosát, a szintén amerikai Kirsten Hall-t, aki azóta is Gergő ügynöke.
„Azt mondta, hogy tele van, nem akar több ügyfelet. De látta ezt a pandás képet, amit imádott, és erre a megkeresésre nem tud nemet mondani.”
Így neves mesekönyvrajzolók közé került és sokszor volt „mit keresek én itt?” érzése is, hiszen ő „csak” rajzolt valamit egy géppapírra – fogalmaz többször is. Nehéz volt elfogadnia azt az érzést önmagában, hogy ott vannak ezek a vadidegen emberek, – a szerkesztője, az ügynöke – akik tényleg jót akarnak neki.
Gergőt megihlette az interjú. Fotó: Ránki Dániel / Forbes
Kirsten Hall is azt meséli a Forbes.hu-nak, hogy már ismerte a hóemberes rajzot, és amikor Sara Sargent megkereste a Gergővel való együttműködés ötletével, akkor nem tudott nemet mondani, hiába számít kis ügynökségnek a Catbird.
„Gergely művészetében azonnal megtetszett a móka, a szórakoztatás. A felnőttek gyakran elfelejtik, hogy a gyerekek többnyire csak egy dolgot akarnak: jól érezni magukat. Hiszek abban, hogy az élethosszig tartó olvasóvá nevelés legjobb módja, ha a gyerekek első élménye a könyvekkel kifejezetten pozitív.
Amikor a gyerekek a könyvek és nem a táblagépek vagy elektronikus eszközök után nyúlnak, megnyertük a csatát” – mondja Kirsten. Ő azt tapasztalta, hogy Gergő könyveinek „edutainment”, vagyis szórakoztatva tanító jelege elég meggyőző ahhoz, hogy az olvasók szívese kézbe vegyék őket. „És én pont ilyen írókat és könyveket szeretek képviselni.”
Róka és nyúl, meg a B-tervek
A rajzolói sikerek ellenére Gergő becsülettel végigcsinálta a kertészmérnöki alapképzést, lediplomázott, és utána még fél évig gondolkozott, hogy elmenjen-e mesterképzésre vagy a tanult szakmájában dolgozni. „Végül addig rágódtam rajta, hogy csak a rajzolásnál maradtam. Megélek belőle.”
Mindenképp ki akarta próbálni, milyen teljes gőzzel ezt csinálni, és azóta – a covidot leszámítva – nincs is megállás. Szülei féltették a pályától, és mindig azt javasolták neki, hogy ne dobjon el mindent. „Ezt jól meg is tanultam tőlük. Mindig van B-tervem.”
Az első böngészők – de ez igaz a későbbi könyveire is – átlagosan kilenc hónap alatt készültek el. Fél év volt a vázlatok és a rajzok megszületése, majd jött a szerkesztés és a kisebb módosítások. Egyedi megkereséseket, például egy-egy rajz elkészítését cégeknek nem szokta vállalni, a könyvprojektekre és az internetes jelenlétre koncentrál.
Weboldalát folyamatosan frissíti és tölt fel fejtörőket, vicces képregényjeleneteket, előbbiek állandóan forognak az interneten. Hol a Fox News, hol a Business Insider, hol a Daily Mail weboldalán bukkannak fel, és ez csak néhány külföldi példa. Képregényeit pedig a BoredPanda honlap szokta néha lehozni csokorban.
2019-ben Gergő rajzolt egy olyan képregényt, amelynek egy nyuszi és egy maci volt a főszereplője. Ezt látta meg Beth Ferry író, akinek annyira megtetszett, hogy Gergőt kérte fel akkor készülő mesekönyvének illusztrálására. Ez lett a Róka és Nyúl (Fox and Rabbit) sorozat, amely az amerikai gyerekkönyv-kiadónál, az Abrams Books-nál jelent meg.
Az első kötetét a covid előestéjén adták ki 2020 elején, így a világjárvány kicsit rányomta a bélyegét az eladásokra.
Készül a Róka és nyúl. Fotó: Facebook/Dudolf
„Nagyon izgalmas így világokat létrehozni, amikor kvázi egy szövegkönyvből, a megkapott párbeszédekből könyv lesz.” Gergő szeret „készre dolgozni”, vagyis nem vázlatozik, de a Fox and Rabbit esetében leszokott erről. Volt, hogy 90 oldalt kellett újra megrajzolnia, mert a róka megkopasztásáról szóló részt nem éppen úgy gondolta a szerző és a kiadó, ahogyan Gergő legelőször papírra vetette.
Három rókás-nyuszis könyvet is kiadtak, amelyek többek között spanyolul, franciául, és svédül is megjelentek. Beth Ferryvel készül még egy könyvsorozatuk, ami egy teknősbékáról fog szólni, ennek viszont még nem tudni a pontos kiadási dátumát. Jellemzően az íróval összeállva keresik a kiadót egy csapatként, és az ügynökeik „házalnak” a demóval (szöveg és rajzok).
„Aki többet ígér, az adhatja ki.”
Emellett Gergő szöveget is elkezdett írni, így idén áprilisban jelenik meg a Piggle, the pig című mesekönyvének első része (a második rész augusztusban jön ki), amit nemcsak rajzolt, hanem ő is írt. Az ügynöke biztatta az írás kipróbálására.
„Végül addig rágódtam rajta, hogy csak a rajzolásnál maradtam. Megélek belőle.” Fotó: Ránki Dániel / Forbes
„Nagyon viccesre sikerült és az ügynökömnek is tetszett, azt mondta, tényleg szétröhögte magát rajta.” Ezt a könyvét a Penguin Random House egyik alkiadója, a Flamingo Books fogja megjelentetni, és már szállingóznak a külföldi megkeresések. Kínában és Ausztráliában már biztosan megjelenik, de magyar kiadót is keresnek.
Az anyakiadó nyitott további részek kiadására is, ha jól fogy az első kettő. „Van a fiókomban két további rész.” Piggle egy önironikus malac, aki jó szándékkal csinál mindent, de aztán önhibáján kívül mindig kalamajka lesz belőle, a végére persze minden kisimul.
Kirsten Hall azt mondja, Gergő sokoldalú szerző, brandjének lényege, hogy gyerekbarát, de az évek során mindig új elemekkel bővült a stílusa.
Az első böngészők „természetesen szórakoztatóak és okosak”, a Fox and Rabbit karakterei kifejezetten „édesek” Kirsten szerint, míg a Piggle, the pig sorozatban Gergő „fergetegesen humoros” oldala is megcsillan majd.
Ahol az asztala van
Az internetet Gergő és ügynöke kísérletezésre használja: rengeteg rajzot feltölt, és a reakciók alapján látja, mi érdekes az emberek számára és mi nem. Ha projekt és határidő van, reggel 9-től akár este 11-ig is rajzol.
Most kezd visszatérni a képregényekhez, ezeket élvezetesebb rajzolni, a keresős rajzok elkészítését így tíz év után néha már monotonnak érzi, és az ötlet sem mindig jön hozzájuk rögtön. Mivel biológus felesége ott kapott állást, másfél éve Németországban, Drezdában élnek. „Ott dolgozom, ahol az asztalom van.”
„Azt kérdezi mindig mindenki, hogy a saját rajzaim vannak-e magamon”
– mondja a tetoválásaira mutatva. Néhány éve viccből játszott az Instán, így nyerte az első tetoválását. Jobb alkarján egy fél (vagy akár egy egész) gyerekkor megelevenedik: többek között Micimackó, a Spongya Bob csigusza, a Kisvakond, Tom és Jerry, a Kázmér és Huba plüsstigrise (vagyis Huba) néz le innen.
Arra a kérdésre, hogy van-e hasonlóan befutott művész ebben a műfajban, csak annyit mond, megkérdezte erről a ChatGPT-t, ami amúgy rá, mint modern rajzolóra hivatkozik. A ChatGPT elsősorban Martin Handfordot és az idősebb generáció illusztrátorait említette, nekik az online jelenlétük sem olyan aktív, mint a jóval fiatalabb Gergőé. Neki Bill Watterson, a Kázmér és Huba sorozat (írója) és rajzolója, illetve a Micimackó illusztrátora, E.H. Shepard a példaképe, sokat tanult tőlük.
„Rengeteg időt töltök azzal, hogy az ő, illetve egyéb általam tehetségesnek gondolt alkotók rajzait nézem, böngészem.” Úgy látja, így sokkal többet tanul, mint azt bármilyen tanfolyamon vagy iskolában tudna, ez egy ilyen szakma.
„Ebben szerintem segítségemre van a visszahúzódó személyiségem: megfigyelő, elemző alkat vagyok.”
Sokszor keresik azzal, hogy kinyomtatnák a rajzait egy puzzle-re, vagy egyéb tárgyakra. „Ezek kisebb cégek, szóval nem a Hasbro.” Gergő minőségbiztosítási és szerzői jogi okokból ezekre az ajánlatokra mindig nemet mond. „Azt hiszem, még mindig kicsinek gondolom magam. Pedig lehet, hogy nem kéne. Ez az, amit még mindig tanulok. Hogy elhiggyem magamról, hogy megkereshetem én is a Hasbrot.”
