Altsach Balázs 26 évesen London egyik legmenőbb stúdiójában hangmérnök, és az első produceri lemezével is nagyot gurított. Sőt: Paul Epworth, Adele producere szerint még ennél is többre viheti. Nem véletlenül került fel a Forbes 30/30-as listájára sem. Portré.
Egész életében erre a pillanatra várt. Remegő kezekkel áll egy templomban egy ember mellett, aki mellett kiskora óta állni szeretett volna. Nagyon izgul, pedig tudja, hogy itt már nem lehet mit elrontani. Azt is tudja, hogy ez egy hosszú és izgalmas út vége, de egyszerre egy ennél sokkal hosszabb és sokkal izgalmasabb út kezdete is. Megszólal az első akkord. Elindul a felvétel.
Altsach Balázs mellett Paul Epworth áll. A hétszeres Grammy-díjas és háromszoros Az Év Brit Producere díjas Paul Epworth. Az Academy Award Év Legjobb Szerzői Dalának, az Adele Skyfall c. dalának producere Paul Epworth. Vagy ahogyan Balázs hivatkozik rá, Paul.
A helyszín a londoni Church Hill-en található The Church Studios, ami pontosan az, amire az ember elsőre gondol: egy zenei stúdió egy kőtemplomban.
Rábeszéli magát a zenére
Balázs hangmérnök és producer, valójában mindig is ez szeretett volna lenni, de eleinte még nem tudta rávenni magát, hogy mindent feltegyen egy ekkora célra. Érettségi után „biztonsági játékból” a Corvinuson médiakommunikációt tanult és csak szabadidejében kezdett el hangmérnökösködéssel foglalkozni. Vett egy hangkártyát, előbb a haverjainak készített felvételeket, majd egy rövidebb képzés után elkezdett élő koncerteket hangosítani.
„Megismertem pár arcot az itthoni zenei szférából, előbb a Deep Glaze és a Frank Palermo-s körökből, majd rajtuk keresztül a Carson Comát, abban az időben, amikor kezdtek berobbanni” – emlékezik vissza Balázs. Saját bevallása szerint ekkor még azt sem tudta, hogy mit csinál. Egy dologban volt biztos, hogy nem fog élete végéig élőzni, a stúdió számára sokkal kreatívabb tér.
„Szeretek időt tölteni az előadókkal, kitalálni, hogy a semmiből hogyan jussunk el egy kész számig.” Balázs egy ideig a törökbálinti SuperSize stúdióban is dolgozott, ellesett pár technikát, hangmérnökösködött egy-két hazai lemezen, de hamar eljutott arra a pontra, ahol ez neki már nem volt elég. Többet akart tanulni, többet akart tapasztalni.
30/30 2025-ben is
Balázs is felkerült az idei magyar Forbes 30/30-as listára! A listát online itt böngészheted, a teljes, 18 oldalas anyagot – hosszabb szócikkekkel, exkluzív képekkel és Balázs aktuális kedvenc zenéivel – pedig a március 5-én megjelenő, márciusi Forbes magazinban találod!
A biztonsági játékos kockáztat
Nem bízott semmit a véletlenre, kész stratégiát alkotott londoni karrierjének beindítására. És miért London? Mert miután eldöntötte, hogy tényleg ezzel szeretne foglalkozni, nagy szeretne lenni a szakmában és ebből szeretne megélni, nem volt más választása. Azok, akikkel dolgozni szeretett volna; zenekarok, producerek nem Budapesten, hanem Londonban élnek.
Balázs készített egy listát csaknem száz névvel: összeírta az összes producert, stúdiót, hangmérnököt, akiknek akár csak egy lemezét is szerette, és kiderítette, hogy mi az e-mailjük, kiket ismerhetnek. A lista első helyén Paul Epworth volt.
„Ez nem úgy néz ki, hogy írsz nekik egy üzenetet, mert az email-címük sem publikus. De mondjuk azt meg lehet találni, hogy nagyjából milyen körben mozognak, milyen zenészeket ismernek. Volt olyan, hogy kiderítettem, ki az asszisztens mérnöke egy nagy producer hangmérnökének, és neki írtam.”
Az első nap négy emberre írt rá Balázs a lista tetejéről. Paul hangmérnöke is köztük volt, aki végül a covid miatt lemondta a találkozót, a lista második és harmadik helyezettje egyáltalán nem válaszolt, nem úgy, mint a negyedik, Adrian Bushby, a U2, a Muse és a Foo Fighters dalain is dolgozó producer és hangmérnök.
„Adrian az ötvenes éveiben jár, van Instagramja, de már nem tudta beállítani, hogy ismeretlenül ne lehessen ráírni. Szóval írtam neki egy üzenetet, hogy »helló, most költöztem az országba, a te lemezeiden nőttem fel kisgyerekként, és nagyon szeretném megtanulni a szakmát. Van egy vicces akcentusom és szívesen takarítanám a stúdiódat ingyen.«”
– meséli nevetve Balázs, akit Adrian ezek után – legnagyobb meglepetésére – át is hívott a hátsó kertjében található otthoni stúdiójába, hogy beszélgessenek egyet.
A Forbes kérdésére Paul Epworth úgy jellemezte Balázst: „Bali 5 év alatt felkerült a londoni zenei élet élvonalába, a legizgalmasabb új művészekkel találják meg egymást. Nem igazán akarjuk elengedni”. Fotó: Ránki Dániel / Forbes
Adriannek a beszélgetés egy adott pontján el kellett szaladnia a gyerekeiért, Balázst meg otthagyta a hátsó kertben azzal a feladattal, hogy editálja meg a dobot. Ez a folyamat a producerkedés egyik legpepecselősebb része, nagyjából annyit jelent, hogy be kell húzni jó helyre a pontatlan dobütéseket, ahol pedig beleszól valami a mikrofonba egy másik hangszerből két ütés között, azt ki kell vágni.
Balázs akkor látott először – szakmai sztenderdnek számító – Pro Tools zeneszerkesztő szoftvert. Elővette a telefonját és rákeresett Youtubeon, hogy mégis hogyan kell Pro Tools-ban dobot editálni. Másfél óra alatt végzett is az amúgy ötperces feladattal, ami persze nem is lett tökéletes, de ez valójában nem számított.
Jó volt a hangulat, jók voltak a közös sztorik; Balázs apja nagy Star Wars-rajongó, Adrian is, a keverőpultja konkrétan tele van Star Warsos díszítésekkel – a hibák ellenére gördülékenyen ment tehát a közös munka.
Amikor Paul Epworth hálás
Aztán végleg beütött a covid, jöttek a lezárások, Balázsnak pedig kis híján haza kellett költöznie. Adriannek köszönheti, hogy kint maradhatott. Kapott kisebb munkákat, tanult, majd, amikor újraindult az élet, Balázs egyszer csak azon kapta magát, hogy egy londoni stúdió munkatársa. A Miloco Studios-nál is dolgozott hangmérnök asszisztensként, többek közt a Gorillaz producerével, de megfordult sok más stúdióban és producer mellett is.
„Abból a három évből az összes producerrel, hangmérnökkel, előadóval, akikkel dolgoztam, le van írva egy kis füzetbe nekem, hogy hogyan isszák a kávéjukat meg a teájukat”
Az asszisztensi munka legviccesebb része ez lehetett, de a mikrofonok és más stúdióeszközök használata is ebben az időszakban ragadt rá Balázsra. Egyszer a Florence and the Machine hangmérnökével is dolgozott, aki nagyon jóban van Riley-val (Riley MacIntyre), Paul hangmérnökével. Ezen a ponton már ő is érezte, mennyire közel került álmai munkájához. „Mondtam is magamnak, hogy ha egyszer hangmérnök lehetek a Church-ben, akkor én mindent elértem, nyugdíjba is mehetek.”
„A Church olyan, mint egy zenetörténeti múzeum, ahol nem csak mikrofonok vannak, mint az Abbey Road-on, hanem nagy producerek sorának egész élete és látásmódja bele van téve ebbe a helybe. Amikor először behívtak egy kávéra, azt éreztem, hogy én vagyok a legszerencsésebb ember a földön.” A felvételi elbeszélgetés itt sem technikai jellegű volt, Balázzsal elsősorban helyi pékségekről, Magyarországról és a magyar politikáról beszélgettek, meg igazából bármiről, ami éppen szóba került. Neki ez már nem okozott meglepetést, az eddigi stúdiómunkái során már átjött az üzenet: a technikai tudás tanulható, a jó hangulat nem.
Eltelt újabb két év és egyik nap Balázs arra ébredt, hogy meg fog történni vele az, ami miatt két éve tréningelik a Church-ben, amire Londonba költözése óta, vagy talán egész életében készült. Paul hangmérnöke lesz. „Én állítottam a hangzást, én segítettem létrehozni a művészeti vízióját. Remegett a kezem, mint a fene, de mikor remegjen, ha nem most, amikor ott dolgozok a legnagyobb példaképem mellett. Paul nagyon vicces volt, sok szeretetet és türelmet kaptam tőle akkor. Nyilván tudta, hogy be vagyok szarva, de ez nem zavarta, nagyon megdicsért” – emlékezik vissza Balázs.
Már a kezdetektől fogva világos volt, hogy Bali nemcsak egyedülálló tehetség, de a tudásvágya is óriási. Ez a srác konkrétan felkutatta a világ összes producerét és hangmérnökét, hogy megtanulja a trükkjeiket, módszereiket és technológiájukat
– meséli a Forbes kérdésére Paul Epworth. „Bali 5 év alatt felkerült a londoni zenei élet élvonalába, a legizgalmasabb új művészekkel találják meg egymást. Nem igazán akarjuk elengedni… Mindig nagyon hálásak vagyunk, amiért itt van, legalább addig, amíg nem repül ki és nem építi fel a saját szuperproducer birodalmát!”
Innen szép szintet lépni
Innen? Hova? – teszi fel magának a kérdést az olvasó, jogosan. A válasz: a művészet felé. Balázs hangmérnökasszisztensként kezdte, a Church-ben most hangmérnök. Ez olyan feladatokat takar, amik jellemzően technikai jellegűek, ha mindenképpen skatulyázni szeretné ezeket az ember, azt mondhatjuk rá, hogy alkalmazott művészet.
A zenében vannak helyzetek, amikor léteznek objektív jó és rossz döntések, ezek a nem-művészi kérdések. És vannak, amikor már nincsenek ilyen kategóriák. A koncepció, a mű egészének a megalkotása már a producerek szintje, ahol szinte csak művészi döntésekről beszélhetünk. Ez az a szint, ahova mindenki vágyik. Amikor már nem okoz dilemmát, hogy melyik mikrofont hova teszi az ember, mert biztos benne, hogy az jó lesz, és úgy lesz jó.
„Bemész egy csapat kreatív emberrel, és a semmiből, az éterből lehozol és összeollózol, összehúzol dolgokat, amiből a végén valamiért lesz valami, ami azoknak az embereknek értelmet ad. Nem kért meg minket senki arra, hogy ezzel foglalkozzunk, de mégis mindennél fontosabbnak érezzük, hogy kiadjuk magunkból, ami bennünk van. Pedig, igazából semmi értelme nincs annak, amit csinálunk” – próbálja leírni az érzést Balázs, amikor elkészül egy zene.
„Amikor a stúdióban vagyok, akkor vagy sírok vagy nevetek. Ez a két véglet van, más nincs.”
Balázs első teljes produceri munkája az Ugly-val készült Twice Around The Sun EP volt, ami meglepően nagyot ment az underground szcénában, Anthony Fantano amerikai zenekritikus szerint 2024 harmadik legjobb kislemeze volt. A lemez bizonyos részeit Balázs lakásán, bizonyos részeit egy haverja egyetemi stúdiójában, egy dalt a Church-ben, de voltak részek, amiket egy fürdőszobában vettek föl.
„Meg szeretném mutatni, hogy ezzel a szakmával érdemes foglalkozni, érdemes tanulni, mert nagyon szép. Szeretném, hogy ez itthon is ilyen nívós és megbecsült dolog legyen, mint Londonban.” Fotó: Ránki Dániel / Forbes
„Nem a leg-hifi-abban szóló cucc, de az, hogy ők a legjobb barátaim, és hogy a lelkünket és az aktuálisan éppen elérhető legjobb tudásunkat beletettük, az hallatszik. Az egyik legelismertebb kislemez lett idén, az Ugly pedig konkrétan az egyik legnagyobb feltörekvő zenekar Londonban, úgyhogy nagyon sokat jelentett ez nekem.”
És mit akar ezek után kezdeni magával?
Én azt érzem, hogy idén fel akarom gyújtani Londont ezekkel a lemezekkel, meg a Church-ben is
– mondja Balázs. „Nagyon meg akarom tolni ezt az évet, erre készüljön mindenki. Szeretném ezt a zenei közösséget, amiben vagyok, felfuttatni annyira, amennyire csak lehet, és megmutatni a világnak, hogy most mi zajlik Londonban. A másik pedig, hogy haza szeretném egyszer hozni ezt a tudást, ezt a tapasztalatot. Meg szeretném mutatni, hogy ezzel a szakmával érdemes foglalkozni, érdemes tanulni, mert nagyon szép. Szeretném, hogy ez itthon is ilyen nívós és megbecsült dolog legyen, mint Londonban.
És amit ezen túl még el szeretnék mondani, hogy bárki írhat bármikor nekem, hogyha szakmai kérdései vannak.” – hadarja el Balázs az olvasóknak szánt utolsó üzeneteit az Népszínház utcai kávézó asztalán fekvő telefonomba, erre veszem fel épp a beszélgetésünket, mintha akár én, akár ő valahova nagyon sietne. Pedig nincs hova, én itt maradok, ő pedig hamarosan visszarepül Londonba, hogy megfogja és felgyújtsa.
