Ez 2002-ben történt, a dotcomlufi kidurranása után nem sokkal. Ez a jelenség ugyan elsősorban az amerikai piacot sújtotta, ám az Ördögkerék vezetése a nyugati gyártói kapcsolatai miatt közelebb volt a tűzhöz, mint sok más vállalkozás. „Ijesztő volt látni, hogy a sok internetes befektetés értékét veszti” – mondja Imre. Bátyja, László öt éve adta át a cég vezetését, egy már akkor is elavult, belső hálózati rendszerrel. Amit egyébként a kiskereskedelmi egységek és partnerek munkatársai kezelnek saját számítógépekről.
Az üzlet jól megy, a 2020-as nyolcmilliárdos forgalom – bár autóalkatrész-nagykereskedők között nem számít kiemelkedőnek – a harminckét alkalmazottal működő Ördögkerék esetében igenis jó érték, ami egyben azt is jelenti, hogy nem a pénz állt a fejlődés útjában. „Túlságosan sok régimódi ügyfél van, akik megszokták a rendszereinket” – mondja a kissé avítt webshop felett görnyedő Imre. „Aggódtam, hogy ha hirtelen fejlesztünk, páran elszivárognak.”
Márpedig fejleszteni kellett. A régi rendszer egy helyi szerveren futott, amivel egyre több probléma akadt. Az Ördögkerék négy informatikust alkalmazott, hogy életben tartsák a rendszert, ami viszont a növekvő kiskereskedelmi oldali terhelés miatt egyre többször halt le. A cég nem tudott úgy bővülni, ahogy a bevétele alapján elvárható lett volna, az informatikusok állandó terhelése pedig oda vezetett, hogy a kelleténél sokkal több hibát vétettek. „Mintha egy lyukas csónakból kanalaztuk volna a vizet” – mondja Takács Béla rendszergazda. Ráadásul a partnercégek többsége az elmúlt években maga is felhőbe költözött, és olyan kérésekkel álltak elő, mint az Ördögkerék kínálatának automatikus frissítése. Egyre nehezebb volt azt mondani: erre sajnos nincs mód. Főleg, hogy a versenytársaknál már megjelentek ezek a lehetőségek.
A nehézségeket végül a felhőre váltás oldotta meg. „Az informatikus kollégák meggyőztek, hogy ez így nem mehet tovább” – idézi fel Imre. „Hiába mondtam, hogy vegyünk fel újakat, azt felelték, az is csoda, hogy ők még nem mondtak fel. Pedig megfizetem őket” – nevet. Az informatikusok persze sziklaszilárd számokkal érveltek: a termelékenység, azaz a cég hatékonyságának növekedése a régi keretrendszer miatt nem megoldott, amit egy felhőbe vitt, folyamatosan frissülő, s nem utolsósorban biztonságos megoldással ki lehetne váltani.
„Először egy esettanulmányt mutattunk” – mondja Béla. „Ebben az szerepelt, hogy egy hasonló vállalkozásnál, mint a miénk, felére csökkent a rendszerekkel kapcsolatos hibabejelentések száma. Ez fontos, mert sok ügyfél hétvégén, vagy akár éjszaka rendel alkatrészt. Állandóan pedig senki sem tud rendelkezésre állni egy ekkora cégben.”
Imrét végül meggyőzték, a kiskereskedelmi partnerek pedig az átállás folytonosságának köszönhetően alig vettek észre valamit. Sőt, az oldal még mindig ugyanolyan, mint régen – ezzel a cég elérte, hogy a megszokott funkciók frissítése a külalak módosítása okozta zavar nélkül menjen végbe. „Nem csak az informatikus kollégák bírják jobban az iramot, de az egész cég olajozottabban működik” – mondja a tulajdonos-ügyvezető. „Stresszmentesen növekedhetünk tovább. Ez a felhő nélkül nem sikerült volna.”