Vidd ki az erdőbe, és dobd el! Ezt a viccnek szánt mondatot szokták használni a Vilhemp tulajdonosai, ha a termékeikről beszélnek. Persze eszük ágában sincs szemetelésre buzdítani senkit, evőeszközeik és szívószálaik kizárólag természetes anyagból készülnek. És komposztálhatók. Zöld sztori a júliusi Forbesban.
A bölcsész végzettségű Fülöp Villő eredetileg unaloműzésből iratkozott be az Óbudai Egyetem könnyűipari mérnök szakára 2019-ben. Úgy döntött, hogy amíg gyesen van két kisebb gyermekével, kitanulja a textilmérnökséget. Ott találkozott az ipari kenderrel, és elkezdte foglalkoztatni, miként lehetne a műanyagot kenderrel vagy más anyagokkal helyettesíteni. „Vásárláskor sokszor azért tettem vissza a polcra valamit, mert láttam, hogy olyan szemét lesz belőle, ami soha az életben nem fog lebomlani. Ezért kezdtem azon gondolkodni, a lehető legkisebb kárt okozó termékeket készítsek.”
Az ipari kender ötven évvel ezelőtt még az egyik legtöbbet termesztett haszonnövény volt Magyarországon, de termesztése a rendszerváltás után rohamosan visszaesett, éppen akkor, amikor a nyugat-európai országokban újra felfedezték a rostkenderben rejlő lehetőségeket. Villő azzal az ötlettel jelentkezett az EIT Climate KIC (Európai Innovációs és Technológiai Intézet) klímaügyi pályázatára,
hogy kikísérletezi, miként készíthetne ipari kenderből a műanyagok kiváltására alkalmas anyagot.
A pályázatra kétfős csapatokat vártak, így Villő a férjét, Rédey Somát is bevonta a projektbe. A Vilhemp cégnevet már ekkor kitalálta, a Villő és az angolul kendert jelentő hemp szó összevonásából.
Fotó: Orbital Strangers
A technikusok fogták a fejüket
„Először mindössze azon agyaltunk, hogy milyen kötőanyagot kellene a kenderhez keverni, hogy abból aztán fröccsöntéssel vagy más eljárással termékeket lehessen előállítani.” A kender ugyanis önmagában nem alkalmas a műanyag helyettesítésére.
Így akadtak rá a növényi keményítőből gyártott politejsavra, a PLA-ra, ami biológiailag lebomló.
2020 tavaszán a Biopolimer Kft-vel kezdték el az alapanyag-fejlesztést, az ipari gyártásra pedig találtak egy tiszaújvárosi céget, az Innocomp Kft-t, amely vevő volt az ötletre. „Szó szerint azt mondták, hogy:
jó, Soma, hozzál ötven kiló granulátumot, és megnézzük, mi jön ki belőle.
Ez azért nem ment ilyen egyszerűen, mert ezek a gépek a hagyományos műanyag feldolgozására építették, és a technikusok csak fogták a fejüket, hogy hogyan állítsák be a paramétereiket. Hol túl száraz lett az anyag, máskor meg túl híg”– meséli Soma, Villő pedig nevetve teszi hozzá, hogy kezdetben a gépekből kijövő villáknak csak fél fejük volt, mert az anyagot túl sűrűre keverték.
Az EIT program első körében nyertek ötezer eurót, ebből vették az első darálót 2019 őszén. De aztán kiderült, hogy a kendernövény szárát nem olyan egyszerű ledarálni. „A daráló nagyon hangos, és porol. Mi pedig itt voltunk a koronavírus-járvány közepén, és leköltöztünk a Balatonhoz. Kisteherautóval levittük ezt az iszonyat nagy gépet oda. Aztán délutánonként, a falu szélén, egy fészerbe jártam kendert darálni” – meséli Soma.
Négy forintért szívószál
Miután idén július 1-jétől az EU-ban betiltották az egyszer használatos, eldobható műanyag eszközök forgalmazását, hirtelen a Vilhempnél is izzani kezdtek a vonalak. Villőék elismerik, hogy létezik az övéknél olcsóbb alternatív termék a piacon.
„Termékeink mindenkinek nagyon tetszenek, nézegetik, mondják, hogy de szép. De amikor meghallják az árát, elcsendesednek. A villák, kések darabonként nettó tizenhét forintba, a kiskanalak hét forintba kerülnek. A fából készült evőszközök olcsóbbak ugyan, de gyenge minőségűek, és sem a vendégek, sem a vendéglátósok nem szeretik őket. A bambusztermékekhez pedig egy olyan ragasztóanyagot használnak, ami kioldódhat, és ez a melamin nevű anyag káros az egészségre. A szívószálaink nettó négy forintba kerülnek, a papír jóval drágább. De a legnagyobb probléma a papírral az, hogy egy idő után elázik.”
Arról, hogy miként nyerték el Villőék a befektetők (például Oszkó Péter) bizalmát, hogyan vonták be a cégbe harmadik társnak Szűts Gergelyt, valamint arról, hogy mennyi szívószálat gyártanak, a júliusi Forbesban olvashatsz, több, a fenntarthatóságról szóló cikk között. Itt pedig bele is lapozhatsz a magazinba:
A borítóképen Fülöp Villő és Rédey Soma, a Vilhemp alapítói. Fotó: Loubna Alidrissi
