Áll egy ember az utcán, rajta kötény, fehér ing, lánya, fia mellette. Mögötte bolt, a bejárat felett a neve. A kereskedőtrükköket szüleitől tanulta, nem salestréningen, de aki tőle távozik, mégis mindig úgy érzi, kiszolgálták. A családi vállalkozások ideája belesült kollektív tudatunkba. Volt rá ideje. Régen szinte minden vállalkozás családi volt, természetes volt, hogy együtt dolgozik a család, és egyik generáció átveszi a másik munkáját. A családi vállalkozás egyet jelentett a sikerrel és a biztonsággal, talán ezért az imprint a fejünkben.
Az enyémbe különösen erősen ívódott be a kép, még az is lehet, hogy túlidealizálom. Nem bánom. Mire mennénk ideálok nélkül? Amikor Kossuch János történetét olvasom (72. oldal), meg is könnyezem, ahogy a történelem szétrombolja a négygenerációs építkezést. A fennmaradásukat addig családi alkotmány tette lehetővé, egy intézmény, amit páran újra alkalmaznak itthon, míg mások most is azon dolgoznak, hogy a családjukban bevezessék.
A családi vállalkozásokról készült 2018-as listánkon ilyen cégek vannak, jellemzően kétgenerációsak. Ahogy a magyar üzleti élet többségének, nekik is jó évük volt. Cégértékek becslésén alapuló listánkban 25, 50 százalékos növekedések is feltűnnek. És amúgy zajlik is az élet. Vételek és eladások, kiszállások és nemzetközi összeolvadások tűnnek fel a szócikkekben.
Ahogy a századfordulón is húzta magával a magyar cégeket a nemzetközi kapcsolatrendszer, Szabó Miklós, a Tranzit csoport alapítója is erre számít. Reméli, hogy hetvenszázalékos új tulajdonostársa, a francia LDC csoport leginkább tudást ad majd neki, azontúl amit már adott cége többségéért. Ha számításai bejönnek, egyszer még nagyobb lehet a kacsákat, libákat, csirkéket tartó Tranzit harminc százalékának értéke, mint most a száz százalék.
A Regio játékkereskedés tulajdonosa gyerekkorában azért számolt az óriási Toys ”R” Us áruházakban, hogy kitalálja, mit vehet meg magának. Ma azt számolja, hogyan térül meg befektetése hasonlóan nagy boltjaival. Forbesba való gondolat, jó hogy G. Tóth Ilda ide hozta őket. (78. oldal).
Ahogy a Forbesba való a siker mindenhol alkalmazható receptje is. Meglepő helyről érkezik kísérlet a megalkotására. Barabási Albert-László, a hálózatkutatás mint modern tudományág megteremtője képletet adott a sikernek, és (természetesen tudományos módszerén alapuló) előrejelzése szerint a könyve is nemzetközi siker lesz. A magyar premier itt és most, a Forbesban van.
Az ő története, ahogy egy erdélyi faluból az amerikai tudomány elitjébe jutott, már biztos siker.
Közben jó érzés látni, tapasztalni, hogy milyen fontos számára Magyarország. (Ő is ott lesz a Flow-n. Jöttök? Program az 55. oldalon.)
Egy világszinten kimagasló teljesítmény egy Forbesba nem is elég. Lubics Szilvia portréja egy későn kezdő, civil életet is élő, közben csúcsteljesítményt nyújtó sportolót mutat be. Vagy mert ilyen a személyisége, vagy mert már elért annyit, hogy megengedhesse magának, de meglepő őszintéséggel beszél a kihívásokról is. És arról, nem hagyja, hogy visszafogják.
