A bankárságot kovásznevelésre, a budapesti életet vidéki idillre – no, meg kemény hajnali munkára – cserélte Török András, aki feleségével, a Skool-alapító Major Zsófival tavalyelőtt nyáron nyitotta meg a Balaton-felvidék legmenőbb reggeliző-pékségét. Az Andriska Pékbisztró kertjében egy nyüzsgő hétvégén ezren is megfordulnak, a napi kínálat legalább harmincféle péksüteményből és szendvicsből áll. És András, vagyis Andriska alig várja, hogy főzhessen is a vendégeiknek reggelire – akár töltött káposztát. Ajánló a júliusi Forbesban megjelent cikkből.
„Fél hétkor elkezdtek sorban állni az emberek, és nyitásra, hét órára az udvar közepén állt a sor. Én már akkor sírtam, amikor besétált az első vásárló. Meghatódtam, hogy tényleg ennyien idejönnek, és megveszik a kenyerünket. Az első nap kétszázötven kovászos kenyeret sütöttünk, és éppen az utolsó várakozónak adtuk oda az utolsót. Andris a végén könnyezett.” Így emlékszik Major Zsófi, a kővágóörsi Andriska Pékbisztró résztulajdonosa (aláírásában „Pékné”) arra a napra, amikor megnyitották az üzletet.
2020. augusztus 20. volt, csütörtök, egy négynapos ünnep kezdete. Fél 8-kor már piroslottak a Wazén a környékbeli főutak, aztán hasonlóan forgalmas volt a péntek is, szombaton pedig be kellett látniuk, hogy hétfőn már nem tudnak kinyitni, mert mindenből kifogynak. „Erős érzelmi töltet volt bennünk. Nagyon nehéz volt az előző év, ideköltöztünk, építkeztünk, és azon aggódtunk, hová fog majd járni a kisfiunk óvodába.
És akkor még nem tudtuk, hogy a következő év még keményebb lesz” – mondja Zsófi.
Andrást mindig vonzotta a gasztronómia, kilenc év banki irodai munka és nagyvállalati finanszírozás után, egészen pontosan a Mol treasury osztályáról ment el szakácsképzésre és a Nobuba főzni. Aztán több mint két évig a Csalogány26 étteremben stázsolt, azaz ingyen dolgozott a tapasztalatért, közben többek között reptéri sofőrködésből tartotta fenn magát. Pékként gyakorolt a Nor/mában, az Arán Bakeryben, egy évig Szabitól, a péktől (Szabadfi Szabolcs, a Basilico tulajdonosa) is tanult kenyeret sütni, majd a jászberényi A Kenyérben leste el a szakma fortélyait a Tukacs testvérektől. Először csak barátoknak és a családnak főzött, a vasárnapi ebédet mindig nála fogyasztotta el a társasága.
„Menjünk Andriskához!” – ez volt a szlogen, így becézték Andrást a barátai, és innen jött a pékbisztró neve is.
Major Zsófi és Török András, Andriska Pékbisztró. Fotó: Orbital StrangersBudapesten nem érezték már jól magukat
Csaknem ötven évig sütötte a Friss Cipó sütöde a híres kővágóörsi kiflit és a falusi kenyereket, majd tizenöt évet állt teljesen üresen a környéken jellemző vörös kőből épült, százévesnél öregebb épület, mielőtt a fiatal budapesti pár rátalált. „Mindszentkállán, a Kossuth utcában volt egy apró, romos házunk – meséli András –, és egy ideig arról álmodoztunk, hogy nyitunk valamit a környéken, mert Budapesten nem éreztük már jól magunkat.”
De aztán annyian megkérdőjelezték őket a családból és a baráti körükből, mondván, a Balatonnál nem lehet egész évben megélni vendéglátásból, hogy úgy döntöttek, mégis elengedik a mindszentkállai házikót, és talán Budán nyitnak inkább pékséget. „Amikor egy káli-medencei ismerősünk megkérdezte, miért adjuk el, mondtuk, hogy pékséget szerettünk volna, de nem merünk belevágni. Ő pedig rávágta: hívjátok fel Törökéket a Kossuth utcában!”
Ők voltak a régi kővágóörsi pékcsalád, és árulták a valahai pékséget.
Arról, hogyan újították fel az egykori pékséget Ipacs Géza márkaépítő-grafikusművész segítségével, miként tartják meg a munkaerőt egész évben, és hogy milyen terveik vannak a töltött káposztával, a júliusi Forbesban olvashatsz. Lapozz bele a magazinba!
