A friss, júniusi Forbes címlaposa Szoboszlai Dominik, a legdrágább magyar focista. Bemutatjuk Dominik gyerekkorát, a fanatikus elszántságot és végtelen mennyiségű munkát és a foci világán kívülieknek is megmutatjuk: Dominik olyan polcon van, ahol magyar mezőnyjátékos évtizedek óta nem volt. A friss lapszám szerdától kapható.
Úgy tűnik, a legrosszabb forgatókönyv válik valóra – Szoboszlai Dominik nem lesz alkalmas játékra, így teljes egészében kihagyja a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságot – adta hírül a német Kicker. (Frissítés: azóta a hivatalos bejelentés is megtörtént, Szoboszlai nem játszik az Eb-n.)
A friss, júniusi Forbes címlapján Szoboszlai Dominik van, a legértékesebb és messze a legígéretesebb magyar focista .
Hosszú portréban dolgoztuk fel Dominik életét: hogyan jutott el egy székesfehérvári kisfiú óriási akarattal, fanatikus elszántsággal, minden mást feladva már húszévesen oda, ahol honfitársai előtte évtizedekig nem jártak.
Dominik a magyar Forbes első címlaposa, aki az interjúra közvetlenül az érettségiről érkezett. Eredetileg tavaly érettségizett volna, de a járványhelyzet miatt inkább nem utazott haza akkori klubjától, Salzburgból, eltolták egy évvel a vizsgákat. „Persze, tanultam rá” – legyint amikor megérkezik, de látszik, hogy ez foglalkoztatja a legkevésbé.
Dominik életében ugyanis nem létezik más, csak a foci. Egyik első emléke, hogy áll a televízió előtt, hallgatja a Bajnokok Ligájának (BL) himnuszát, és arra gondol, hogy a pályán állva akarja hallani azt. Amióta az eszét tudja, BL-győztes játékos akar lenni, sosem járt más a fejében. Már egész kiskorában felfogta, hogy minden fel kell áldoznia álmáért, nincs csavargás, nincs mozizás a barátokkal, nincsenek bulik, kizárólag az edzés van. Úgy meséli,
minden szociális élményből kimaradt, amiben kortársainak része volt, de nem is igazán tudja, mit hagyott ki, nem ismer más életet.
Dominik sztoriját és személyiségét nem lehet megérteni az édesapja nélkül. Szoboszlai Zsolt – elsőedzője, mentora, támasza és pénztárosa – fia szinte minden döntésében kulcsszerepet játszik ma is. Zsolt barátságos, de kemény, maximalista ember. Mindig a legtöbbet követelte, következetesen tanította a gyerekeket, elszántságot és rengeteg munkát várt el a legkisebbektől is. Dominiktól pedig ennél is többet.
Apa és fia mosolyogva beszélnek a másikról, de kapcsolatukba a pofon is belefért. A fiú kiskora óta kiemelkedő tehetség, mindig környezete legjobbja volt,
de előfordult, hogy Zsolt keze edzésen, a többiek előtt is eljárt, ha nem azt csinálta a pályán, amit mondott neki, ha tiszteletlen volt valakivel, vagy az iskolára nem figyelt eléggé.
„A fiam mindig vezér volt a pályán. Ha egy közeget meg akarsz nyerni, kik kell kapnod a vezért, és meg kell nevelned, vele együtt neveled a többit.” Dominik mosolyogva emlékszik minderre. „Ahha, régen kemény volt, de ponttegnap birkóztunk, lenyomtam, már nem olyan kemény” – kacsint vigyorogva. Dominik kiemelkedő tehetség volt, a lehető legjobb technikai felkészítést kapta, 15 évesen már felfigyelt rá az európai klubfutball egyik kiemelkedő akadémiája, a Red Bull Salzburg.
Arról pedig, hogyan vezetett az útja a salzburgi akadémiától a hazai foci csúcsáig, hogyan éli meg a hirtelen jött ismertséget, mire költi a havi több százezer eurós fizetését, miként vélekednek róla a nyugati szakújságírók, valamint hogy miért akar poszterként kiskolykök falára kerülni, a magazinban olvashatsz.
Címlapanyagunkban Szoboszlairól nyilatkozik:
Fabrizio Romano, a Sky Sport szakújságírója
Raphael Honigstein, a The Athletic szakújságírója
Mario Krischel és Oliver Hartmann, a Kicker szakújságírói
Christopher Vivell, a RB Leipzig technikai igazgatója
Christoph Freund, a Red Bull Salzburg sportigazgatója
