Boross Dávid legkorábbi céges munkáját tinédzserkorában kapta: növényeket locsolt az első, kissé rozoga Oázis-üvegházban. Kertészmérnök szülei egyplatónyi növénnyel kezdték a családi kertészeti céget, de az országos léptékű növekedést már a legidősebb fiú irányításával érték el. Boross Dávid, az Oázis ügyvezető tulajdonosa a Forbes szeptemberi címlapján.
Igazi családi cég az övék, ahol a négy testvér is részese a cégnek: mindannyian tulajdonosok, hárman az operatív ügyekben is aktívak. A legidősebb Boross-fiú, aki jelenleg az ügyvezető a cégben, pénztárosként kezdte, majd marketing igazgatóként vezényelte le, hogy nemcsak a cég, hanem a piac is generációt vált.
A Forbes 2020 szeptemberi címlapja: az Oázis Kertészet története, és a legnagyobb családi cégek listája. Fotó: Krasznai Zoltán
Dísznövényekre alapvetően senkinek sincs szüksége
Dávid ebből a gondolatból indult ki, mikor még mint marketingmenedzser úgy döntött, ideje vonzóbbá tenni a márkát. A tervezésnél szempont volt, hogy a kertészeti vásárlás érzelmi motivációból, és nem szükségből fakad. Trendivé tették például a csomagolást, hogy az felkeltse a figyelmet, és a vevő szívesen pakolja be a kosarába.
A tápok és a növényvédő szerek kinézete egyre jobban hasonlított a kozmetikai termékekére, sok csomagolásra színes növényeket és mosolygós embereket raktak.
„Mai szemmel nézve nem nagy dolog, de akkor megkaptuk, hogy »hát, hülyék vagyunk mi? Egy virágföldnek zöldnek
vagy feketének kell lennie.«” Az is hőbörgést
váltott ki, amikor a virágföldcsomagok méretét is megbabrálták és
bevezették az öt- és kétliteres kiszerelést. Sokszor látták, hogy vásárlóik
mennyire küzdenek a sokkilós földeszsákokkal, ráadásul teljesen
feleslegesen: célcsoportjuknak, a városi hobbikertészeknek ritkán van
szükségük nagyobb mennyiségű földre.
A marketingreformok elindításának nem titkolt célja volt, hogy leporolják a műfajhoz köthető klasszikus sztereotípiát: kertészkedni öreges dolog. Az Oázis új célcsoportja a fiatalabb generáció lett.
Dávid ma már tulajdonosként aratja le az újítások gyümölcsét, a cégvezetésre tudatosan készült. Édesapja fokozatosan vonult vissza az operatív vezetéstől, és adta át a feladatokat fiainak. „Nem volt olyan, hogy pezsgőt bontott a család, és kaptam egy Rolexet, miután hoztam egy komolyabb döntést” – mondja Dávid. Ugyanakkor kardinális kérdésnek gondolja, hogy szülei valódi felelősségeket adtak neki és testvéreinek, a kihívások és a rájuk bízott munkakörök lépésről lépésre nőttek.
Miért szökött be Boross István alapító a külföldi gardencenterek raktáraiba és miért volt ennek fontos szerepe az Oázis indításában? Miért nem sikerült egyből a franchise-rendszer kiépítése? Milyen élet a Boross-családban, ahol a vasárnapi ebéd általában a céges ügyek körül forog? Részletek a Forbes szeptemberi számában.
