Nagy Ervinre mindig hallgattak a szülei. Engedték, hogy biciklin nyakába vegye Dunaújvárost, ha épp udvarolni támadt kedve, mehetett, amikor tizenhat évesen elszegődött Münchenbe kubikolni, de meghallották azt is, hogy színész szeretne lenni. Később SZFE-s tanárai sem próbálták megzabolázni szépfiús vidéki nyerseségét, hagyták, hogy ösztönei úgy működjenek, ahogy kell. A szabadságérzet vezérelte, amikor társult a Katonához, és akkor is, amikor két évtizeddel később úgy döntött, eljön. Sohasem volt még annyira a maga ura, mint most, de függetlenségét hamarosan teljesen új szintre emeli – ezúttal azonban már nem színészként. Megjelent a legújabb Forbes, a címlapon Nagy Ervinnel.
„Láttam rajta, hogy bátor. Hogy van benne valamiféle elemi kíváncsiság. Hogy jókedvűen kockáztat. Hogy nem akar vigyázni magára, nem védi magát. Ezek nem a jó színész alaptulajdonságai. Hanem a nagy színészé.” (Enyedi Ildikó)
Enyedi Ildikó a Terápia castingján találkozott először Nagy Ervinnel, de már évekkel előtte felfigyelt rá – nem a színházban, mint mások, hanem Török Ferenc 2004-es, Szezon című filmjében. Ervin addigra már keresett színész volt, a rendező a filmet látva mégis azt érezte, hogy többre, mélyebbre is képes. „Tudtam, hogy itt még nagyon nagy tartalékok vannak – meséli. – Nagyon szeretnék még egyszer életemben dolgozni vele, és egy nagy, összetett szerepet írni neki. Rendező vagyok, így önző módon azt remélem, hogy a színészet megmarad a fő szenvedélyének. De tudom, hogy nagyon sok minden más is érdekli a világból.”
Hogy mennyi minden, elsőre talán nem is látszik kívülről. Ervin negyedik hónapja forgatja az RTL Zámbó Jimmy életét feldolgozó sorozatát, de az elmúlt időszakban ennél láthatatlanabb projektekbe is belevágott. A covid alatt beszállt csendestársnak a Nagypapa konyhája nevű étterembe, mostanában pedig „mágnesként” gyűjti maga köré egy új projektre azokat az embereket – például Bodzsár Márk rendezőt és Péterfy Gergely író-forgatókönyvírót –, akikkel eddigi pályáján élvezte a közös munkát.
Ezúttal nem (csak) színészkedne: a terv, hogy egy új produkciós céget hozzon létre, ahol a fejlesztéstől a gyártásig mindent lefednének.
„Tovább akarok lépni a színészettől, hogy komplexebb dolgokba is bele tudjak vágni – mondja, majd tárgyilagosan hozzáteszi: – És több pénzt keresni, hogy ha utána azt találom ki, hogy cirkuszszínházba vágjak bele Keresztes Tamással, ahol Lakatos Márk a stylist, akkor azt is ki tudjam fizetni.”
Nagy Ervin // Fotó: Krasznai Zoltán
Mindehhez fontos előzmény volt, hogy másfél éve otthagyta a Katonát. Azóta, hogy vendégszínész, sokkal tudatosabban lép át új területekre, mert maga kontrollálja „a műfaji kiruccanásokat”. A produkciós céggel az is a célja, hogy a színészkedés mellett több lábon is meg tudjon állni. „Sosem akartam szakbarbár lenni. Azt hiszem, jobban tudom élvezni az életet, mint a szakmám nagy része. Bennem erősen jelen van, hogy azért dolgozok, hogy éljek, nem azért élek, hogy dolgozzak. A színészeknél azért ez általában fordítva van, imádnak ugyanazon az egy négyzetkilométeren meghalni, és nem nagyon töltekeznek, sem szellemi, sem testi értelemben.”
Úgy látja, egy-két sorozatszereplés után elég tőkéje lesz ahhoz, hogy finanszírozni tudjon egy sorozatot, de már most nagyban gondolkozik, ötleteit az RTL-hez, az HBO-hoz vagy akár a Netflixhez is elvinné. „Egy komoly reformkor előtt állunk. Akármit találsz ki Dél-Koreától Norvégiáig, ha elég jó és unikális, meg fogják venni, és le fogják adni” – mondja.
Ez a cikk azért ilyen rövid, mert csupán egy ajánló. Nagy Ervinről nagyszabású portrét írtunk legújabb magazinunk címlapanyagában: mesélt szüleivel való viszonyáról, a kirekesztettségben telt középiskolai évekről, hírhedt vehemenciájáról, újonnan induló produkciós cégéről, és arról is, milyen érzés Zámbó Jimmy bőrébe bújni, és mit jelent ez a karrierje szempontjából. Beszéltünk négy rendezővel, Enyedi Ildikóval, Kovács Dániel Richárddal, Máté Gáborral és Mundruczó Kornéllal is, akik elmesélték az első emléküket Ervinről, és azt is, milyen embernek és színésznek ismerték meg. A teljes cikket a júliusi Forbesban találod, addig is belelapozhatsz itt:
