Huszonévesek, üzletük mögé közösséget építenek az ételpazarlás elleni küzdelemmel, és közben profitra és világsikerre is törnek. Egészen másképp vállalkoznak, mint a szüleik generációja, már nemzetközi befektetőik, nemzetközi piacaik és még nemzetközibb álmaik vannak. Perepelica Kirill, Wettstein Albert, Zwecker Bence és Zsoldos Botond, avagy az egyetemről elinduló Munch sztorija – a Forbes jubileumi címlapján.
31 768. Ennyien szavaztatok a Forbes10 kampányban arra, hogy ki legyen a jubileumi kiadásunk címlapján. A szakmai zsűri értékelésével együtt a legtöbb szavazatot a 2020-ban indult ételmentő startup, a Munch kapta. Így a boltokban már kapható magazinunk címlapsztorijában a négy alapító, Perepelica Kirill, Wettstein Albert, Zwecker Bence és Zsoldos Botond mesél arról, hogy milyen nagy dobásokra készülnek a következő egy évben.
Merthogy hiába követjük a bölcsőjétől a startupot, nagy dobások bőven vannak a Munch körül. Októberi interjúnk során egy új szolgáltatásról és új piacokra való belépési tervekről beszéltek, és mindezt ráadásul egy új befektetői kör zárásával fejelik meg: többmillió eurós üzletet köthettek a marketplace-sikersztorik nagykutyáival. Részlet a novemberi Forbes címlapsztorijából.
Új szolgáltatás
A novemberben induló Munch Market a jelenlegi applikáció vakfoltjait célozza meg, és alapjaiban változtatja meg a vállalkozás működésének körülményeit. Míg a muncholás eredetileg azt jelenti, hogy az éttermek és boltok ebéd után vagy záráskor megmaradó ételeiből összeállított meglepetéscsomagokat lehet átvenni egy előre meghatározott idősávban, a Market folyamata már jobban hasonlít egy hagyományos bevásárláshoz. A gyártók készletmaradékai, szépséghibás termékei között mi válogathatjuk össze jelentős kedvezménnyel a kívánt árukat (túlnyomórészt tartós élelmiszereket), aztán a Munch partnere házhoz is szállítja a csomagot.
Az eredeti vízió, az ételmentés tehát megmaradt, de a Marketnél tágabb tartalommal bír.
A termékek lejáratát már a nagyker-kisker kapcsolatok szabályainak megfelelően kell értelmezni. A boltok sokszor már nem készletezik a következő pár hónapban lejáró termékeket, és a gyártók raktáraiban is maradnak olyan szezonális áruk, amiknek a következő szezonra már túl rövid lenne a lejáratuk. Sérült gyűjtőcsomagolások, kiskereskedelmi forgalomba végül nem kerülő vizsgálati minták lehetnek még a termékek (például granolák, csipszek, kókuszvíz) felbukkanásának okai.
Tavaly novemberben kezdték el az ötletet kipróbálni – először szűk felhasználói körben, majd márciustól a Marketnek létrehozott külön platformon. Hat hónapig tartott a tesztüzem, és eddig szándékosan nem kommunikáltak róla, hogy még a teljes gőz előtt „kiessen az összes csontváz a szekrényből”.
Új piacok
Egy ideiglenes, két romániai városban futó tesztüzem után tavaly ősszel Csehországban lépett nagyot a Munch csapata: egyesültek a 2019-ben alapított Nesnězenóval, amivel az első külföldi piacot integrálták a hálózatukba háromszázezer felhasználóval. A tranzakciót pénzmozgás nélkül zárták 2022 szeptemberében – a cseh cég tulajdonosai részesedést kaptak a Munchban. Az üzlet részleteiről korábban itt írtunk.
A Munch alapítói: Wettstein Albert, Zsoldos Botond, Perepelica Kirill és Zwecker Bence. Fotó: Belicza László Gábor
Trendi duma lenne, de az üzleti ügyfeleknek szoftveralapú szolgáltatást nyújtó vállalkozásokkal (azaz a B2B SaaS startupokkal) ellentétben mégsem Nyugat-Európát vagy Amerikát emlegetik, mikor a további terjeszkedésről kezdenek beszélni. Inkább Csehországtól Görögországig nézelődnek. Kirill kilenc-tíz országot sorol, a következő két évben három-négyet céloznának meg közülük.
A cseh és szlovák terjeszkedés után Románia lesz a következő, ott jövő év első felében indulhat a Munch.
Bukaresten túl konkrét piacokat már nem mondanak: szeretnék megőrizni a vállalkozás alkalmazkodóképességét, és küldetéstudatuknak megfelelően majd oda lépnek, ahol a legtöbb ételt tudják megmenteni, és a legnagyobb piaci részesedést elérni.
Új befektetők
Ahogy az idén nyárig tartó, a cseh és szlovák piaccal bővülő dinamikus növekedés után eljutott a Munch a következő befeketetői kör igényéhez, igazi nagyágyúkkal kezdtek tárgyalni. Végül a marketplace-sztorikra specializálódott angol–holland Piton Capitallal, a New York-i FJ Labsszel és két üzleti angyallal – Christopher Muhrral, valamint Kai Hansennel – egyeztek meg.
A befektetési összeg nem hangzik el, és nem szeretik a körök megnevezését sem. (A Forbes becslése alapján a kör értéke négymillió euró. A Munch szerint a becslés túl konzervatív.) De nem is ez a lényeg, mondják.
A kockázatitőke-alapokkal és a két üzleti angyallal nemcsak a régiós terjeszkedést előmozdító tőkéhez férnek hozzá, hanem kiemelkedően fontos tudásukhoz is.
A Piton Capital ugyanis a hálózathatásra épülő üzletek – mint például a Munchhoz hasonló online piacterek – segítésében szerzett jelentős tapasztalatot, míg az FJ Labs két óriás, az Alibaba és a (Magyarországon a Netpincér-üzletről ismert) Delivery Hero születésénél bábáskodott. Az angyalok szintén belülről látták a hasonló startupok skálázását és kiszállási lehetőségeit: Muhr azzal a – Munchhoz hasonlóan a kedvezményes kuponokat kínáló – Citydeallel lett sikeres üzletember, amit az amerikai nagyágyú Groupon vásárolt fel. Hansen pedig a német–osztrák piacon működő ételkiszállító startupját, a Lieferandót adta el 103 millió dollárért a Takeaway.com-nak.
A Munch sztorija a jubileumi Forbes címlapján
Milyen exitet tervez a Munch csapata és mit látnak bennük a befektetőik? Hogyan változtatja meg a Munch Market az üzleti modellüket, és miért nem a nyugat-európai piac felé lépnek? A jubileumi Forbes 10 kampány közönségszavazásának nyerteseit keresd a novemberi magazinunkban!
