Dr. Máté, vagyis Máté Gábor élete a háborús Budapesten indult, történelmi kanyarokon át Kanadáig vezetett, most pedig már a világhírnél tart. A lelket is értő, 78 éves dr. Máté több mint kétmillió eladott sikerkönyvnél jár, és azt mondja: orvosi és tudományos szempontból majdnem érthetetlen, miért nem foglalkoznak jobban az orvosok a traumák hatásaival. A világhírű kanadai–magyar orvos szerint ugyanis az egyes betegségek kezelésénél nem lehet eltekinteni a test és a lélek egymásra hatásától, és a testi bajok mellett a lelki traumákat is kezelni kell.
A lekésett szülés
„Az Istennek az a vicce, hogy a hallásom már nem olyan jó, nem hallom a zenét olyan szépen, mint annak idején – hiába van jókora komoly-zenei CD-gyűjteményem. – »Oké, fiacskám, azt hitted, hogy nyugdíjasan mind meghallgatod ezt a szép zenét, és most itt vagy: a zenéd megvan, de a füled már nincs meg hozzá. «Az istenek sokszor nevetnek rajtunk.” Munkafüggőségén kívül csak a vásárlási mániája hatalmasodott el rajta jobban.
Volt, hogy naponta több ezer dollárt költött CD-kre. Egyszer, az 1980-as években, egy szülést is lekésett,
mert túlságosan elidőzött egy különleges Mozart-CD mellett egy vancouveri üzletben. Gábor még akkor bevallotta az anyának, hogy egy hanglemezboltban volt a szüléskor. A család viszont ezután is a praxisában maradt. „Az a kisbaba most harminchárom éves, és nagyon sikeres. Munkamániájáról is ugyanilyen kendőzetlenül és önkritikusan beszél. Elmesél egy esetet, amikor télen két fiával, Daniellel és Aaronnal játszotta hóban egy vancouveri parkban, amikor megszólalt a kórházi csipogója, hogy ha nem is sürgősen, de hamarosan be kell mennie. Azonnal elindulta kórházba, hiába kérték a gyerekek, hogy maradjon még egy kicsit. Számos ilyen eset volt, ezek a legrosszabb emlékei közé tartoznak.
Félelem
A kis Máté Gábor (akkor még Melzer Gábor) szülei nélkül töltötte első születésnapját 1945 januárjában. A háborús Budapesten ekkor nem az ünneplés, inkább az életben maradásvolt a cél. Huszonöt másik zsidó bujkált abban a budapesti lakásban, ahol Gáborra hol nagybátyja, hol unokatestvérei vigyáztak. Korábban édesapja megtiltotta az anyjának, hogy elhagyják Budapestet és az anya családjához menjenek Kassára, valószínűleg valóban ez mentette meg az életüket. Gábor decemberben, ideálisnak távolról sem nevezhető körülmények között, de még együtt lehetett az édesanyjával, Judittal a Vadász utca 29. alatti „Üvegháznak” nevezett védett házban. Nem jutottak megfelelő élelemhez, a ház nagyon zsúfolt volt, és az elviselhetetlen higiéniai körülmények között anyja attól félt, egyikük sem éli túl a bujkálást.
Kétségbeesésében kiment az utcára, és megkért egy idegen keresztény nőt, hogy vigye el a kisbabát a rokonokhoz.
Gábor pék nagybátyja a katonaságnak dolgozott, így egy védett házban viszonylagos biztonságban tudhatta magát és családját. Gábor hat hetet töltött külön az édesanyjától. Ez az a mozzanat, amivel anyja valószínűleg megmentette az életét, de egyben ez az a trauma is, aminek hatásait egész életében magával cipelte.
A lány és a karikatúra
Egy sötét, göndör hajú fiú állt a University of British Columbia főkönyvtára előtti téren. Az angol nyelv és irodalom szakos, nyurga srác épp a vietnámi háború igazságtalanságaira hívta fel a figyelmet, néhány hallgató már köré gyűlve hallgatta. Hamarosan megjelentek a háborúpárti ellentüntetők, ekkor épp mérnökhallgatók, mindannyian piros dzsekiben. Elkezdték kifütyülni a fiút, akit Máté Gábornak, illetve Gabor Mate-nak hívtak, de ő tűrte a gúnyolódást, és csak beszélt, beszélt. Gábor több évtized távlatából azt mondja, egy ideig idealizálta az amerikai rendszert, a demokráciát és a szabadságot, aztán a vietnámi háború idején fordult a véleménye.
„Az amerikaiak meggyilkoltak hárommillió vietnámit, és láttam, hogyan vezetik félre propagandájukkal a közvéleményt.” Háború elleni kiállásának nemcsak azt köszönheti, hogy sokan megjegyezték a nevét az egyetemen, hanem feleségét is. Az elsőéves Rae-t épp felvették az egyetemi laphoz karikaturistának, első feladata rögtön Gábor megörökítése lett 1966 októberében. Rae Vancouverben született, és bár édesanyja brit volt, és anyja családjának lengyel, apjáénak pedig jugoszláv gyökerei is voltak, akkoriban keveset tudott Magyarországról, meséli. Rae-jel – mivel Gábor sokat ír róla és kapcsolatukról a könyveiben – külön interjúban beszélgetünk.
„Nagyon hamar megláttam a benne lévő briliáns fényt, de a sötétséget, a mélyen lévő sebzettséget is. Úgy éreztem, én vagyok a tökéletes ember, hogy meggyógyítsam, és kihozzam a fényre. Tudtam, hogy nem lesz könnyű feladat”
– meséli.
Gábor a fiával írt új könyvét is Rae-nek ajánlja azzal, hogy „Az én kedves Rae-mnek, életem társának, aki előbb látott engem, mint én magamat, és már akkor tetőtől talpig szeretett, amikor én erre még képtelen voltam.” Gábor azt mondja, felesége nem dől be a mítosznak, amit ő maga köré teremtett, és visszahozza a földre, amikor szükséges.
A teljes portré a világhírű kanadai-magyar orvosról a szeptemberi Forbes-ban olvasható. Címlapanyagunkat a Gáborról készült friss fotók mellett, exkluzív módon felesége velünk megosztott festményeivel és rajzaival illusztráltuk.
