Varga Erika nemcsak szemrevaló darabokat kreál, hanem társadalmi küldetést is teljesít. A Romani Design alapítója és tervezője szeretné, ha missziója nemzetközivé duzzadna és kollekciói által az egész világ befogadóbb lenne a cigánysággal szemben.
A Forbes decemberi száma már a standokon Böjte Csabával a címlapon, benne a teljes portréval Varga Erikáról.
A 70-es években élt Mátészalkán egy roma asszony, akinek különleges ruhatára messze földön híres volt, öltözékének csodájára jártak a helyiek. Margit rendkívüli viseletének titka abban rejlett, hogy összeállításaiban keverte az akkori kor népszerű darabjait a hagyományos cigány ruhákkal. A méteráruboltba és a varrónőhöz néha elkísérte gyermeke, Erika is, akit édesanyjával ellentétben sokáig nem különösebben érdekelt a divat világa. A fiatal lány akkor még leginkább a természetben szeretett játszani vagy nagymamájával, Mámival díszpárnákat, fali képeket hímezni.
„Anyu szerette a szép dolgokat. Most is jól emlékszem a gyönyörű, kávébarna ruhájára, amin vajszínű virágok voltak” – meséli Erika rákospalotai otthonában, mely egyben a Romani Design központja is.
A lány az üzleti vénát kereskedő édesapjától, Ferenctől örökölte, a ruhaanyagokkal való foglalkozást anyai ágról sajátította el. Nagymamája bármit meg tudott varrni és édesanyja is sokszor tűt ragadott, hogy átalakítson egy ruhát vagy megvarrjon egy függönyt. A közös családi varrások, hímzések és a sikkes anyuka ellenére Erikában sokáig fel sem merült, hogy egyszer hivatása fő eszközeként használja majd a cérnát. Már a középiskola elején tudta, hogy civil aktivistaként akar dolgozni, hogy segíthesse a romák integrációját és helyzetét. Döntésében saját tapasztalatai is motiválták.
Varga Erika – Fotó: Orbital Strangers
„Tradíciókat követő családban nőttem fel. Nálunk soha nem merült fel az, hogy mi értéktelen emberek lennénk sőt, már egész kicsi koromban tudtam, hogy nagyon is sokat érek, és mire lehetek büszke.”
Erika szerint ennek az erős háttérnek köszönheti, hogy már fiatalon képes volt kezelni azokat a helyzeteket, amikor származása miatt bántották. Azzal, hogy másságával sokan nem tudnak mit kezdeni, az általános iskola első osztályában szembesült először.
„Egészen kicsi koromban felismertem, hogy egy nagyobb problémáról van szó és ennek megoldásáért nekem is tennem kell valamit.
Már első osztályban ráébredtem, hogy ha csöndbe maradok, és nem mondok ki dolgokat, akkor nem lesz továbblépés. Sokat meséltem arról, hogy ki vagyok és milyen az én családom.”
A decemberi Forbesban megjelenő teljes cikkből további részletek is kiderülnek Erika életéről, missziójáról és civil szerepvállalásairól is.
Lapozz bele a decemberi Forbesba!
