Megjelent a Forbes Next a decemberi Forbes magazin mellékleteként, a címlapon Ősi Attila paleontológus-geológussal, belül pedig a magyar Jurassic Parkkal és harminc 30 év alatti programozónővel. Rövid ízelítő a különszámból.
Emlékszem, hétéves voltam, mikor az általános iskolában kitört a dinóláz. Minden bizonnyal nem az első és messze nem is az utolsó, ám akkoriban Steven Spielberg korszakalkotó filmje, a Jurassic Park is borzolta a kedélyeket. Néhány osztálytársam szinte eufórikus transzban égve mesélt a gyermekaggyal felfoghatatlanul grandiózus filmről, amire végül – hosszas unszolás után – engem is elvittek a szüleim. Nem ez volt az első moziélményem, de messze a legmeghatározóbb: nem csupán a dinókba szerettem bele, a film csodája és a sci-fi mint műfaj is beette magát az elmémbe, mindörökre.
Mert hát a Jurassic Park tudományos fantasztikus a javából, méghozzá a megvalósíthatatlan kategóriából – sajnos vagy sem, egyelőre nem úgy tűnik, hogy lehetséges lenne feltámasztani a 65 millió éve kipusztult királyi faunát. Pedig, ha sikerülne, talán nemcsak a méltán híres Tyrannosaurus rex – a valóságban egyébként minden bizonnyal színes tollazat borította – valójára csodálkozhatnánk rá, hanem a kizárólag a Bakonyban feltárt dinoszauruszok csapatára is.
Ősi Attila paleontológus és geológus nálam korábban született, a Jurassic Park-jelenség idején már gimnazistaként rótta a Bakonyt, hogy különféle ősállatok maradványai után kutasson.
Ahogy Fekete Emese címlapi portréjából kiderül, nem is a műanyag állatfigurák, hanem az egykor valóban élt ammoniteszek (ősi tengeri fejlábúak) vázai korbácsolták fel érdeklődését. Az eredmény egy világszinten egyedülálló leletegyüttes, benne sok-sok magyar kötődésű, de persze latin névvel illetett ősállat lett. Na, meg egy méltán híres, kicsiségében hatalmas dinoszaurusztojás – amiről a tojással kapcsolatos publikációkat is szerző Prondvai Edina közbenjárásával minden fontosabb tudnivalót elárulunk. Sőt arról is szó lesz, hol, milyen magyar ősállatok éltek, és ennek ellenére miért is nem érdemes kislapáttal nekiesni a hátsó kertnek.
Mert ha így teszünk, dinót aligha, de mamutot még találhatunk, ami Kordos László geológus, a rudabányai ősmajmok felfedezője és kutatója szerint nem biztos, hogy örömre ad okot – az orchideáknak bizonyára árt, ha hirtelen egy csapat paleontológus lepi el a kiskertet, hogy brutális eszköztárukkal nekiessenek a kőzeteknek. Erről, illetve a Rudapithecus hungaricus jelentőségéről Melis Dóra cikke árul el részleteket (sőt még nyakkendőviselési tippekre is futja benne).
De persze nem csupán az a fontos, mi volt a régmúltban, hanem az is, mi vár ránk a jövőben: az informatika fejlődésével előhozakodni közhely, mégis mintha sokan elfelejtenék, hogy a szoftverfejlesztő mint olyan, nem homogén szakember.
A szakállas, kövér, szemüveges kocka sztereotípiájával már rég leszámolt a terület, utat engedve a programozónőknek. Erre nincs is jobb bizonyíték, mint a Forbes Next 30/30-as összeállítása, amiben a magazin hagyományai mentén legfeljebb harmincadik életévüket betöltött szoftverfejlesztő nőket mutatunk be. Van, akit a családja inspirált, mást a gimnázium vagy a barátok. Akármi legyen is a háttérben viszont, ezek az emberek sokat tesznek érte, hogy az informatika világából is kihaljanak a dinoszauruszok.
A Forbes Nextet megtalálod a decemberi magazin utolsó néhány tucat oldalán, digitális formában pedig itt.
