Tellérék apró, külvárosi zöldségese inkább volt megélhetési kényszerpálya az átkosban, mint átgondolt családi vállalkozás. A harmadik generáció bevallja: nem mindig tudták, merre van az előre. De aztán mindig megtalálták az útjukat. Ma milliárdos forgalmú élelmiszer-kereskedés az övék. Klasszikus kelet-európai út a szocialista járgányok pótkocsis krumplibizniszétől a csinosan csomagolt, menő bulgurig.
„Első osztályú tenyésznutriák minden mennyiségben kaphatók. Pestlőrinc, Kossuth L. u. 39. Tellér Péter.”
Ez az apróhirdetés az 1964. április 19-i Népszabadságban jelent meg. Miután textilboltját államosították és őt internálták, Tellér nagypapa sok mindennel próbálkozott, hogy a család megélhetéséről gondoskodjon. Csirkéket tartott a padláson, és a nutriatenyésztést is kitanulta.
Akkoriban nem szórták két kézzel az iparengedélyeket, legfeljebb azokon a területeken, amelyek kiestek az állami ellátásból. A Zöldért nem volt ott mindenhol, így kaphatott az idősebb Tellér Péter 1968-ban zöldség-gyümölcs kiskereskedői iparengedélyt a 18. kerületben, az ellátatlan területnek minősített Nagyenyed utcában. Nagy volt az öröm a családban, mert az internálás után nehezen kapott munkát.
„Egyértelműen kényszerpálya volt, de arra jó volt, hogy valami elinduljon” – mondják a kölcsönökből elindított kisboltról 2023-ban az unokák, Péter és Antal.
Fél éve működött az üzlet, amikor a nagypapa meghalt. Elektroműszerész édesapjuk kijáró szerelő volt az állami Gelkánál (Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat), de apja elvesztésével belesodródott a frissen indított vállalkozásba.
Egy Wartburg Touristtal
1972 nyarán egy tizenkét éves kisfiú állt a pestszentlőrinci piacon, előtte halmokban tv paprika. A kis Tellér Péter mellett nem volt felnőtt, önálló standon árult – éppen kicsit távolabb kipakoló édesapjának segített a piacon, ahol már kisebb korában elsajátította a kereskedelem csínját-bínját. Mivel nagyapjuk halála után sem akart szárnyra kapni a kisbolt, a családi vállalkozás irányítását átvevő apjuk a lőrinci piacon terjeszkedett.
„Belefolytam gyerekfejjel, utána pedig az öcskös is beszállt.” Néha Antinak, de talán még gyakrabban kedvesen csak „az öcskösnek” hívja testvérét.
Tellér Antal Felsőpakonyon felügyeli a gyártást, a csomagolást, a forgalmazást és a logisztikát. Bátyja, Péter a kereskedelmi kapcsolatokért és nagybani piacos vevőik kiszolgálásáért felel. Fotó: Orbital Strangers
Péter még azokra az időkre is emlékszik, amikor egy Wartburg Tourist személyautóval kezdték el szállítani az árut (akkoriban nemcsak iparengedélyhez, teherautóhoz sem lehetett egykönnyen hozzájutni). Amikor még nagyobb lett, műszakváltáskor ő fuvarozta haza, illetve a kisboltba édesanyját és nagyanyját. Amikor a mama nyugdíjas lett, megszüntették a kisboltot, de a lőrinci piacon megmaradt a standjuk. „Ha az ember banánt vagy narancsot rakott ki, végeláthatatlan volt a sor” – emlékszik Péter.
Teljes cikk az áprilisi Forbes magazinban!
Arról, hogyan lett édesapjuk a lőrinci piac krumplikirálya, mi történt velük a rendszerváltás után, milyen termékekkel nyertek új piacokat, és hogyan küzdenek a multikhoz való bekerülésért, az áprilisi Forbesban mesélünk bővebben. És még a raliautók is szóba kerülnek.
