Az elméről, az anyagi biztonság túlértékeltségéről, vallásról és testmozgásról is beszélgettünk a longevity egyik megtestesítőjével, Daubner Béla pszichiáter, pszichoterapeutával a Forbes júliusi számában. Ajánló.
Daubner Béla nyolcvanhárom éves, de elméjének és testének működése alapján biztosan letagadhat jó pár évet. Szerinte a mindsight, vagyis az elme működése határozza meg, hogyan éljük meg az életünket. Adott körülményeket értékelhetünk jónak és rossznak is, így minden belőlünk indul ki.
Én teszem elégedetté magamat az életemmel, még ha a felelősség tudatát nehéz is elviselni.
A híres cukrászdinasztia leszármazottja a longevity megtestesítője. Másfél óra alatt bejárjuk Indiától Európán át Amerikáig az egész világot, a teremtéstörténettől a Koránon át a napi politikai eseményekig a vallás- és világtörténelmet.
Csak mazsolázni lehet tartalmas beszélgetésünkből. Majd gyorsan megírni, mert előre szól: napokon belül elvonul, két hónapon át nem kommunikál senkivel, se személyesen, se írásban. Irigylem érte.
Forbes: Egy tanulmány szerint a magyarok 44 százaléka vágyik hosszú életre, de csak 38 százalékuk érzi úgy, hogy fel is van rá készülve. Három tényezőtől éreznének így elsősorban: ezek a jólét, az anyagi biztonság és az egészség. Hogy állunk velük? Valóban ezekre van szükség?
Daubner Béla: Szerintem egyik sincs meg, most pláne nincs. Ráadásul az anyagi biztonság kérdése is túl van fűtve.
Az idő egy teremtett konstrukció, a perc, az óra, a nap csak viszonyítások. Ha valaki hosszúvá akarja tenni az életét, egyrészt megnyújthatja időben, másrészt a fejlődés révén.
A fejlődés pedig nagyon kis mértékben függ az időtől. Attól függ, hogyan szervezem az életemet, és mennyit gyakorolok, meditálok, mennyire vagyok tudatos. Például, ha valaki orvosilag diagnosztizálható betegséggel születik, attól még fejlődhet rengeteget, élhet teljes életet, noha időben rövid lesz az élete. A világ lakosságának több mint fele a keresztényekkel ellentétben nem a lineáris életben hisz, hanem a szinguláris létben. Utóbbi esetben a fejlődéssel megszerzett részünket visszük tovább.
A mesterem mindig azt mondta, hogy amikor meghalunk, csak nagykabátot váltunk. Csak a személyiségünk jön velünk, és azt építjük újjá. Hogy milyet építünk föl, nem a körülményeken múlik, hanem rajtunk. Azon, ahogyan a körülményeket kezeljük.
Daubner Béla
pszichoterapeuta, integratív hipnoterapeuta, pszichodrámaterapeuta és jógatanár, asszertív tréningeket és terapeutaképzéseket vezet.
A híres Daubner cukrászdinasztia tagja, érdeklődése azonban más irányba terelte. Esztergályos szakmunkás végzettség és katonai szolgálat után kezdte az orvosit, 1971-ben lett általános orvos. Volt vidéki háziorvos, majd csatlakozott a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének pszichoszomatikus munkacsoportjához.
Megismerkedett a különböző pszichoterápiás módszerekkel és a hipnózissal, aktívan részt vett a 70-es évek pszichoterápiás mozgalmában. A Magyar Pszichiátriai Társaság alapító tagja volt. Dolgozott pszichiátriai osztályon, vezetett pszichoszomatikus részleget és pszichoterápiás osztályt. Munkájában alkalmazott pszichodrámát és hipnoterápiát is. Az Integratív Pszichoterápiás Egyesület egyik alapítója.
Még tizenévesen, akkor tiltott könyveket olvasva ismerkedett meg a jógával, azóta gyakorolja. Már Indiában tanulmányozta az ájurvédát, 1997-ben az egészségügyi minisztertől ájurvéda orvosi címet kapott.
Hogyan bánhatok legjobban a testemmel?
Testünket három rendszer irányítja: az idegrendszer, az immunrendszer és a hormonrendszer. Rengeteg gyógyszerrel bombázzuk a hormonrendszerünket, túlterheljük az immunrendszerünket. Utóbbi arra szolgál, hogy megvédjen, de ha például mindent fertőtlenítünk magunk körül, akkor nincs edzésben.
Az egésznek a csúcsa az idegrendszer: itt van az, ami az átlagember működését szabályozza, az elme. Az elmeműködés a korona. Ezek egyensúlyának függvénye, ki mennyire él harmonikusan.
Magamban kell megteremtenem a harmóniát, és az áthatja a világgal való kapcsolatomat is.
Alapigazság, hogy mindent én csinálok, mindennek én vagyok az oka – vallja Daubner Béla – Fotó: Belicza László Gábor / Forbes
Az ájurvédával azért foglalkoztam, hogy megtanuljam a testemmel való harmonikus együttélés elméletét. Ebben a rendszerben egész másképp gondolkoznak, mint a nyugati tudományos világ. Az orvostudomány szerint ugyanolyan körülmények között ugyanarra az eredményre kell jutni. Az ájurvédában azonban mindenkinek van egy veleszületett testtípusa, amit a testben lévő életenergiák egyensúlya határoz meg.
Az arány teljesen sajátos, nincs két egyforma ember, aki ugyanarra a dologra ugyanúgy reagálna. Csak akkor érezhetjük jól magunkat, ha ennek megfelelően élünk, mert minél jobban eltérünk tőle, annál több tünetünk lesz. Aki tartósan eltér, beteg lesz.
Nagyon fontos, de manapság nehezen belátható alapigazság rejlik ebben: hogy mindent én csinálok, mindennek én vagyok az oka.
Daubner Béla ennél persze jóval több kérdésre is válaszolt a júliusi Forbesban, amelybe itt tudsz belelapozni:
